Jegulus

23

Regulus szemszöge

Már este volt. Én meg még mindig az ablakomon bámultam kifelé, és nem tudtam dönteni. Számításba véve hogy mennyire introvertált és antiszociális vagyok, nem lenne jó ötlet elmenni, viszont James...tudom, hogy örülne neki. Hirtelen egy levél jelent meg előttem az ablakban.

Itt az idő baby! Mond hogy jössz!

J

Nagyot sóhajtottam, majd hátat fordítottam az ablaknak, és elindultam a kinti hideg levegőbe. Idegesen beletúrtam a hajamba, és szememmel az udvart pásztáztam. James egy padon üldögélt és bonbont evett.

-Azt honnan szedted?-Ültem le mellé.

-Remus.-Tartotta felém a dobozt.

Elvettem egyet, majd miközben beleharaptam a sötét estébe meredtem.

-Na?-Nézett rám James azokkal az átkozott csillogó szemeivel.

-Nem fogunk nyilvánosan csókolózni, és nem akarok részeg lenni. Bocsáss meg de túlságosan koc...

-IMÁDLAK!-Ugrott a nyakamba.

Mosolyogva toltam el magamtól.

-Ez a kabát többe kerül mint apád egyéves fizetése, és ha össze gyűröd megöllek.-Néztem rá gyilkosan.

-Elfelejted, hogy én is gazdag vagyok.

-Pontosan ezért mértem apád fizetéséhez.

-Úgy örülök, hogy eljössz!-Vigyorgott. 

-Nincs valami jó előérzetem.-Vallottam be.

-Neked sosincs. Gyere! Mutatok valamit!-Pattant fel.

Miközben követtem, elkezdett szállingózni a hó. Felpillantottam. James egy fához ért, majd benyúlt az üregbe ami az oldalán volt, és elő vett egy dobozt. A kezembe nyomta.

-Ezek...nos, ezek megszüntetik az érzéseidet egy bizonyos ideig, olyan mintha érzelmi kómába esnél...amm, amikor megint megvágnád magad, vegyél be egyet, nem mondom, hogy biztosan használ, de egy próbát megér. Nyugi nem drog vagy ilyesmi.

-És miért rejtegeted ezt egy fában?

-Mert...nos, illegális. De ez nem feltétlen jelenti azt, hogy rossz is. Persze mint mindent lehet ezt is rossz dolgokra használni...ezért is illegális, de a mi esetünkben hasznos lehet.

-Köszönöm James.-Dugtam zsebre.

-Hát nem volt könnyű hozzá...

-Nem, nem a bogyókat, az szerintem faszság. Azt, hogy törődsz velem.-Oda léptem és átöleltem.

-Persze, hogy törődöm veled Reggie. Fontos vagy nekem.-Nyomott egy puszit a fejemre.

Szorosan átöleltem. Az arcom a mellkasának nyomtam, ahol megéreztem valami keményet. Felpillantottam, és megláttam, hogy a családi gyűrűm ott virít a nyakában. Gyorsan ellenőriztem a kezem, hogy tényleg az-e aminek gondolom, és tényleg az volt.

-Te...James Potter! Mikor loptad el a gyűrűm?-Akadtam ki.

James felnevetett.

-Amikor lefeküdtünk. Meglep, hogy csak most vetted észre.-Vigyorgott.