Örökre szeret

3.

Nick:Neked is szia Bongyorka! Én is ma tudtam meg. És én se örülök neki. Bár te meg vagy tisztelve hogy bejöhetsz az ÉN házamba.

Tess:Jajj köszönöm hogy nem hagyod hogy az udvarotokon aludjak majd!

Nick:Nyugi ha rajtam múlna még oda se jöhetnél be! ;)

Tess:Na megyek.

Nick:Örökre?

Tess:Nem te Idióta!

Nick:Ajj! Pedig már örültem

Leteszem a telót és alszok.

Reggel nyomottan ébredek mert tudom hogy holnap már költözünk.

Elkészülök, megreggelizel és elindulok az iskola felé.

A suli elött már vár Mia.

-Szia Tess! -köszön mikor oda érek.

-Szia Mia! Egy nagyon rossz dolog történt!

-Mi történt? -kérdezi aggódva.

-El kell hogy költözzünk.

-Mi?! És mi lesz velem?!

-Nyugi nem a városból. Csak a szüleimnek nincs elég pénze és el kell adnunk a házat. -magyarázom.

-És hol fogtok lakni?

-Nick-éknél.

-Csak nem rólam van szó? -jön oda hozzánk mosolyal az arcán Nick.

-Ne hallgatózzál!-fordulok felé.

-Nyugi Bongyorka! A házamba a szobák hangszigeteltek. -vigyorog.

-Húzzál már innen!-mordulok rá.

-Ma valaki bal lábbal kelt! -mondja majd el megy.

Megforgatom a szemeimet és folytatom a beszélgetést Miával.

-Nagyon sajnálom barim!-mondja Mia és megölel.-De biztos nem lesz olyan szörnyű!

-Nick már magában szörnyű!

-Elkerülöd és minden rendben lesz.

-Mondjuk ez jó ötlet. -jön mosoly az arcomra. -Nem beszélek vele és nem lesz baj! Köszönöm Mia! Te vagy a legjobb! -mondom majd elmegyek órára.

A többi óra unalmas.

Nagy szünetben kinyitom a szekrényemet hogy ki vegyem belőle az ebédemet.

-Hello Lea! -szól egy ismerős hang. Becsukom a szekrényem és oldalra nézek. Adam áll ott egy másik szekrénynek dölve.

-Mit akarsz? -mondom bunkón.

-Azt ne mondd hogy elfelejtetted a kis vitánkat-mondja nyugott hangon ami most meglepetésemre nem idegesít fel.

-Adam, most túl sok problémám van ahoz hogy veled foglalkozzak.

-Mi lehet még nálam is fontosabb? -kap a szivéhez drámaian. Eddig észre se vettem hogy milyen beképzelt.

-Minden. -mosolygok rá angyalian.

-Tess- -kezd haragos lenni.

-Hé Pong! -jön oda ismét hozzánk Nick. Miért van mindig itt?! -A szép szóból nem értettél?

-Megoldom Nick! -szólok neki de nem foglalkozik velem.

-Nem félek tőled Smath!-Adam.

-Fiúk elég! -kiáltok.