Örökre szeret

35.

Felnézve, ismerőssé vált az arc. Túl ismerőssé. Adam.
Feláltam hogy ne érezze magasabb rangúnak magát és felvont szemöldökkel meredtem rá.

-Ezt ugye te se gondoltad komolyan. -mondja végül lesajnálóan. -Smath? Ne viccelj már. -röhög ki gúnyosan. -Az első kuka, amit az utca szélén látok, jobban néz ki mint ő.

-Amnéziám volt? -teszem fel a költői kérdést. Adam furán nézett rám így folytattam. -Mert nem emlékszem hogy kérdeztelek volna. Ha te emlékszel, szólj. Vagy tudod mit? Ne szólj. Nem érdekel a véleményed. -sétálok el mellette.

-Azt elhiszem. -szól utánam mire ismét ránézek. -De azt már nem hogy az se érdekel Nick leseszar téged. -biccent Nick irányába aki a kanapén ült és vészesen nyomkodta a telefonját. Áú. Ez tényleg fájt.

-És ez téged miért is zavar? Nem értem Adam, neked miért fáj hogy nekem szar?

-Nem fáj. De jól esik kiröhögni.

-Egézségedre. -biccentek és ott hagyom.

Könnyes szemmel kisétálok az utcára és előhúzom a telefonomat.
Még csak 11 van. Éppen Miát hívnám mikor megáll elöttem egy szürke autó, leállítja és kiszáll belőle...Jackson.

-Mit csinálsz itt stréber? -köpi ki a rágóját az útra.

-Éppen a hugodat hívom. -mosolyodom el.

-Nem fogja fel venni.

-Mert? -kérdezem értetlenül mire előkapja a zsebéből Mia telefonját.-Ne már!

-De, de. -bólogat majd felém dobja amit sikeresen el is kapok. -Majd add neki vissza.

Bólintok.

-Meddig maradsz? -kérdezi.

-Még nem tudom. Eredetileg éjfélig kéne de szerintem hamarosan már megyek. Gyalog hosszabb haza menni.

-Aha. -bólint. -Várj. -teszi fel a mutató újját amolyan "Várj már!" stílusban. -Ha te itt vagy akkor a herceged is mi?

-Mondjuk úgy.

-És hol a francba van? Mert a barátnője itt fagyoskodik az út szélén, de a nagy uraság hol van?

-Még bent.

-Aha. És amúgy--kezdené de hirtelen kinyitódik az ajtó, és Nick szalad ki rajta.

-Hol--fordul felém de idő közbe meglátja Jackson t és elkomorodik.

Farkas szem, miközben vibrál a levegő. Hozzájárulva egy kis (nagy) kínos csend.

-Én elindulok. -töröm meg a csendet és adok egy gyors puszit Nick-nek.

-Hova? -fordul felém kérdőn.

-Haza.

-Minek?

-Nekem ennyi elég volt. Meg gyalog több időbe telik míg haza érek.

-Szerintem én is húzok. -szólal meg Jackson.

Már Nick is mondaná hogy jön ő is de megelőzöm.

-Még beugrom Miához. Otthon találkozunk. -csókolom meg majd elindulok. De 5 lépést se tettem utánam szólnak.

-Ne vigyelek el? -kérdezi Jackson. Nick felvont szemöldökkel néz rám.

-Köszi de nem kell.

-Ugyan arra megyünk ne csináld már.

-Szeretek sétálni. -zárom le a témát majd sétálva elindulok.

Miután kifordultam az utcából, tudomásul vettem hogy Nick nem szaladt utánam hogy aztán megcsókoljon és haza vigyen, hanem tényleg ott maradt a bulin. Ennyit arról hogy nélkülem nem marad... De talán jobb is így. Ne bojgassuk fel egymás életét ezzel a dologgal. Épp elég zűrős így is.

Hirtelen Jackson kocsiba áll meg mellettem.

-Tudom hogy nem fogsz velem jönni de azt is tudom hogy ha most nálunk jössz, az neked egy óriási kerülő. Fél 12, mindjárt esik az eső, minusz 5 fok van, add ide a telefont, amint haza érek oda adom neki és beszélhettek de most menj haza. -hújtja ki a kezét hogy oda adjam Mia telefonját.

-Ez rendes tőled. -adom a kezébe.

-Jó azért ne szállj el. -olt le egyből. -Na húztam lúzer. -nyújtja ki a nyelvét és elhajt.

Haza gyalogolok majd beesve az ágyba elnyom az álom.

Reggel mikor kinyitom a szemem hirtelen Nick-el találom magam szembe.

-Mit keresel itt? -ülök fel riadtan.

-Ja, jó. -fújja ki a levegőt. -Csak azt hittem meghaltál.

-Miért haltam volna meg? -értetlenkedem.

-Sokáig aludtál. Nagyon sokáig.

-Hány óra? -nyúlók a telefonomért az író asztalomhoz ahova mindig teszem de most nem volt ott. -Hol a telefonom?! -ijedek meg.

-Nyugi, csak kivittem mert folyamatosan csöngött.

-Vissza adod?

-Nem, Tess, kidobom az ablakon és átmegyek rajta az autómmal. Persze hogy vissza adom. -húzza ki a zsebéből és a kezembe nyomja.
Majd hirtelen ijedt és sokkol arcomat látva ő is bele nézett a képernyőbe. -Mi történt?

-Semmi. -válaszolom rosszul hazudva. De ez nem érdekelt. Azonnal tárcsáztam.

-Mi a franc történt? -szólok bele a telefonba amint felvette.

-Ne-nem tudom. -szipogja Mia.

-10 perc! -kiáltok és lerakom. Kapkodva elkezdek felöltőzni de még sminket se raktam fel, nyitottam az ajtót.

-Hova mész és mi történt?! -kérdezi riadtan Nick megragadva a karom.

-Majd elmondom de most mennem kell. -nézek rá könyörgően. Elengedi a kezem és hagyja hogy kiszaladja. Miáig meg se állok.