"I have loved you for the last time, is it a video, is it a video?
I have touched you for the last time, is it a video, is it a video? "
A nap már javában ment lefele, miközben a magas fiú lefele nézett.
Hyunjin mosolyogva figyelte a távolban szaladgáló párját. Imádta ahogy a fiatalabb milyen gyermeki szellem maradt, annak ellenére, hogy már régóta betöltötte a felnőtt kort.
A szerelmük más volt, mint a legtöbb embernek, hiszen náluk nem minden csak a szexuális kontaktuson alapult, hanem jobban inkább az együtt töltött időn.
Ülhettek egymás mellett sorozatot nézve, vagy elmehettek múzeumi randikra, vagy éppen mint most is, csak ülni egy domb tetején, figyelni a másikat.
A lényeg mindig az volt, hogy együtt legyenek.
-Olyan jó idő van! Gyere te is! Itt lehet érezni a virágok illatát!- kiáltotta fel Seungmin, miközben mosolyogva folytatta a futást.
Hyunjin elfogadva a kedvese kérését leszaladt hozzá, de az közbe már incselkedve egy másik helyhez futott, hogy eltudjon futni a másik elől.
-Oh, tehát fogócskázni akarsz?- nevetett az idősebb, majd a kisebb után eredt.
Percekig kergették egymást a magas fűben, de végül Hyunjin a nagyobb lábaival utol érte Seungmint, és leterítette a földre, miközben megállás nélkül csikizte.
-Oké, feladom! Csak engedj el!- nevetett a fiatalabb, mire Hyunjin elengedte, és lefeküdt mellé a gyepre.
Szorosan magához ölelte Seungmint, mintha nem is akarná elengedni. Annyira szerette, hogy már fájt a mellkasa a hevesen dobogó szívétől, hisz akárhányszor meglátta őt, a szíve egy ritmustalan ütembe kezdett el kalimpálni.
-Gyönyörű a naplemente.- suttogta Seungmin, és jobban belebújt a másik mellkasába.
-Az. Akárcsak te.- válaszolt Hyunjin, egy kis flörtölést is bele rakva.
-Elrontod a pillanatot, barom.- ütötte meg gyengéden az idősebbet Hyunjin, de mikor a idősebb megakarta fogni a kisebb kezét, hogy hárítsa a támadást, eltűnt Seungmin keze.
-Minnie?- kérdezte kétségbeesve Hyunjin, majd most a másik keze után nyúlt, de az úgyszintén köddé vált.
-Hyunjinnie... már nem vagyok itt.- motyogta megtörten Seungmin, miközben a lábai is kezdtek elmosódni.
-Miről beszélsz?
-Hallott vagyok.- mondta a kisebb, majd az egész teste eltűnt.
-Ne, ne, ne! Seungmin! Ez valami rossz vicc?! Kérlek, hiszen én szeretlek!- ordított Hyunjin, kapkodva a levegő után.
Hevesen emelkedő mellkassal kelt fel Hyunjin, kezei remegtek, míg szíve egyre több és több darabra szakadt.
Körbe nézett a szobában, hogy a Seungmin után kutasson, de nem volt mellette senki.
Viszont ott állt az ajtóban a kisebb fiú, neki dőlve a keretnek. Lágyan mosolygott a másikra.
Hyunjin kifújt egy adag levegőt, megnyugodott, hogy minden csak álom volt.
-Annyira örülök, hogy élsz.- nevetett fel kínosan Hyunjin.- Azt álmodtam, hogy meghaltál.
-Nem álom volt. Tényleg halott vagyok, Hyunjin. Itt lenne az ideje elengedned. Nem unod még, hogy minden nap ugyanazt álmodod, és minden nap el kell mondanom, hogy tényleg meghaltam?- kérdezte Seungmin, majd közelebb lépett az ágyon ülőhöz.
Hyunjin meg se tudott szólalni, annyira sokk hatása alatt volt. Semmire se emlékszik az előző napjaiból. Ő csak a jelenbe él, mindig.
-Szeretlek, és te is engem, de már vége. Meghaltam Hyunjin, és ezt el kell fogadnod. Új életet kell kezdened, nélkülem, érted?- somolygott Seungmin, majd megakarta érinteni a másik arcát, de csak átment rajta a keze.
-Nem tudod, milyen érzés nekem.- mondta halkan Hyunjin, miközben könnycseppek kezdtek hullani a szeméből. - Nélküled semmi se ugyanolyan.
-És nem is lesz, de attól még itt vagyok Jinnie. Azt hiszed elmentem, de nem. Minden nap itt vagyok, sőt még beszélni is tudsz velem, de ez egyikünknek se jó. Neked családot kell alapítanod, nekem pedig el kell tűnnöm, de mindig veled leszek, és megvédelek.
-Hiányozni fogsz.- motyogta Hyunjin, felnézve a fiatalabbra.
Seungmin halványan elmosolyodott, majd újra eltűnt, de most örökre.
Mert most nem kelt fel Hyunjin valami rossz álomból, és nem is tért vissza hirtelen a kisebb fiú.
Csend telepedett a szobára, síri csend.
De már nem volt ki megtörje.
Hiszen egyedül maradt Hyunjin.
A/N: Seungmin😭
Elvesztettem pár olvasómat az utóbbi napokban, úgyhogy elég lehangolt lettem a minsungos könyvvel, de persze fogom folytatni!🙂
