"Even if my heart stops beating
You're the only thing I need, ooh, with me
Even if the Earth starts shaking
You're the only thing worth taking, ooh, with me
Even if the sky's on fire
Got you here, it's alright , ooh, with me
And if it's all over
I'm taking this moment, ooh, with me"
Minho mosolyogva nézte a telefonján lévő háttérképet, amin ő és Jisung pózolt a kamerának, egy hatalmas őszinte mosollyal az ajkaikon.
Ők a minta pár mindenki számára, viszont mostanában mintha fekete lyukba zuhant volna a kapcsolatuk.
Rengeteget veszekednek, ami eddig sose volt. De mostanában minden napossá vált.
Hiszen a feszültség mindenkiből kihozza a belső állatot. Abból pedig mindig rossz sül ki.
Minho utálta a tudatot, hogy most is otthon kellett hagynia Jisungot úgy, hogy épp egy veszekedés zajlott le kettejük között.
Hívta őt a munka, és mindent otthagyva, szavak nélkül hagyta el a házukat.
Régóta együtt vannak. Több mint 7 éve, de még sose volt ennyire instabil a kapcsolatuk. Pedig még mindig ugyannyira szerelmesek, és ugyanannyira szeretik a másikat, mint az elején.
Mindketten tudják ezt, de hiába a szeretet, ha más dolgok keresztbe tesznek nekik.
Talán már össze kellett volna házasodniuk, hisz mindig azt mondják a házasság mindent megold, ők mégse jutottak még el ahhoz a szinthez.
Pedig már vannak azon a szinten.
Minho ledobta a telefonját az asztalra, majd idegesen felállt, leszórta a hasznos iratokat a földre, felkapta a telefonját, majd el se köszönve senkitől kirohant a nagy felhőkarcoló épületből.
Senki se értette az ott dolgozók közül, hogy mégis mi van a főnökükkel, de megszólalni se mertek, így mind elnézte ahogy elmegy.
Minho egészen a föld alatti parkolóba futott, ahol beszállt a kocsijába, és a sebességkorlátot nem ismerve vetette bele magát a nagy kocsi tömegbe.
Bízott magában, hisz tudott vezetni.
Majdnem fél órát vezetett a város legdrágább, és legminőségibb virágárus boltjához, hogy Jisungnak a legjobbat tudja adni.
Eközben Jisung otthon, teljesen elveszve ült.
Utálta, hogy mennyire megment a kapcsolatuk Minhoval. Napokat tudott volna végig sírni, és órákat tudott volna gondolkodni, vajon mi, miért történt.
Mégse kapott semmire se választ.
Hisz mire a sok gondolkodás, ha nem érted, és nem tudod megfejteni a miérteket.
Jisung se tudta, hogy vajon mit tehetett, vagy mi történhetett, de egy idő után, egy elég hosszú idő után rájött, ő már nem tud mit tenni.
Százszor kérdezte Minhotól mi a baj, és annál is többször, hogy mit tett ő. De Minho üres válaszai nem segítettek megoldani a problémát.
Könnyeit visszafojtva állt fel a kanapéról, hogy a közös szobájukba rohanjon, és minden lehetséges dolgát kiszedjen a szekrényből, hogy aztán elhagyhassa a lakást.
Az otthonát.
Nem tudta visszanyelni a könnyeit, így teljesen eláztatva a ruháit pakolás közbe állította fel a már teli bőröndjét, és vonszolta a bejárati ajtóhoz azt.
Viszont mikor leült, hogy a cipőit felhúzza, kulcs csörömpölés hallatszott a túloldalon. Pár perc múlva pedig Minho jelent meg egy csokor rózsaszín dáliával a kezében.
Amikor meglátta, a földön ülő, zokogó Jisungot, és a púpos bőröndöt azonnal letérdelt a másik elé, és letörölte a sós könnycseppeket, de ezzel csak még jobban sírásba kezdett Jisung.
-Annyira sajnálom Jisung. Borzalmas ember vagyok, és ezt eddig nem is vettem észre. Elvettem a csillogást a szemedből, mert nem voltam képes másra gondolni magamon kívül. A helyedben már a legelején elhagytam volna saját magam, de te még mindig itt vagy. Bár látom, neked is eleged lett, de egyáltalán nem hibáztatlak. Viszont mielőtt tényleg döntenél. Engedd, hogy megkérdezzek valamit. Kérlek...- Jisung bólintott, miközben könnyei kicsit alább hagytak. Minho fél térdre ereszkedett, majd a zsebébe kezdett kotorászni, elő vett egy egyszerű fekete dobozt, majd szomorú mosollyal az ajkain felnyitotta, és előtárult egy gyönyörű arany gyűrű.
Jisung a szájához kapta a kezét, majd újra sírni kezdett. Fel se fogta amit maga előtt látott, de ez volt az egészbe a legjobb.
Váratlan volt.
-Han Jisung...,hozzám jössz?- tette fel a kérdést Minho, a fiatalabbnak pedig több se kellett, heves bólogatásba kezdett, majd Minho nyakába borulva suttogta az igen szócskát.
Hisz mindenki megérdemel egy második esélyt.
A/N: AAAAA!!!! Véletlen publikáltam, de már akkor írok ide és gyorsan kijavítom!!!
Hogy lehet vissza venni egyébként?!😭😭
Sok sikert a suliba mindenkinek!
😘
