𝐒𝐦𝐢𝐥𝐞 | 𝐣𝐢𝐤𝐨𝐨𝐤 ✓

𝙩𝙤𝙤

frusztráló,
───

Egy hónap alatt Jimin egy teljesen új ember lett, és az emberek másképp kezdtek rá tekinteni. számtalan vallomást, virágot, csokoládét, levelet, üzenetet, csajozós dumát kapott, és még az egész iskolát is térdre kényszerítette maga előtt.

De persze jimin nem tenne ilyet,ő egy angyal.az édes,kedves,barátságos angyal.mindig megajándékozza az embereket segítséggel, tanulási randevúkkal,udvariasan elutasítja a fiúkat és a lányokat a mosolyával.

Ez tette Jeon Jeungkookot a világ legboldogtalanabb srácává.

jimin mosolya lélegzetelállító és meghökkentő volt,párosult az örök szépségével,ami az embereket ámulatba ejtette.jungkook utálta ezt.utálta,hogy más emberek ilyen mosolyokat kaptak.

őt nem.

Soha

Talán a múltban, ezért Jungkook cseszegeti magát, amiért nem emlékszik a múltra.

jungkook összeszorította a fogait,ahogy jimin újabb mosolyt villantott egy fiúra,aki elsétált mellette.a narancssárga hajú tovább sétált,amíg oda nem ért,ahol jungkook volt,és a hangulata drasztikusan megváltozott.a szokásos boldog viselkedése eltűnt,a boldogságtól ráncosodó szemei gyűlöletté váltak,ahogy a mosolya egy vonallá fakult,miközben elsétált a fiatalabb mellett.

"jimin,várj "jaebum egy vigyort villantott a barátai felé,mielőtt jimin felé sétált,mondott valamit a narancssárga hajúnak,amitől az felderült,miközben lelkesen bólintott,mielőtt a másikkal együtt az osztályba ment.jaebum megfordult,miközben jimin szorgalmasan igazgatta a pólóját,szájával egy "jaebum 1,jungkook 0"-t mondott,miközben számmozdulatokat tett a kezével,hogy értelmezze,mire gondolt.

Jungkook felnyögött, és a szekrényére csapott, amitől a körülötte lévő diákok, köztük Seungcheol is összerezzent.

"Nem veszíthetek"

"Akkor játsszunk egy játékot" - vigyorgott Jebum, keresztbe fonta a karját, miután a fiatalabbik fiú,durván elengedte őt.

"ha el tudod érni, hogy Jimin beléd szeressen, akkor nem fogom többé kedvelni őt. de ha én nyerek,maradj távol Jimin-től. Úgy értem, nem mintha amúgy is kedvelnéd őt,"Jungkook.

megforgatta a szemét, és az ajkába harapott, miközben rávillantott egy gyilkos pillantást.

Tényleg utálja Jimin-t?

"Rendben, csak ne sajnáld ezt a jaebum."

"Ó, biztos nem fogom, Jungkook."

"Oi jaebum, figyelsz?" - csettintett Seungcheol az ujjaival a barátja előtt, hogy a barna hajú felébredjen a transzból. "Mi?" - motyogta jaebum, gondolatai máshol jártak.

" később menjünk át hozzám, maradjunk nálunk éjszakára" - egyezett bele Jungkook, kortyolt egyet az italából, de Jaebum megrázta a fejét.

"Kicsit később jövök, suli után van valami dolgom" - vonta meg a két barátja a szemöldökét, kérdő pillantást vetve rá.

" tanuló randevú"

"mióta"- gúnyolódott Jungkook,hátradőlt a székében,amikor meglátta,hogy Jimin belép az ebédlőbe.nem tudta levenni a szemét a másikról, minden lépését figyelve őt koncentrált szemmel.

"és gondolom az a fiú az, aki az előbb jött be, mivel ti srácok "seungcheol az asztalra csapott a kezével,mindkét fiú meglepett pillantással fordult az irányába,folytassátok csak a kezét"

jaebum elmosolyodott, míg jungkook összehúzta a szemét, "nos igen, ha ő nem lett volna, nem mentem volna oda és nem kértem volna meg rá"- válaszolta a fiú, kicsit nevetve.

Jungkook követte őket.

Persze, hogy követte őket. az ösztönei azt súgták neki. és ez nem is volt meglepő, mert az ösztönei egyszerűen beindultak, ha Park Jiminről volt szó.

egyik fiú sem tudta, hogy követik őket,csak elmerültek az egymással való beszélgetésben,jimin tanította jaebumot, hogyan kell olyan témákat csinálni, amiket ő akart, míg jaebum csak úgy belefeletkezett jiminbe,az elméje azon forgott, hogy milyen gyönyörű az előtte álló fiú közelről.

"jimin"

"Igen? "jimin felemelte a fejét,még csak meg sem rezzent attól,hogy milyen közel voltak,csak nézte jaebumot.

"gyönyörű vagy "jimin elpirult,az arca halvány rózsaszínre változott,ahogy nevetett,és jaebum megesküdött,hogy egész nap tudná hallgatni.jimin játékosan ellökte magától,kérve,hogy koncentráljon,de jaebum csak mosolygott,közelebb lépett a fiúhoz,miközben próbált figyelni arra,amit jimin magyarázott,ahelyett,hogy elragadta volna a szépsége.

jungkook keze megrándult az asztal alatt, ahogy hamisan olvasott egy könyvet egy asztalnál, ami két asztallal arrébb volt tőlük. ráncolta a homlokát, ahogy folyamatosan hallotta a nevetést vagy kuncogást, ami jimin ajkaiból áradt, és jaebumnak szólt.

Nem ő, hanem én vagyok Jaebum.

Egy másodperccel később Jungkook szemei kitágultak, miközben a mellkasa megnőtt, látva a vörös Jimin-t egy ideges Jaebummal.

jaebum csak megcsókolta jimin arcát.

és ez elég volt ahhoz, hogy Jeon Jungkookot az őrületbe kergesse.

a fiú gyors léptekkel a zavart páros felé vette az irányt, durván megragadta jaebum gallérját, hogy az felálljon.

"Mi a fasz?Jungkook?"- jaebum szemei furcsán tágra nyíltak,szemmel tartva a fiatalabbat.

"Ki mondta, hogy megcsókolhatod?"- kapta fel a fejét Jungkook, szemében féltékenység és düh kavargott. "Hát ki mondta, hogy nem"- vigyorgott a feketehajú, bár a gallérját durván megrántotta a fekete hajú.

"Én igen"

"Ő nem a tiéd"

"De az lesz."

"Soha nem lesz"

"soha nem lesz "Jungkook oldalra billentette a fejét, szíve összeszorult Jimin szavaira, miközben érezte, hogy a tüdeje összeomlik. jimin lehúzta Jaebumot, és Jungkookra nézett dühösen.

„Soha nem lesz"suttogta, mielőtt elsétált.

✧
hogy mindig a magad feje után mész