𝐒𝐦𝐢𝐥𝐞 | 𝐣𝐢𝐤𝐨𝐨𝐤 ✓

𝙚𝙣𝙙

én,
──
 

"Tudod, hogy mindig itt vagyok neked hyung" - mondta a barna hajú férfi halkan.

ahogy megsimogatta az idősebb hátát, szemei tele voltak szeretettel és aggodalommal. jaebum felnézett. rá, és kissé elmosolyodott, bólintott a fejével.

Jaebum életében először tört össze, és youngjae-hez ment,valaki más helyett.

"Gyűlöllek! Hagyd abba!" Youngjae megrándult a hollóhajú férfi szorításában, miközben az a feladat elvégzése után a kanapén küzdöttek. a földre zuhantak, és nevetésükkel elárasztották a csendes nappalit.

jaebum ezt az oldalát mutatta meg youngjae-nek, valaki más helyett.

"Te mi vagy?" - kérdezte hitetlenkedve jinyoung, tágra nyílt szemekkel, miközben fuldoklott italától

"Viccelsz velem?" - tette hozzá Jackson nevetve, miközben megrázta a fejét.

"nem, nem, nem viccelek. most már tényleg a barátja vagyok" - nézett jaebum a szőke hajú férfira, aki tovább nevetett, és addig dobálta sült krumplival, amíg meg nem állította, és

nyafogott a barátjának, aki csak nevetett rajta. a fiú nem vette észre. hogy az a bizonyos barna hajú fiú mennyire megváltozott az imént még vidám viselkedéséből.

jaebum összetörte youngjae szívét, valaki más helyett.

"Youngjae!" - lihegte a hollóhajú, és megragadta a másik csuklóját, hogy megállítsa. hogy ne szaladjon el, mint korábban.

"Engedj el! a fenébe is, mit akarsz?" - tépte el a karját.

jaebumtól, megfordult, és vörös, duzzadt szemekkel nézett az idősebbre, ami Jaebum szívét megdobogtatta.

"Nem volt még elég? Melyik részemet akarod most bántani? Jaebum? Mi a franc bajod van?" - reszelősködött Youngjae gyengén, belefáradva.Meg akar gyógyulni, de semmi sem működik, bármennyire is próbálkozik, nem tudja eltávolítani az idősebbeket. elméjéből.

lehajtotta a fejét, letörölte a könnyeit, miközben az ajkai megremegtek, a szívében lévő fájdalom nem gyógyult meg egyhamar. az ujjak az álla alá szorultak, és a következő dolog, ami történik, mind homályos volt.

jaebum összefonta ajkaikat, szabad keze a fiatalabbik derekát fogta.Lassan elhúzódott, és a mostani férfira nézett,megdöbbent fiatalabbra, ahogy tágra nyílt, puffadt szemek néztek fel a hollóhajúra, zavarodottság örvénylett a levegőben.

"Sajnálom" - suttogta, homlokukat egymáshoz tapasztotta,  sóhajtva lehunyta a szemét.

"kérlek, bocsáss meg nekem, youngjae. kérlek, bocsáss meg ennek az ostoba, szívtelen, érzéketlen

emberi léleknek, aki elég ostoba volt ahhoz, hogy ne vegye észre, hogy valaki szenved miatta" - volt egy csipetnyi kétségbeesés a hangjában, megragadta a fiatalabbat szorosabban, attól félve, hogy elmegy.

"Szeretlek" - mondta halkan Jaebum, lassan kinyitotta a szemét, hogy ránézzen a még mindig makacs fiúra nézett.

Letörli a könnyeit, mire a fiatalabb végül visszatántorodva pislog.

"m-micsoda? m-micsoda?" - tátogott, azt mondogatva magának, hogy ez az egész csak egy álom, amikor is nem az.  

"szeretlek, choi youngjae" - hebegte a fiatalabb, a levegőtől is elfelejtett venni, mielőtt ráugrott az idősebb férfira, átkarolta a karjaival. és arcát Jaebum vállának ölelésébe temette, egy apró mosolly rajzolódott ki az ajkán.