𝓣𝓱𝓻𝓮𝓮 ─ 𝓝𝓸𝓵𝓪

184 14 5
                                    

Reggel álmosan nyitottam ki a szemem, miközben egy nagyot nyújtózkodtam. A reggeli kilenctől van, így egy órával előtte keltem fel, majd viszonylag boldogan gondoltam arra, hogy ott lesz egy normális ember rajtam kívül is. Kyle. A választásom egy fekete fehér combközépig érő kockás szoknyára, és egy fekete crop topra esett. Majd mellé a kedvenc fehér szandálom. A hajamat csak összefogtam hátul, majd halvány sminkel dobtam fel az öltözékem. Kilenc előtt tíz perccel gondoltam ideje elindulni, így kiléptem a szobámból majd a mellettem lévő ajtó is ugyanakkor nyílt. Mekkora pech kell ehhez? Noah rám se nézett, hanem egyszerűen a telefonját a füléhez fogta, majd köszönés nélkül elindult lefelé. Ekkora bunkót, szerintem még életemben nem láttam. Nagy nehezen bezártam az ajtóm, majd egy hang szólalt meg mögülem, mire ijedtemben elejtettem a kulcsom.

- Gondolom ő volt Noah. Az elmondásod alapján tényleg bunkónak tűnik. - szólalt meg Kyle, én pedig még mindig ijedten bólintottam. - Bocsi, hogy megijesztettelek, nem az volt a tervem. - ő is gyorsan bezárta az ajtaját, majd együtt indultunk lefelé.

-Ha ma is telefonozni fog, akkor én kiverem a kezéből és.... - motyogtam az orrom alatt halkan, de Kyle elröhögte magát, így gondolom nem voltam halk.

- Te tényleg nem bírod őt. - mondta mosolyogva. Mire megvontam a vállamat.

- Nem lehet mindenkit szeretni.

- Ott a pont.

∞∞∞∞∞∞

A reggeli elég unalmasan telt. Ruby néni valamiért nem jelent meg. Camilla azt gondolta, hogy már most tovább utazott, mire én egyetértettem vele. Noah sem volt jelen a reggelin, pedig még előttem ment le a lépcsőn. Sok kérdés volt a fejemben, de inkább a mennyei ételekre koncentráltam. Én megkóstoltam a város itteni kedvenc csemegéjét. A Cannoli-t. Az étel, egy ropogós tészta rolád, amelyet édes ricotta sajttal töltöttek meg és valamivel díszítették. Az íze valami fenséges volt.

Nemsokára én és Kyle felfedezzük egy kicsit Szicíliát. Először úgy volt, hogy egyedül megyek, de a fiú felajánlotta, hogy szívesen elkísér. Legalább lesz társaságom. Mivel a szoknyát nem gondoltam túl kellemesnek, így most épp a szobában keresgélek egy rövid nadrág után. Miután sikeresen megtaláltam, magamra húztam és a szandált is lecseréltem. Még felkaptam egy doboz 50 faktoros naptejet, a táskámat, majd gyorsan bezártam az ajtót. Ami most meglepően hamar zárult. Kyle a hallban várt és épp valami újságot olvasott. Amikor meglátott gyorsan lerakta, majd mosolyogva nézett rám.

- Indulhatunk? - kérdezte, mire vidáman bólintottam. Kiléptünk a hotelból, és arcon csapott az óriási hőség. A nap olyan szinten sütött, hogy már most felvettem a napszemüvegemet. Az első úti célunk, a Monreale-i katedrális volt. A hoteltól nem volt olyan messze, gyalog összesen húsz percbe telt. Amikor beértünk a templomba, örömmel töltött el, hogy sokkal jobb idő van itt bent, mint kint. Nem is lepődtem meg azon, hogy nagyon sok ember van körülöttünk. Csodálkozva néztem végig a bibliai jeleneteket ábrázoló arany mozaikokon. Ez a hely...egyszerűen elképesztő.

- Tudtad, hogy a templomot a XII. század második felében kezdték el építeni? Az egyik leghíresebb olasz műemlék. A mozaikokhoz 2200 kilogramm aranyat használtak fel. - suttogta Kyle, miközben tovább haladtunk, a templom kertjébe.

- Ezeket honnan tudod? - kérdeztem, miközben leültünk egy szabad padra.

- Az érettségin azt húztam történelemből, hogy húsz percet kellett beszélnem Szicília régi és fontos műveiről.

- Úristen...de mázlista vagy. Én pont azt húztam, amit nem is tanultam meg. A II. Francia forradalom menete. Nagyon sok tételt kellett leírnom és megjegyeznem. A végén pedig úgy voltam vele, hogy ezt csak átolvasom, mert óriási pech kellett volna ahhoz, hogy ezt húzzam az ötven lap közül. De a jó hír, hogy átmentem egy gyenge hármassal. Az biztos, hogy egy életre megjegyeztem a forradalom történetét. - mindketten hangosan elröhögtük magunkat, majd tovább mentünk megnézni a templom maradék részét.

𝐄𝐠𝐲 𝐧𝐲𝐚́𝐫 𝐒𝐳𝐢𝐜𝐢́𝐥𝐢𝐚́𝐛𝐚𝐧Where stories live. Discover now