Valaki, mint Te /Lando Norris ff./✓

nyolcadik

Lando

Hogy mit éreztem legelőször, mikor rányitottam Monára. Hogy meg akarom őt szerezni, úgy teljesen igazán. Azt akarom, hogy az enyém legyen, és ne csak a látszat miatt.
De ki is töröltem ezeket a gondolatokat a fejemből. Max bízik bennem, hogy csak kamuból vagyok a húgával, de úgy érzem, hogy Max csak a kisebb probléma. Mona valószínűleg egyáltalán nem táplál ilyen érzéseket irántam...

A Fewtrell lánnyal való incidensem után jobbnak látta, ha visszamegyek a szobánkba, és visszafekszem még egy kicsit aludni.

~

Hangos nevetésre ébredtem, ami a fördszintről jött. Mona és Nathan. Úgy éreztem elég volt nekem mára az alvásból, így gyorsan felöltöztem és megpróbáltam elviselhetővé tenni a kinézetemet. A konyhában Mona és Nathan valamin nagyon nevettek, ha nem tudnám Nathan identitását még egy csöppet talán féltékeny is lennék. Amikor meglátták, hogy megyek le a lépcsőn mind a ketten rám kaptak tekintetüket.

-Jó reggelt!- értem le hozzájuk.

-Inkább délutánt. Egy óra is elmúlt haver.- állt fel Mona mellől Nathan.- Csináltam kávét csak meg kell melegíteni, meg ízesíteni.

-Köszi!- biccentettem a fiú felé.

-Csendes lettél nagyon Mona.- húzta fel szemöldökét Nathan.- Baj van?

-Mi? Ja, nem.- pirult el és mindenhová nézett, csak a szemembe nem. Zavarban van. Miattam!

-Mona, a bátyád?- léptem a lány mellé, és egy csókot hintettem homlokára.

-Még alszik.- tényleg zavarban van. Próbáltam elkapni tekintetét, hogy kivegyek valamit belőle, viszont Mona véletlenül sem nézett felém, csak az ujjain lévő gyűrűkkel babrált. Pár perc múlva a meleg kávémmal a kezemben álltam meg Mona mögött. Legalább had el elvezzem ki ilyenkor a közelségét.

-Amúgy jó a hajad!- szólaltam meg. Mona haja szépen be volt fonva, gondolom Nathan csinálta neki.

-Köszi.

-Figyeljetek srácok, szeirntem én felébresztem Maxot.- indult el a lépcsőn Nathan.

Mona és én egy-egy bólogatással jeleztük, hogy megértettük.

-Lando.- hallottam meg a lány hangját, pár pillanattal később.

-Hmm?- kaptam rá tekintetem.

-Köszönöm, hogy tegnap elvittél attól a sráctól. Nem tudom mit gondoltam, mikor belementem, hogy táncoljunk. Ne haragudj, ha ez miatt kínos helyzetbe kerültél...- hajtotta le a fejét.

-Hé, semmi baj. És még jó, hogy elhoztalak tőle, akarmilyen kapcsolat is van köztünk, nem engedtem volna, hogy bajod essen!- lágy hangon beszéltem hozzá, ami reményeim szerint megnyugtatta a velem szemben ülő lányt.

-Köszönöm!- és meglepetésemre, odalépett hozzám és ülő helyzetemben magához ölelt, így fejem a mellkasán feküdt. Hallottam ritmusosan dobogó szívverését, ami megnyugtatott. Kezemet átvetettem derekán és úgy vontam közelebb magamhoz. Viszont valakiknek ezt a pillanatot is meg kellett szakítaniuk. A lépcsőn először Nathan jött le, aki nagy mosollyal az arcán figyelte, ahogy ölelkeztünk. Aztán utána jött Max. Max kissé furán méregetett minket.

-Szia Max!- Mona kibontakozott karjaim közül és bátyjához lépett.

-Szia! Jól vagy?

-Miért ne lennék?

-Hát tegnap este jól kiütötted magad.- húzta fel orrát, az idősebb Fewtrell.

-Ja, ahhoz képest csodásan vagyok.- nevette el magát a lány. Nem tudom, hogy mi van velem, de nagyon gyorsan le kell állnom. Mona nevetését akár órákon keresztül is képes lennék hallgatni. Olyan őszintén nevetett, hogy szinte öröm volt hallani.

~

-Lando!- lépett ki a teraszra mellém Max. Éppen azt figyeltem, ahogy Mona és Nathan az udvaron szórakoztak, mint két gyerek.

-Igen?

-Figyelj, ugye tudod, hogy mindent elmondhatsz nekem?- ült le mellém.

-Ja, tudom!

-De tényleg mindent!- erősítette meg önmagát.

-Tudom Max és mindent el is mondtam.- egy dolgot kivéve.

-És ugye tudod, hogy nem harapok, ha tényleg a húgom közelébe akarsz lenni.- nézett mélyen a szemembe, mintha a lelkemig akarna látni. Próbáltam a lehető legtermészetesebb arcot vágni.

-De nem szeretnék ennél jobban Mona közelébe lenni?- hála a színészi tehetségemnek.

-Akkor miért ölelkeztetek reggel?- nézett értetlenül.

-Megköszönte, hogy tegnap nem hagytam, hogy az a srác tovább fogdossa.

-Értem.- majd csendben maradtunk. Nem akarom bevallani, de azt hiszem nagyon is kezdtem megkedvelni Monát...- De ha esetleg érzéseid lesznek Mona iránt, akkor szólhatnál.

-Jó Max, ha úgy lesz szólok, de nem lesz úgy. Mona olyan nekem, mintha a húgom lenne.- vagy mégse.

-Rendben!- emelte fel a kezeit védekezően.

A nap nagyon sütött, így szépen bevilágította az egész kertet. Mona és én már készenlétben álltunk az indulásra. A Fewtrell lányon egy fehér bő nadrág volt, egy citromsárga feszes haspólóval. Haja még mindig befonva omlott vállaira. Így belegondolva nagyon szerencsésnek érzem magam, hogy legalább kamuból, de vele mutatkozhatok. Nem minden fiúnak adatik meg, hogy egy ilyen szép lány mellett sétáljon az utcán. Te jó ég, mikor lettem én ilyen nyálas?

Instagram: hewinsinmonza_

Tiktok: hewoninspa_