Valaki, mint Te /Lando Norris ff./✓

huszonharmadik

Mona
december 23.

A szüleim házában a fürdőszobában a padlón ülve bámultam a telefonomat. Nathant kezdtam tárcsázni, jobb ötletem nemigen volt. A szüleim és Max most szerencsére elmentek itthonról, így egyedül tudtam lenni. Pár perc elteltével Nathan vidám arca jelent meg a képernyőn, viszont a mosoly azonnal eltűnt az arcáról, mikor meglátta könnyáztatta arcomat.

-Hé Mona mi a baj?

-Nathan...

-Mi a baj? Kezdesz megijeszteni!- húzta össze szemeit.

-Én... Lehet, hogy terhes vagyok.- nyögtem ki végül.

Nathan szemei kikerekedtek, majd vigyorogva nézett a kamerába.

-Mi az, hogy csak lehet?

-Egy ideje rosszul vagyok, nem jött meg, fura kajákat kívánok és ingerült vagyok. Felhívtam az egyik volt osztálytársamat, aki nőgyógyásznak tanul és azt mondta, hogy ma délután menjek el hozzá, de csináljak meg egy tesztet. Megcsináltam, de nem merem megnézni.- vezettem tekintetemet a dobozra, amiben az eredmény volt.

-Figyelj rám Mona! Most szépen megnézed azt a dobozt. Nyugodj meg, semmi baj nem lesz. Itt vagyunk neked!

Bólogattam, majd remegő kezekkel a doboz után nyúltam. A telefont kitámasztottam lábaimra, majd kivettem a tesztet a dobozából. Nagy levegőt vettem és megfordítottam...

-Terhes vagyok!- sírtam fel hangosan.

~

Még aznap délután elmentem nőgyógyászhoz, aki megállapította, hogy igen, terhes vagyok. Most pedig szenteste napján itt ültünk a családommal és készültem odaadni nekik a dobozt, amiben a teszt volt. Anya és apa egymás mellett ült, Max pedig mellettem. Anya szemei könnyesek lettek, amint meglátta, és még apa is elérzékenyült. Max ezt látva kivette kezükből a dobozt, majd mosolyogva fordult felém.

-Lando tudja?

-Még nem...- ingattam a fejem.

-Biztosan örülni fog neki Kicsim!- lépett hozzám anya, hogy egy szoros ölelésbe részesítsen.

-Ebben én is biztos vagyok! Szeret az a fiú téged.- ölelgetett apa is.

-Nagyszülők leszünk!- nevetgélt anya könnyes szemekkel.

-Nem is vagytok mérgesek, hogy ilyen fiatalon lettem terhes?

-Nem!- rázták a fejüket egyszerre szüleim.- Látszik, hogy mennyire szeretitek egymást, és tudjuk, hogy Lando vigyázni fog rátok!- mosolygott apa.

-De azért Lando igazán szólhatott volna, hogy gyereket akar csinálni neked!- ült még mindig egy helyben Max, mire rajta kívül mind felnevettünk.- De azért örülök nektek!- nyomott egy cuppanós puszit arcomra.- És mikor mondod el neki?

-Majd 26-án találkozunk nálam.- Max elköltözött az eddig közös házunkból, ugyanis összeköltözött a barátnőjével.

-De azért hívj ám fel, hogy milyen volt a reakciója!- emelte fel mutatóujját apa.

-Mindenképpen!

~

26-án reggel már a saját lakásomban voltam és próbáltam összeszedi magam, hogy ezt mégis hogyan fogom elmondani Landonak. Úgy gondoltam, hogy semmi nagy dolgot nem akarok, csak szépen elmondani, hogy apa lesz. Valószínűleg késő délután fog ideérni, addig van időm.

Délben csináltam magamnak valami gyors kaját, amit végül nem ettem meg, mert nem kívántam. Felmentem a mostanra már Landoval közös szobánkba, majd kiszellőztettem. Bedőltem az ágyba és csak néztem ki a fejemből. Olyan gyorsan történt minden. Pár hónappal ezelőtt még kamu kapcsolatban voltam Lanoval, most pedig egy kicsi Norrist hordok a szívem alatt. És ami fontos, hogy boldog voltam. Boldog voltam, hogy akkor Max kitalálta, hogy játdszam el Lando barátnőjét, mert ha az akkor nem történik meg, akkor lehet, hogy most én sem tartanék itt, sőt biztosan nem tartanék itt. Végül a nagy gondolkozásba belealudtam, és csak akkor keltem fel, mikor hallottam a nyitott ablakon keresztül, hogy Lando megjött, mert becsapta a kocsija ajtaját. Úgy éreztem, hogy nem tudok tovább várni, felhúztam magamra a kabátomat és kisiettem elé az udvarra. Amint meglátott lerakta a csomagjait és kitárta a karját, ahova én belefúrtam magam. Nem a hó esett, csak havas eső, és éreztem, hogy a hajam az arcomra tapad, de ezzel legkevésbé sem tudtam foglalkozni.

-Hiányoztál!- szorított magához mégjobban a fiú.

-Te is nekem!- suttogtam mellkasába.- Lando mondanom kell valamit...

-Ugye nincs baj?- tenyereit az arcom két oldalára vezette és így kényszerített, hogy szemébe nézzek.

-Hát nincs. Nem is tudom, hogyan mondjam.- bizonytalanodtam el. Mi van, ha ő még erre nem áll készen? Vagy, ha csak nem szeretne még családot?- Fhu... Hát...- nagy levegő.- Apa leszel.

Lando először értetlenül nézett rám, majd mintha megvilágosodott volna, kitágultak szemei, és könnyes szemekkel mosolygott rám.

-Komolyan mondod?- a könnyekkel egybe folytak a vízcseppek az arcomon. És csak bólogattam.- Köszönöm! Köszönöm, Mona!- kissé megemelt a talajtól, majd magához szorított és megpörgetett, miközben önfeledten nevetett. Aprót sikoltva kapaszkodtam meg vállaiban. Letett a földre és ajkaimra tapadt. Egyikünket sem érdekelte, hogy szakad a hó, vagy eső, már én se tudom, csak, hogy ott vagyunk egymásnak. Örökre ott leszünk egymásnak.- Szeretlek! És azt a csöppséget is a pocakodban!- simított rá hasamra.

-Én is titeket!- egyik kezével átkarolt, másikkal felkapta csomagjait, majd a lakásba lépkedtünk, ahol megszárítkoztunk.

Instagram: hewinsinmonza_
Tiktok: hewoninspa_

Itt írhatnám, hogy vége, de akkor hazudnék, ugyanis nem bírok magammal és még egy utolsó utáni fejezetet szeretnék írni. Szóval még egy fejezet várható!🥰