Valaki, mint Te /Lando Norris ff./✓

tizenegyedik

Mona

Lando hetedikként ért vissza a garázsba. Oscar még a futam elején kiesett, Sainz szinte a falhoz préselte. Lando amint kiszállt a kocsijából mindenkit arrébb lökte közelítette meg a pihenőjét. Nem is gondolkoztam, csak cselekedtem és Lando után iramodtam. Tisztességesen megálltam az ajtó előtt és bekopogtam.

-Ki az?- hallottam meg elhaló hangját.

-Én vagyok az, Mona.

Válasz már nem jött, de felfigyeltem arra, hogy kattant a zár és egy könnyes szemű Lando jelent meg előttem. Megragadta a csuklómat, behúzott a szobába, majd magához szorított.

-Annyira szerencsétlen voltam.- suttogta hajamba.

-Lando ügyes voltál.- emeltem fel fejemet, hogy szemeibe tudjak nézni.

-De lehetett volna jobb is.

-Ne ezzel foglalkozz. Hanem, hogy lehetett volna rosszabb is, de megoldottad. Büszke vagyok rád Lando.- beszéltem szemeibe őszintén. Orrunk közel volt egymáshoz, így éreztem Lando leheletét. Nem tudom, hogy ki mozdult előbb, de ajkaink egymáséhoz préselődtek. Lando nyaka köré tekertem a kezeimet, ő pedig a derekamnál fogva szorított magához. Ez a csók teljesen más volt, mint a parkolóban. Ez érzelmesebb és szenvedélyesebb volt. Nem akartam arra gondolni, hogy ez Landotol csak megszokás, ez nem lehet csak a megszokás.
Váratlanul ért, mikor Lando végigsimított csípőmön, majd combjaim alá nyúlva felkapott az ölébe. Automatikusan kulcsoltam lábaimat dereka köré, amit egy jóleső morgassal díjazott.
Lassan lépkedett velem a kényelmetlen kanapé felé, amire óvatosan rádobbott, és újra felém kerekedett.

-Ez is csak megszokás?- szakadtam el tőle. Ha incselkedve is, de muszáj volt megkérdeznem.

-Nem! El sem hiszed, hogy mióta vártam erre.- te jó ég.

Lando tarkóját megragadva húztam újra magamhoz. Nem akartam, hogy ennek vége legyen. Nem bírtam kordában tartani a vágyaimat, melyeket a felettem lévő fiú iránt éreztem. Megéreztem meleg kezét a pólóm alá csúszni és nálam ott szállt el minden öntudat. Lando mélyen a szemembe nézett, ahol nem láthatott mást, csak végtelen vágyat, de én is csak azt láttam az ő íriszeiben. Egy gyors mozdulattal lerántotta rólam a pólómat és hallottam egy reccsenést de jelenleg nem tudtam vele foglalkozni. Lando nyálas puszikkal hintette be a nyakamat, én pedig csak próbáltam lakatot tenni a számra, nehogy mások meghallják jóleső sóhajaimat.
Áttért a mellkasomra, mikor a telefonom hangos csörgésbe kezdett.

-Francba.- Lando szitkozódva ült fel mellém a kanapéra, miközben én melltartóban vettem fel a telefont.

-Igen?

-Szia Mona, olyan régen beszéltünk.- de ráért volna egy fél órával később, nem?- Gratulálok Landonak, ügyi volt!

-Átadom.- legszívesebben megkerestem volna szeretett bátyámat és a fejére öntöttem volna egy vödör jeget, hogy pont most hívott.

-Na mi ez a hangulat?- nevetett a telefonba. A telefonomból kihallatszódott, hogy Max mit mond, erre Lando felkapta a fejét, majd huncut mosollyal az arcán elkezdett felém közeledni. Kétségbeesetten ráztam a fejem, hogy ne csináljon semmi hülyeséget, de már mindegy volt. Újra elkezdte a nyakamat csókolgatni mire akaratlanul is felsóhantottam, amit persze, hogy Max is meghallott.- Na miért sóhajtottál ekkorát?

-Csak fáradt vagyok!- minden meglévő erőmet össze kellett szednem, hogy ezt a három szót ki tudjam mondani. Lando újra megragadta a derekamat és az ölébe húzott, mire elakadt még a lélegzetem is. A tudat, hogy azt művelem az alattam ülő sráccal amit érzek... Hát valami fantasztikus, de most irónia nélkül.

-Akkor pihenj többet, lehet, hogy a láz miatt vagy még ilyen. Amúgy nem tudom Lando mesélte- e de anya és Mrs. Norris kitalálták, hogy a szünet második hetét töltsük Barcelona városaban, mármint a két család.

-Nem...- nagy levegő.- Lando ezt valahogy... valahogy elfelejtette említeni.

-De akkor neked oké?

-Persze.- a szünet első hetében Lily családjának nyaralójában leszünk, utána szabad vagyok.

-Esetleg oda tudod adni Landot? A közeledben van?- oh a tudná, hogy mennyire a közelemben van.

-Persze.- majd Lando kezébe nyomtam a telefont. Nem is figyeltem rá, hogy mit beszéltek, merthogy itt volt a bosszú ideje. Ha Lando kínozhatott engem, akkor most én következem. Kezeimet felcsúsztattam szálkás hasán, majd körmeimmel gyengéden végigszántottam mellkasán, majd az követően hasán. Lando alattam feszülten megremegett, de egy hangot sem adott ki, csak hallgatta, hogy Max hozzá beszél. Miközben a hasa állját simogattam puszikkal hintettem be nyakát. És csak akkor vettem észre, hogy Lando és Max abbahagyták a beszédet és Lando arrébb rakta a telefonomat.

-Ha tudnád, hogy mit teszel velem...- morogta hátravetett fejjel.

-Pont jól érzem, hogy mit teszek veled.- nevettem fel. És bumm kopogtak az ajtón. Lando hosszasan káromkodott, én mosolyogva lemásztam róla, miközben ő kiment az ajtóhoz. Megkerestem az eldobott felsőmet, aminek az oldala el volt repedve.

-Na ki volt az?- kérdeztem miközben magamra húztam a pólót.

-Csak az egyik mérnök érdeklődőt, hogy jól vagyok-e.

-És jól vagy?- léptem hozzá közel.

-Neked hála igen!- majd homlokamra nyomott egy csókot.

-Amúgy cseszd meg Norris, mert miattad elszakadt a pólóm.- erre reakciója csak egy hangos kacagás volt, majd átkatolta a derekam és ölelésbe vont.

Instagram: hewinsinmonza_

Tiktok: hewoninspa_

Ilyet se írtam még, szóval remélem, hogy nem lett annyira élvezhetetlen.