right where you left me ⁽ʰˢ⁾

1️⃣

Nem tudom kinek mi a legnagyobb ellensége, de azt hiszem nekem a vakuk.

Minden egyes alkalommal amikor felvillannak, a gyomrom tartalma bukfencet vet odabent, én pedig csak imádkozni tudok, hogy lehetőleg minden bent is maradjon.

Tudtam, hogy mit vállalok el, és közben mégsem volt halvány lila gőzöm sem arról, hogy valójában mi is fog történni. A hírnevet teljesen más megélni, mint külső szemlélőként látni azt. Nem mondhatom, hogy ez újdonság számomra, mert akkor hazudnék. Úgy felnőni, hogy az anyád színésznő és szinte előre meg van írva, hogy majd te is az leszel, nem a legkönnyebb dolog, de nem is lehetetlen. Voltak már jobb napjaim, ez tény, és lesznek is, amint vége ennek a negatív hypenak a film körül, de egyelőre csak sodródom az árral.

Amikor először elolvastam a forgatókönyvet, elképzelésem sem volt arról, hogy az emberek majd így fognak reagálni. Ilyen szélsőségesen, és ilyen... Nem is tudom hogyan. Annyi mindent olvastam már, és annyi hülyeséget beszélnek anélkül, hogy bármit is tudnának, hogy én már meg sem lepődnék azon, ha végül nem menne akkorát a film, mint amekkorának beharangozták.

Ha én lettem volna a rendező, egészen másképp promóztam volna a munkámat, de ez már nem rajtam múlt. Én már csak nyelek, mosolygok, kihúzom magam és megpróbálom elhitetni, hogy mennyire örülök annak, hogy itt lehetek.

Nem véletlenül nem voltam a tegnapi sajtótájékoztatón. Ha térden állva könyörögtek volna sem lettem volna hajlandó elmenni és parádézni. Mégis mit mondhattam volna? 'Azért kedvelem ezt a filmet, mert olyan, mint egy film'? Ja, nem, várjunk csak. Ez valóban elhangzott.

- Harry! Harry! Nézz ide, kérlek!

Ennek a csodás mondatnak az értelmiszerzője épp most vonul végig a vörösszőnyegen. Oda kellene állnom mellé, de nem tudom mennyire akarok. Vagyis igazából tudom.

Semennyire.

Azt viszont tudom, hogy nagyon is el akarok tűnni innen, de az eseménynek még közel sincs vége, szóval muszáj jó képet vágnom az egészhez. Micsoda isteni szerencse, hogy színész vagyok, nem?

Harryről készül vagy egymillió fotó meg ugyanennyi videó is, egy nő pedig szinte a semmiből felbukkanva betessékel engem is a kamerák elé. Hirtelen nem tudok mit kezdeni magammal, úgyhogy amíg kitalálom minek örülnének legjobban a fotósok, addig megigazítom a ruhám szoknyarészét. Mosolygok, mintha muszáj lenne - muszáj is - és vágok néhány pózt az embereknek, de az a néhány perc, amit a vörösszőnyegen töltök, óráknak tűnik.

Harryvel közelebb vánszorgunk egymáshoz amikor arra kérnek minket, és mivel mindkettőnket jól neveltek, ezért udvariasan egymásra mosolygunk mielőtt hátulról átfognánk egymás derekát. Nem sokáig maradunk így, mert közben Olivia is megérkezik, hogy kettőnk közé nyomulva, beálljon a fotókhoz.

Wilde olyan büszke a munkájára, hogy szerintem simán elhiszi, hogy még Oscarra is jelölhetik érte. Szegény...nem akarok én lenni az, aki kiábrándítja. Ha a pasija nem teszi meg, akkor nekem miért kellene? Nem hinném, hogy ezek után túlzottan sokat beszélnénk egymással, úgyhogy...meghagyom a kis álomvilágában Harryvel, ott úgyis olyan jól megvannak.

Talán először akkor veszek egy megkönnyebbült levegőt, amikor Nick megáll mellettem és átkarolja a vállamat. Ő legalább tudja, hogy mivel csaljon mosolyt az arcomra, és mit mondjon ahhoz, hogy lenyugodjak, ha esetleg arról van szó.

Nem egyszer volt, hogy egy-egy forgatási nap végén mérgesen vonultam el a lakókocsimba. Ilyenkor általában Kroll percekkel később megjelent, és mindig sikerült elérnie, hogy ne dühöngve feküdjek el aludni. Néha nem is mondott semmit, csak átkarolt és hagyta, hogy csendben távozzon belőlem a feszültség. Azt hiszem van valami megnyugtató a kisugárzásában.

Amint öt percre eltűnhetek a kíváncsi szemek elől, azonnal le is olvad a mosoly az arcomról. Mélyeket lélegezve próbálom egyben tartani a darabkáimat, ugyanis még vár ránk a premier vetítés, amit végig kell ülnöm a többiekkel.

Direkt kértem, hogy Nick mellé ültessenek, mert úgy gondolom mindenkinek így a legjobb, de amikor meglátom, hogy a másik felemen Gemma ül, azonnal megnyugszom. Ő tipikusan az a kollegína, akivel az első pillanattól sikerült egymásra hangolódnunk. Egy rossz szót nem tudnék rá mondani.

- Készen állsz? - hajol közelebb, hogy privát maradhasson a beszélgetésünk.

- Nem? - vonom fel a szemöldököm. - Mondhatok egyáltalán ilyet?

- Mit pusmogtok? Én is pletykálni akarok - férkőzik közelebb Nick. - Vagy ez ilyen csajos dolog? Abban is benne vagyok.

- Nem kell mindig mindent tudnod - nevetek az orrom alatt, aztán hátrébb tolom a fejét.

- Naa, dehogynem - hajol vissza. - Arról beszéltek, hogy hány margaritát fogtok meginni az afteron? - pillázik.

- Igen - bólint rá Gemma, annak ellenére, hogy semmi ilyesmiről nem volt szó.

- És hányat? - könyököl a karfámra.

- Kibaszott sokat - felelem. - A nevemre sem akarok emlékezni ezek után.

- Az nehéz menet lesz - szisszen fel Nick. - Biztos vagy te ebben?

- A helyzet az, hogy már semmiben nem vagyok biztos - sóhajtok.

- Csak pozitívan - szorítja meg a kezemet Chan bíztatásképp. - Ha minden jól megy, Styles meghív minket egy körre.

- Hogy mit csinálok? - hajol közelebb mostmár ő is.

- Ó, igen - helyesel Kroll. - Ha ennek vége, jössz nekünk egy itallal - bök Harry felé.

- Ám legyen - von vállat. - De te is fizetsz egyet nekünk - mutat végig a társaságunkon.

- Ez kezd egészen jól hangzani - biccent Gemma. - Szerinted hány kört tudunk behajtani rajtuk? - suttogja a fülembe.

- Remélem minél többet - röhögök fel. - Az lenne a legjobb, ha holnap nem emlékeznék a mára.

- Rád férne egy kiadós masszázs, meg egy hét egy privát partszakaszon - állapítja meg.

- Basszus, igen - csúszok kicsit lejjebb a székemben. - Süttetni akarom a formás fenekem a tengerparton miközben kókusztejet szürcsölgetek és ananászkarikákat zabálok - hunyom le a szemeimet. - Csak én, a tenger, meg egy jó masszőr.

- Vigyél engem is - sóhajtja ábrándosan.

- Megfontolom - biccentek.

- Most, hogy megterveztétek a legközelebbi nyaralásotokat, kezdhetünk? - hasít Olivia hangja a levegőbe.

- Kérlek - nyögök egy kisebbet miközben felnézek a vászonra.

Essünk túl rajta.