right where you left me ⁽ʰˢ⁾

6️⃣

Nick láthatóan nagyon jól el van, én meg a rosémba kapaszkodva próbálok egy kis bulihangulatot lehelni magamba. Legalább csak egy kicsit. Csak egy icipicit.

- Mila! Úristen, Mila! - kiáltja valaki. Fogalmam sincs kihez tartozik a hang, azt sem tudom hirtelen merre nézzek, ezért felvont szemöldökkel a sörét iszogató Nickre pillantok.

- Te is hallottad ezt? - kérdem.

- Mit? - pislog rám értetlenül. Áh, nem. Kroll teljesen el van varázsolódva.

- Mindegy - legyintek, aztán kortyolok néhányat a roséból.

Alig telik el fél perc, ismét a nevemet hallom, de megint nem tudom honnan és kitől, szóval nem törődök vele különösebben. Amikor azonban egy integető kezet látok a tömegből, megakad rajta a tekintetem. Nem ismerem az illetőt, de egyenesen a szemembe bámul miközben a kezét rázza a magasban, szóval valószínűleg ő szólítgatott.

- Mila - hangzik ismét, és igen, a csajszi nagy mosollyal megindul felénk. Ugyan nem tud eljönni idáig a korlát miatt, de megpróbál minél közelebb férkőzni. - Úristen, ne haragudj, ha zavarlak, de úgy imádom amit csinálsz! - pipiskedik.

- Szia - mosolyodok el, aztán előrébb hajolok, hogy jobban halljuk egymást. - Nagyon aranyos vagy, köszönöm!

- El se hiszem - könnyezik be. - Ez életem legjobb estéje.

- Jajj, drágám. El ne sírd magad. A boldog mosolyt akarom látni, ha ez életed estéje - noszogatom.

- Bocsánat - vesz egy mély levegőt azonnal. - Esetleg... - kezd el turkálni a táskájában az oldalán. - Vannak kitűzőim.. - keres elő egyet. - Odaadhatom ezt neked? - nyújtja felém.

- Persze - vigyorgok, aztán átveszem az ajándékot. - Köszönöm. Ezt te csináltad?

- Igen - bólogat helyeselve.

- Nagyon édes - tűzöm fel a topomra. - Aztán futás, le ne késd a kezdést - biccentek.

- Megyek is. Köszönöm, hogy zavarhattalak! Jó szórakozást - integet felém.

- Neked is, drága - intek vissza. - Na? - teszem csípőre a szabad kezem, aztán Nick felé fordulok.

- Kicsit irigy vagyok, be kell valljam - vizslatja a kitűzőm. - Mostmár sokkal menőbb vagy, mint én.

- Hát igen - vigyorgok. - Nem mindenki kap cowboy kalapos kitűzőt - húzom ki magam.

- Ó, ugyan - forgatja a szemeit. - Meg sem érdemled.

- Tudom - húzom a számat. - De a csajszi feldobta az estémet - vonok vállat. - Szóval egy kicsit talán mégis megérdemlem.

Nick biccentve rámhagyja a dolgot, nem sokkal később pedig elhalkul a zene ami a háttérben szólt hangolódásképp, a teret egyöntetű sikítás tölti be, amitől kicsit össze is rezzenek, de aztán hamar fegyelmezem magam. Harry bármelyik pillanatban a színpadra léphet és ezt mindenki tudja, aki itt van. Izgatott emberek ezrei sikongatnak, tapsolnak és ugrálnak amikor megjelenik a banda.

- Miért nem mondtad, hogy a dobosa csaj? - lepődök meg amikor meglátom, hogy egy lófarokba fogott hajú nő beül a dobok mögé.

- Kellett volna említenem? - vonja fel a szemöldökét miközben lenéz rám.

- Imádom a dobos csajokat! - tárom szét a kezeim szinte felháborodva. - Úgyhogy igen.

- Nos - vakarja meg a tarkóját. - Harry dobosa egy csaj.

- Hű - biccentek. - Kösz, hogy szólsz - veregetem vállba.

- Ugyan, semmiség - legyint.

Sóhajtva visszanézek a színpad felé, mert közben a banda is játszani kezd. A számhoz emelem a poharam, hogy igyak néhány kortyot, ebben a pillanatban viszont még hangosabban kezdenek őrjöngeni a rajongók.

Harry csillogós nadrágja egy pillanatra elvakít, mert pont a szemembe tükröződik róla a fény, de hamar kipislogom. Összeszorítom a számat és összefonom magam előtt a karjaim. A srác vigyorog, integet, puszikat dobál és összevissza ugrál mielőtt énekelni kezdene.

- Livin' in a daydream - hangzik fel az első sor. - She said "love me like you paid me".

Nem gondoltam volna, hogy ennyi energia lenne benne. Hogy ennyire meg tudja mozgatni a tömeget. Hogy ennyire hatással van az emberekre.

Ja, de. Ezt tudtam. Egy időben még rám is hatással volt, de azt az érzést már mélyre elástam. Aztán lebetonoztam. És ráhúztam egy épületet is a biztonság kedvéért, hogy még csak véletlenül se tudjam előkaparni.

A gondolataimba mélyedve szorongatom a poharamat, és tudom, hogy nézelődök, de nem igazán tudom felfogni mit látok. Persze, rengeteg embert, és fények villódznak, és Harry ugrál, Nick az ütemre mozog, lányok sikítanak, fiúk üvöltenek, felnőttek tapsolnak, kisgyerekek halandzsaszöveget énekelnek... Annyira egyértelmű, de az agyam mégse tudja befogadni a történéseket. Lemegy az első szám, aztán a második és a harmadik is, amikor Harry beszélni kezd.

- Annyira nagyszerű, hogy újra New Yorkban lehetek. - jelenti ki, mire mindenki örvendezni kezd. - A hét elején gyorsan átugrottam Velencébe, hogy leköpjem Chris Pine-t...

És azt hiszem ez az a pillanat, amikor mindenki elveszíti az eszét. Önkéntelen reakció, de kitör belőlem a röhögés miközben Nickkel összeborulunk.

Komolyan nem hiszem el, hogy ezt kimondta.

Tényleg nem normális.

- Istenem, igen - fogja a hasát Kroll a nevetéstől. - Ez hülye.

Harry is nevet miközben vet felénk egy pillantást, csak ezután folytatja: - ...de visszatértem!