𝕭𝖆𝖉 𝕭𝖔𝖞 /Taekook/

6.🎸

Az izzadság csepeg rajtam végig, fejem búbjától egészen a talpamig, de nincs az az isten, hogy én levegyem ezt a sok rétegnyi ruhát.

Az eszem azt mondja, hogy egy idióta vagyok, amiért egy fiatalabb srác ennyire beparáztatott, holott, mint köztudott, nekem nagy szám van és senki nem szabhat meg nekem semmit. A szívem viszont zakatol, akár egy gyorsvonat, de nem az izgatottság miatt, vagy a gondolattól, hogy a testi adottságaim tetszenek Jungkooknak, hanem pont, hogy a félelem az ami ezt ki váltja belőlem. Meg talán azért ver így a szívem, mert több mint 28 fok van még ősz közeledtével is, és lehetséges, hogy mindjárt elájulok. Mondjuk az vígasztal, hogy legalább a puha ruhadarabok miatt nem leszek kék-lila foltos ha elesem.

Jimin és Jungkook előttem sétálnak, és jókedvűen beszélgetnek, én pedig kullogok mögöttük, mint egy hógolyó vagy egy jeti, de aztán hírtelen meglátok egy padot, úgy öt lépésnyire, így aztán úgy döntök végül, hogy lehuppanok rá. Ha fel is tűnik nekik, az eltűnésem, itt biztosan megfognak találni.

Elmosolyodom a látképen, hisz a nap már megy lefelé, a víz pedig lassan hullámzik. Néhány ember még jókedvűen pancsol a kellemes hőmérsékletű tengerben, néhányan pedig furcsán néznek rám, ahogy elhaladnak mellettem, melyet kuncogva reagálok le, hisz tényleg nem vagyok normális, amiért ilyen melegben képes voltam bundás kabátot, sapkát és sálat is felvenni, vastag nadrággal.

Csak kínzom magam.

-Meddig kínzod még magad?-mintha csak a gondolataimban olvasna Jungkook, úgy ül le mellém, s nyom a kezembe egy pohár jéggel teli üdítőt.

Morogva nézek rá, aztán szó nélkül elvenném tőle az italt, hogy valamelyest lehűtsem magam, ha ördögi mosollyal az arcán nem húzná el előlem még időben.

-Oda adom, ha legalább a sálat és a kabátot leveszed magadról. Ez nevetséges hyung.-kuncogva vizslat, én pedig behúzom a nyakam a sálam mögé, hogy még az arcomat se láthassa.

-Ha ez miattam van, akkor ne szívd mellre, csak vicceltem. Amúgy is van barátnőm. Na meg az esetem se vagy.-kínosan felnevet, majd a tengerre néz, aztán pedig a pohárra. Megrázza a kezét, s úgy néz vissza rám, nekem pedig hirtelen megkönnyebbülés járja át a testem, így szinte azonnal dobálom le magamról a ruhadarabokat, annyira, hogy márcsak egy rövid ujjú maradjon rajtam felül, aztán kikapom a kezében tartott innivalót, amíg bambul.-Nahát!-meglepetten pislog rám, én pedig kérdőn fordítom felé a fejem, miközben a hűsítő eperlevemet iszom.-Ennyire megkönnyebbültél, amiért azt mondtam, nem vagy az esetem?-válaszként bólintok, ő pedig felsóhajt.-Nem is tudom miért érzek sértődtséget a magam részéről.

-Jaj szegény, megsértettem az egódat?-kezemet a szám elé helyezem, s eljátszva az ijedt embert, nézek rá.

-Annyira azért mégsem hat meg.-unott pofával néz tovább, én pedig felkuncogok, aztán megpaskolom a vállát.

-Téged az nem zavar, hogy nem vagy az esetem?

-Miért zavarna?-nevetek fel-Te sem vagy az esetem, és mint említetted barátnőd van, nem mintha közöm lenne hozzá, vagy érdekelne, de amúgy sem az a típus vagyok aki lenyúlja más párját. Ha egy olyan ember akarna összejönni velem aki kapcsolatban van, az számomra nem elfogadható. Ha képes lenne velem megcsalni a szerelmét, később velem is megtenné. Én ennek nem teszem ki magam. Utálom az olyanokat.

-Érthető, de ha egy random csávóval össze jössz, aki szingli, ugyanúgy megcsalhat később. Nem mintha ezt kívánnám neked, vagy bármi, de ez is előfordulhat.-szavaira bólogatni kezdek, közben pedig a messzi, be nem látható tájat pásztázom.

-Persze. Ez is ugyanúgy lehetséges. Viszont ilyen esetben akkor magamban kezdem el keresni a hibát. Miért tette ezt velem? Nem voltam elég jó hozzá? Ennyire könnyen lecserélhető vagyok? Mi hiányzik belőlem ami másban megvan? Tudom, hogy nehéz eset vagyok és azt is, hogy egy nagyszájú faszkalap tudok lenni, de akit szeretek, ahoz teljesen máshogy állok hozzá.