8.🎸

218 24 3
                                    

Furcsán kipihenten nyitogatom szemeimet, s mély levegőt veszek, miközben elmosolyodom. Rég aludtam már ilyen jól. Miközben ébredezem, hírtelen kellemes illatok kúsznak be orromba. Szemeim kipattannak, majd én is az ágyból és kirontok a nappaliba, leszarva azt, hogy az ajtó majdnem kiszakadt a helyéről. Nehezen realizálom a dolgokat. Nem is tudom hogy felejthettem el azt a tényt, hogy tegnap este Jungkook használatba vette a lakásom.

Nagy szemekkel nézek rá, miközben végig pörög a tegnap este az elmémen, de ezzel a fiatalabb is így van, hisz nagy, ijedt szemekkel néz rám, bár ő korántsem amiatt, mert nem tudja pontosan mi is történt este, hanem mert gondolom ráhoztam a frászt. Megkönnyebbülten sóhajtok fel, aztán mellé sétálok.

-Jó reggelt.-köszöntöm már elég éberen, amit viszonoz, enyhén rekedtes hangon, amiatt pedig végigfut a borzongás a hátamon.

Egyikünk sem szólal meg ezután. Én azért mert látom, hogy reggelit csinál. Semmi értelme nem lenne annak a kérdésnek, hogy mit csinál, ő pedig, nem tudom miért nem szólal meg. Talán elvan merülve magában.

Végigmérem miközben ügyködik, és megkell, hogy valljam, nem is néz ki olyan rosszul. Szürke melegítőnadrág és egy fehér póló van rajt, amit én adtam neki, bár csodálom, hogy jó lett rá, hisz az alkatunk eléggé eltérő. Én vékony és szálkás vagyok, míg ő sokkal izmosabb. Talán azért volt ebből a szempontból szerencsés helyzete, mert én nagyon szeretem a bő ruhákat itthon.

Haja kócosan áll össze-vissza, akár egy madárfészek, de igazán aranyosan néz így ki. Bár, fiatalabb nálam, azért is gondolhatom így, viszont ha csak a testfelépítését nézem, az már más tészta.

Egyik szemem behunyom, s kezemet magam elé emelem, hogy eltakarjam a fejét, és eldöntsem milyen is az alkata, emiatt pedig látom, hogy kissé felém fordul. Elveszem a kezem szemem elől, így láthatom, hogy elég furcsa tekintettel mered rám, ami miatt elmosolyodom. Olyan baba feje van komolyan.

-Mit csinálsz?-kérdezi unottan, mégis érdeklődve. Ezek szerint nem sikerült teljesen vissza zökkennie régi önmagához, vagyis inkább ahhoz, akit én ismerek.

-Elemezlek. Nem értem, hogy lehet ilyen tested, mikor ilyen fejed van.

-Ezt ki tudnád fejteni? Nem értem miről beszélsz.-kérdőn pislog rám, nekem pedig hírtelen nagyobbat dobban a szívem, mint az normális lenne.

-Nem értem, hogy lehet ilyen kölyök kutya fejed, mikor a tested olyané, mint egy érett, felnőtt, sportoló férfié. Mintha két különböző embert össze varrtak volna. Ez hogy lehetséges?-zavartan oldalra nézek, bár magamsem értem miért, de úgy érzem, ha tovább nézem a boci szemeit, kiszakad a szívem a helyéről.

-Azért olyan sokkal nem vagyok nálad fiatalabb hyung. Nem fejeznéd be ezt a gyerekezést? Örülnék, ha felnőttként kezelnél, mivel az vagyok.-mondata után vissza fordul a serpenyőhöz.

-Pedig elég gyakran viselkedsz úgy mint egy gyerek.-vállat rántok, majd leülök a pulthoz.

Nem szól semmit, szimplán felsóhajt. Gondolom nem akarja a napot vitával indítani, ahogy én sem, mindössze még mindig van bennem egy kis sértettség az első találkozásunk miatt, pedig már elkéne ezt engednem. Tudom, hogy felnőtt, mégis a megnyilvánulásai sokszor olyanok, akár egy kamaszé. Bár, ha mélyen, nagyon mélyen magamba tekintek, én is tudok úgy viselkedni. Ennyi önkritikám azért nekem is van.

-Jól van. Ne haragudj. Nem csesztetlek tovább. Így is elég szarul nézel ki.
Unott fejjel fordul hátra, én pedig feltartom mindkét kezem, miszerint befejeztem.

Nem sokkal később elém helyezi a tányért, amit nem tudom hogy talált meg, bár nem hülye ahhoz, hogy megkeresse, mégis furcsa, hogy ilyeneket csinál az én lakásomba.

𝕭𝖆𝖉 𝕭𝖔𝖞 /Taekook/Where stories live. Discover now