Together or Nothing

hetedik fejezet

Másnap reggel van. Az éjszaka folyamán nem aludtam valami sokat. Rágódtam a történteken és a felkért rendőrök közül az egyik a szobámban volt. Mindig megkérdezte, hogy valamit hozzon-e. Kifejezetten kedves.

-Pszt...elnézést-szóltam a pasasnak aki a szobámban volt.

-Igen? Hozzak valamit?

-Jajj nem, nem kell csak azt szeretném kérdezni, hogy az ágyból kikelhetek és inkább elmehetek én magam a büfébe?-kérdeztem a rendőrt.

-Nem vagy az a segítséget kérő típus-jegyezte meg.

-Hát nem-vontam vállat majd pont az orvos lépet oda mellém.

-Most megkérdezheted-vigyorgott a rendőr.

-Hallgatom-felelte az orvos.

-Kimehetek én a saját lábamon a büfébe?

-Nem lenne jó ötlet-mormogott.

-De hisz nem is a lábammal van a gond-akadtam ki.
-Nem a nyakammal járok uram!

-Érdekes is lenne Mrs. Gasly.
-Általában nem szoktam engedni a betegeknek, de rendben menjen-felelte majd levett a gépekről.
-Mellesleg a vártnál jobban javul az állapota.

-Nahát komolyan?
-És van rá mód, hogy most hétvégére már haza mehessek?

-Ha minden nap ennyit vagy többet javul akkor van rá esély-bólintott mire fülig ért a szám.

Elmentem a büféhez egy kis kalória bevitelért, valljuk be a kórházi koszttól nem lesz senkiből body-builder. Bár nem mintha nekem ez lenne a vágyam.

A szobámba visszafele elfogott egy furcsa érzés. Amikor a szobához értem láttam, hogy egy rendőr sincs ott. Gondolkozni kezdtem és arra jutottam, biztosan csak mind bementek a szobába, de emellett volt egy megmagyarázhatatlam érzés bennem.

Benyitottam és ekkor véltem felfedezni, hogy senki sincs itt.

-Hahoo-szólaltam meg remegő hangon.
-Van itt valaki?-indultam meg befelé.

-Van itt valaki, igen-fogta be hírtelen a számat Ethan és a falhoz nyomott.

-Meg a lóf@szt-löktem el magamtól.
-Te nem valaki vagy!

-Ki ne merd mondani

-Egy senki vagy-mondtam gúnyosan.

Charles Leclerc

Épp a kórházba tartunk. Mind külön autóval, mert az észlény banda így akarta.

-Mi a fene-néztem magam mellé amikor elhajtottam egy csomó rendőr mellett.
-Na várjunk csak-tapostam a fékbe majd leparkoltam, és a többiek is ezt tették.

-Most meg mi van?-szállt ki Nina Lando autójából, de szinte meg sem hallottam csak a rendőrök felé mentem.

-Ki van a kórházban Loane-nel?-vontam őket kérdőre.

-Kirabolták a rendőrfőnököt, ide hívtak minket-felelte az egyikük.

-Bassza meg-mormogtam majd az autóhoz szaladtam és amilyen gyorsan tudtam, elindultam.
-Vedd fel vedd fel-imádkoztam a telefonnak.
-Picsába-dobtam az anyós üllésre a telefont.

Amint oda értünk a kórházhoz kipattantam az autóból és elkezdtem be szaladni.

Loane Gasly

Ethan már egy jó ideje csak a fegyverével fenyeget, deee engem nem ilyen fából faragtak. Tény, hogy nagyon féltem amikor folytogatott, de mostmár nem félek tőle. Ninaval azért viszonylag sokat beszéltünk erről és a lány megnyugtatott.

-Loane!-rontott be az ajtón Charles.
-Fuuu te rohadék-ment volna neki Ethannek.

-Charles!
-Nyugodj már le!
-Nem éri meg!-csóváltam a fejemet.

-Pedig az ő képét jól helyre kéne pofozni-mormogott majd mi ketten ki sétáltunk a szobából és addig a többiek ügyeltek arra, hogy a srác ne menjen sehova.

-Honnan tudtad?-fordultam felé.

-Hogy nagy eséllyel bajban vagy?

-Igen-bólintottam

-Ide jövet láttam a rendőröket és megkérdeztem ki vigyázik rád.
-Azt mondták, hogy riasztották őket szóval menniük kellett.

-Egy hős voltál-ült le Pierre Charles mellé.

Na azért ezt hallani a bátyám szájából a srácnak akibe fülig szerelmes vagyok. Igaz, hogy a legjobb haverja, de akkor is.

Ig & Tiktok: rebs_writer

Boldog Mikulást mindenkinek!❤️🎅