Together or Nothing

harmincnegyedik fejezet

Már vagy 2 órája itt vagyunk Pascale-nál.

Charles-on látszik, hogy álmos, de mégsem menne haza...
Bizonyára kihasználja, hogy együtt a családja.

-Induljunk?-fordult felém, amikor rádöntöttem a fejemet.

-Nem, nyugodtan beszélgessetek-feleltem mosolyogva.

-Nem haragszom meg, ha mentek, hisz neked kell most a pihenés-felelte kedvesen és megértően Charles édesanyja.

Charles végül úgy döntött, hogy ideje mennünk.

-Holnap kimegyünk a futamra-kiáltja Arthur még utánunk, de Charles már az autója mellett állt.

Beültünk a kocsiba, majd indultunk is.

-Ane, tudom, hogy nem féltél annyira a találkozástól-szólalt meg a semmiből a monacoi.
-Mi volt a valós baj?

-Csak egy pillanatra, vagy talán több pillanatra azt éreztem, hogy nem tartozom ebbe a remek családba-bámulok ki az ablakon.

-Te megvagy húzatva?-emelte fel a hangját.
-Anyu megis jegyezte nekem, hogy mennyire aranyos lány vagy már most-nevetett egy kicsit.

Semmit sem feleltem. De ez persze nem azt jelenti, hogy nem esett jól.

-Én meg csak annyit mondtam, hogy csak azt hiszed-mormogta a srác.

-Micsoda?!-kaptam rá a fejemet.
-Szivi én csak veled, és az utálatos emberekkel vagyok kicsit keményebb

-Nem, velem inkább bomba vagy, csakhogy én húzom a rövidebbet-magyarázta mire elnevettem magam.

-Tényleg, Arthur mondta, hogy holnap kijönnek a futamra

-Remek, láthatják, hogy totálisan elrontok mindent-csóválta a fejét.

-Ne mondd ezt! Csak gondolj arra, hogy bármi is van a családod, én és a gyereked is büszke lesz rád!
-És amúgy is első helyről rajtolsz, onnan ha nem rontod el akkor simán meglehet a hazai győzelem-magyarázom meg.

Charles persze semmit sem mondott rá. Tudom én, hogy nem bízik magában, de érzem, hogy most sikerülhet neki!

Na majd megmutatom neki, hogy mennyire csodás srác ő! Nameg a gyermeke is akármilyen nemű lesz tuti, hogy elismerő szavakkal illeti majd az apját.

És épp most fordultunk be a ház elé.

A házba értünk, minden teljesen sötét volt, nyilván a többiek már alszanak.

-Ki van a nappaliban, Charles...?-ijedtem meg, amint megpillantottam, hogy ott ég a villany.

-Sziasztok drágáim!-pillantottuk meg egy fotelben Blasiet.

-Jézusom, már a szívbajt hozod rám!-kaptam a szívemhez.

-Bocsánat!-felelte a nő.
-Csak személyesen akartam közölni, hogy mától semmitől sem kell félnetek
-Ethan is és a volt főnököd is börtönben van-felelte mosolyogva.
-Illetve, van még itt valami-fordult a mosdó ajtaja felé a nő, ahonnan Carla jött elő.

-Veled meg mi történt?-öleltem magamhoz a lányt, aki csak erősebben szorított.

-Ethan megszökött a fogdából, és megverte a húgát illetve...-sóhajtott a rendőrnő-megerőszakolta.

-Jézusom-szorítottam az ölelésembe a lányt.

-Mocsok szemétláda-felelte Charles.

-A bíróságon ott kell lenned Loane

-Nem mehetne helyettem Nina?
-Hisz Ethan az ő ex barátja

-Az lehet, de egybe le tudjuk a két esetet, hisz összefügg-magyarázta a nő.

-Mi az, hogy összefügg?-kérdi Charles.

-Ethan elmondta nekünk, hogy az apját bízta meg a feladat teljesítésével, mert ő nem tudta elintézni Loanet

-Már kezd belőlük nagyon elegem lenni!
-Nekem is mennem kell a bíróságra?-tette fel a kérdést a monacoi.

-Hát jó lenne-sóhajtott Blaise, mire a srác kissé feldúltan elhagyta a házat.

Én leültettem a kanapéra Carlat, majd Blaise felé fordultam.

-A biztonsási őröket sokszorozzátok meg, mert Charles képes lesz neki menni és összeverni mindkettőt.

-Igen, látom nehezen viseli, hogy ilyet kellett átélned

-Ő csak...-nyeltem nagyot.

-Ölne érted-felelte a nő.

Ig & Tiktok: rebs_writer