Together or Nothing

tizenkilencedik fejezet

Loane Gasly

Az emberek csak úgy bámultak, amikor a rendőrnővel kisétáltam a paddockból, majd a nőnek kicsit elege lett, hogy az emberek összesúgnak.

-Emberek!-hívta fel magára a figyelmet.
-Ne pletykáljatok már össze vissza!
-Semmi rosszat nem tett, és amúgy is magánügy!-kiabálta.

-Perszeee magánügy-hallottam meg egy lányt, akire azonnal rá is néztem.

-Jó lenne, ha nem kevernétek a szart-néztem rá unottan a kisírt szemeimmel, majd tovább sétáltunk.

Kiértünk a parkolóba, majd beültünk a rendőrautóba.

Azonnal el is indultunk, az emberek nem mertek úgy odajönni a rendőrautóhoz, mint amikor pl Charles autójában ülök.

-Jól vagy?-kérdi a nő.

-Nem tudom-csuklott el a hangom.

-Tudom mit érzel! Tudom, hogy nehéz-kezdett bele majd ránéztem.

-Veled is...?-sóhajtottam.

-Igen, 12 éves voltam és apámnak fontosabb volt kiélni a vágyait...-magyarázta.

-Jézusom-suttogtam.
-Egy 12 éves lányon? Aki nem mellesleg a saját lánya?-kerekedtek ki a szemeim.

-Igen, egyébként mint kiderült rajtam kívül rengeteg nőt erőszakolt meg.

-Nagyon sajnálom! Nem muszáj beszélned erről-feleltem.

-Csak, hogy tudd, nem vagy egyedül-mosolygott rám.

-Talán nem leszek...-piszkáltam a körmeimet.

-Szerintem Charles Leclerc tényleg segíteni fog-nézett rám hatalmas mosollyal.

-Igen, szerintem is-kuncogtam.

A kórházhoz értünk, ahová azonnal be is mentünk.

Egy kicsit deja vu érzésem van...

-Jó napot!-köszöntünk a recepciósnak, majd mentünk tovább.

A második emeletre mentünk, ahol egy orvos várt minket. Behívott a szobába majd megvizsgált.

-Rendben, nem találtam semmi olyat, ami nem oda illő-kezdte el az orvos.
-Lelkileg, hogy érzed magad?

-Nem a legjobban, de a barátom segíteni fog nekem!-mosolyogtam.

-Biztos? Mert, ha gondolod adok beutalót egy pszichologushoz-magyarázta.

-Igen biztos!-bólintottam.

-Rendben! Akkor vissza mehetsz a pályára, de kicsit próbálj meg pihenni-javasolta.

Kijöttem a szobából, majd adtak egy papírt, hogy minden rendben, szükség esetén pedig megadták egy pszichologus nevét és címét.

A parkolóba értünk és visszaültünk az autóba majd már indultunk is.

-Ez jó gyors volt-jegyzi meg a nő.

-Igen, de tényleg megvizsgált! Mindent rendben talált szóval-vontam vállat.

-Csak lelkileg épülj fel! Kicsit nehéz lesz, de csak nyugodtan-mosolygott.

Visszafelé egész úton beszélgettünk. Hogy a rendőrnő hogyan tudta helyrehozni a mentális egészségét. Egész jó tippeket adott.

Amikor visszaértünk megköszöntem neki, hogy ilyen kedves volt és végül bementem a paddock utcába.

A Ferrari házhoz mentem. A szívem a torkomban dobogott és amikor beléptem a srácok már az első asztalnál ültek és magukba voltak fordulva. Sosem jó így látni a szeretteinket...

-Sziasztok!-szólaltam meg.

-Uram atyám!-pattant fel a monacoi majd szorosan megölelt.
-Minden rendben?-kérdni könnyes tekintettel.

-Igen!

-Drágám!-jött oda Nina.
-Bárcsak itt lettem volna-ölelt meg.

-Ne sírj kérlek!-súgtam neki.

-Sosem gondoltam volna, hogy ez történik-jött oda Lando is és megölelt.
-Biztos jól vagy?

Csak vállat vontam majd leültem az asztalhoz.

-Lelkileg biztosan megvisel! Most legalább visszafizethetem mindazt amit te tettél értem-mondta Lando.

-Jajj Lando, semmi szükség...-legyintettem mosolyogva, de Pierre belevágott.

-Húgi, te felfogtad mi történt?

-Igen, de...-sóhajtottam.
-Nem akarom, hogy hímestojásként kezeljetek!

-Persze ezt megértem, de kérlek a segítséget ne elutasítsd hanem fogadd el!-könyörgött.

-Semmi szükség rá!-mosolyogtam.

-Ane....-szólalt meg Charles.
-Szerinted melyikünk veszi be a kamu mosolyt?-fogta meg a kezemet, azonnal el is sírtam magamat.

-Igazad van!
-De nem akarom, hogy így lássatok, amikor nem ilyen vagyok!

-Tudom, hogy nem szeretnéd, de csak add ki magadból-mondta a monacoi.

Charles meghívott egy kávéra szóval elmentünk a kávézóba.

-És most hétvégén, akkor a riporterekkel mi lesz?-kérdezte amikor leültünk egy asztalhoz.

-Fogalmam sincs...
-Csak tudod ez volt az álmom és már itt tartunk-csattantam ki.

-Ne idegesítsd fel magadat rajta! Van egy olyan gyanúm, hogy már mással is megtette ezt a főnököd, szóval talán jó is hogy kiderült.-magyarázta.

-Igazad van!-mosolyogtam rá.

-Ne gondolj ezekre a dolgokra! Nehéz, de jusson eszedbe a bolond pofám-hülyéskedett, amivel azonnal feldobta a kedvemet.

-Neked nem bolond pofid van, hanem...-vettem szemügyre.

-Hanem?-nézett incselkedve.

-Aranyos és férfias!

-Ahaaa, szóval tökéletes?

-Nyilván való!-kuncogtam.

A pincér épp kihozta a kávénkat, amit Charles azonnal ki is fizetett.

-Egyébként van hátra még egy jópár futam, nincs semmi veszve-nyugtatott tovább a monacoi.

-Köszönöm, hogy így próbálsz lenyugtatni és elterelni a figyelmemet-sóhajtottam majd elmosolyodtam.

-Csak tudod...-kezdett bele.
-A legjobbat érdemelnéd az élettől, de ő még is ezt a szart adta neked-értetlenkedett.

-Az élet már megadta nekem a legjobbat!-jelentettem ki mire azonnal hülyén kezdett el rám nézni.
-Hát...téged!-mosolyodtam el mire neki is fülig ért a szája és az arcát ellepte a pir.

Ig & Tiktok: rebs_writer