Desire No Feelings

Otto

dilemma

Úgy lett ahogyan a nő jósolta. Aznap éjjel nem látogatott el a férfi lakosztályába, és másnap a monacói állhatott a dobogó legfelső fokára. A pontok egyenlőek hát, és neki el kell döntenie, melyik pilótáját akarja sikerre vinni. A szombati nap döntő lehet, hiszen nem mindegy melyikük szerez rajtelsőséget. A nő mindenkinél korábban érkezik, legalább is azt hiszi. Az épületek közt keres egy eldugott sarkot, ahol a szabályok ellenére nyugodtan rágyújthat. A füst csillapítja az idegességét, de a keze amelyben a csikket tartja még mindig remeg. Egész éjjel nem aludt, és a bevitt koffeinmennyiség sem használt kimondottan az egészségének.
- Csak nem izgul? - hallja a gúnyos hordozású hangot a háta mögül.
- Holnap történelmet írunk, Mister Horner - felel kurtán.
- Abban biztos lehet. Hisz ki látott olyat, hogy egy csapatfőnök a pilótájával kefél?
-Fogalmam sincs miről magyaráz - a nő egyetlen arcizma sem rezzen, bár hazudik akár a vízfolyás.
- Pontosan tudja miről beszélek. Sőt mi több, az egész világ tudni fogja.
- Mivel vádol egész pontosan? - fújja a férfi arcába a füstöt. Erővel kell összetartania a tagjait, nehogy kontrollálatlan reszketésben törjön ki.
- Nem vádolom semmivel. Csupán a birtokomban van néhány eléggé érdekfeszítő és a maga számára meglehetősen kellemetlen felvétel - veszi elő a férfi a mobiltelefonját. A nő felé mutatja a képernyőt. Az iroda ablakán keresztül örökítette meg a csókjukat. Legnagyobb elkeseredésére tökéletesen felismerhető a fotó mindkét szereplője.
- Mit akar cserébe a képekért? - kérdezi rutinosan.
- Az ajánlatom a következő, Signora Ferrari. Holnap a csapata nyerni fog, nem is kérdés. Mindenki ünnepel majd, kitör a boldogság. Számomra édesmindegy, melyik fajankó áll majd legfelül és melyikük eggyel lejjebb. Maga dönt, bár én azt hiszem tudom melyiküket választja. Sainz rendkívül előrelátó volt, hogy megfektette magát. A tegnapi események fényében kutakodtam maguk után egy keveset, és egészen érdekes dolgokra bukkantam. Pletykára nagyrészt, ám felettébb érdekfeszítő szóbeszédekről szereztem tudomást...
- Élvezi igaz? Bökje ki végre. Legyen férfi - szól undorral a nő.
- Rögtön a lényegre térek, de higgye el, a kerettörténet is kritikus jelentőségű. Pár hete itt volt önnel a lánya, be kell valljam, angyali teremtés. Nem tudtam azonban nem észrevenni a szinte rémisztő hasonlóságot közte és Carlos Sainz között. Kevés kutatómunka után kiderítettem, hogy maguk közel sem idegenek. Sőt, párkapcsolatban voltak valaha. Ebből, javítson ki ha tévedek, de le lehet vonni egy két nem kívánatos következtetést.
- Ez mind csupán spekuláció - szív egy újabb slukkot a cigarettájából.
- De fényképekkel párosítva és ügyesen megírva már történet, amely karrierekbe fog kerülni...
- Nem kérdezem többször Mister Horner. Mit akar cserébe a hallgatásáért?
- Mint említettem, a csapata, a pilótái győztesként hagyják maguk mögött a szezont. Ezzel már nem tudok mit kezdeni. Azonban ha a szezon utáni átvizsgálások során hatalmas hibákat fedeznének fel a papírmunka bizonyos részeiben... Nos, akár kizárással és a cím elvételével is sújtható a csapata.
- Arra kér, áruljam el azt a rengeteg embert akikbe egy év munkáját fektettem?
- Választást kínálok, Signora Ferrari. Választhat a saját és Sainz karrierje, valamint az idei világbajnoki cím között. Hogy lássa kivel van dolga... Egészen a futam utánig kap gondolkodási időt. Ünnepeljenek, élvezzék ki!
- Kapja be Horner! - dobja a földre a csikket, hogy eltapossa.
- Holnap várom a válaszát! - nevet a férfi, majd öntelt léptekkel elindulva magára hagyja a nőt. Pánikol. Újabb szálat vesz elő, és remegő kézzel gyújtja meg. Hatalmasat szippant, és próbálja átgondolni a lehetőségeit. Nem maradt sok.

A nő úgy dönt, ha már mást nem tehet, az időmérő edzés kimenetelét a sorsra bízza. Keresztbe tett lábakkal, elegáns tartással foglal helyet a box falán, a monitorokon keresztül figyelve az eseményeket. Időnként hátrafordul a székében, hogy a garázsból kifelé hajtó illetve beérkező autókra vethessen pár pillantást. Többször is találkozik a tekintete a spanyol férfiéval. Nem ő szerzi meg a pole pozíciót. A fiatalabb pilóta veheti át az apró abroncsot, amely a rajtelsőséget jelképezi. A csapat boldog. A nő nem tud velük örülni, csak arra vágyik, hogy végre egyedül lehessen. Amilyen hamar csak tud, a szobájába zárkózik. Már a dohány sem csillapítja a rátörő pánikot. Soha semmi nem tudott segíteni a szorongásán. Egyetlen ember kivételével. Most őt sem hívhatja segítségül. Mély levegőket vesz, és lenyugszik kissé. A nő hiába áltatja magát. Pontosan tudja, milyen döntést fog meghozni. Ismét csak a következmények aggasztják. Megcsörren a telefonja. Remegő kézzel kutat a táskájában, majd végre az ujjai közé veszi a mobilt.
- Zeta!
- Carlos?
- Szükségem van rád.
- Nem. Most nem megy.
- Kérlek. Tudod, hogy csak miattad tudok úgy teljesíteni, ahogy. Ha nem vagy velem, mindig veszítek.
- Hamis gondolatokkal áltatod magad. Te is tudod, hogy benned van a sebesség. Nem kellek én ahhoz.
- Ha bennem is van... Csak te tudod kihozni. Senki más nem képes rá Zeta...
- Nem lehet. Nem lehet Carlos ez... Hidd el, a végén fájdalmas lesz neked.
- Nem érdekel. Megéri. Érted - tesz vallomást a férfi. Pár másodperc csend ereszkedik a vonalra.
- Nem éri meg. Hidd el nekem, nem tudod miféle ember vagyok én.
- Pontosan tudom, milyen ember vagy. A csodálatos nő akibe beleszerettem.
- Nem, Carlos. Akkor még csak egy kislány voltam. Már nem az vagyok akit te szeretsz. Mindenen és mindenkin átgázoltam, olyanokon is, akiket a világon mindennél jobban szeretek. Rossz ember vagyok és rossz anya.
- Mit mondasz, ha én így is szeretni tudlak?
- Azt, hogy bolond vagy és vak. Sajnálom - teszi le a hívást. A nő olyat érez amit régóta nem. A torka kaparni kezd, az egész arcába forróság szökik, és bepárásodnak a szemei. Az idejét sem tudja már mikor sírt utoljára. Most azonban utad enged a könnyeinek. Hangosan zokog akár egy kisgyerek. Maga köré fonja a karjait és összeroskad. Nem képes gondolkodni. Nem képes mozdulni sem, csak rázkódik és levegőért kapkod. Végképp a padlóra került, fizikailag és átvitt értelemben egyaránt. Hosszú percekig nem képes összeszedni magát, ami szokatlan a részéről. Soha nem volt még ennyire mélyen, még ha korábban élete legrosszabbjának titulálta is a terhességét. A lányára gondol és a férfira, ahogyan együtt látta őket a garázsban. Az érzelmekre gondol amit a látvány ébresztett benne és hogy mindent megadna, ha újra így történne. A nő tudja, hogy ez a pillanat sosem jön el újra. Tett róla, hogy ne következhessen be hasonló. Felelőtlen volt és önző. Mindenét a bosszúnak áldozta, és megfeledkezett mind a kislányról, mind saját magáról. A teljes igazságot mondta a férfinak, bár tudatán kívül. Már nem ugyanaz aki régen volt. Egy számító, érzéketlen karrierista nőszemély bámul rá vissza nap mint nap a tükörből. Elena Zeta Ferrari meghalt. Signora Ferrari volt a gyilkosa.