ELŐNYÖS ÜZLET

3 RÉSZ

• Kerem

Kora reggel már teljes harcidíszben ültem a konyhában és a kávémat iszogattam, miközben telefonomon olvastam a legfrissebb híreket. Már éppen letenni készültem a készüléket, amikor valami felkeltette a figyelmem.

Can Vartoğlu a fiatal építészmérnök megkötötte élete legjobb üzletét az arab világ egyik hercegével.

Figyelmesen olvastam végig a cikket, de az nem derült ki, hogy ki is az a híres arab herceg.

Can Vartoğlu. Ő az a személy akit nem kedvelek. Sőt mi több egyenesen rühellem. Még az egyetemi éveimből ismerem, de bárcsak ne ismerném.

Belekortyoltam a kávémba, mire a kezemben lévő telefon jelezte, hogy üzenetem érkezett. Megnézve azt is megtudtam, hogy az apám üzent. Csak figyelmeztetett, hogy ne merészeljek késni. Hát nekem meg nem áll szándékomban elkésni.

Jobbnak láttam azt ha elindulok, mert sosem lehet tudni, hogy mikor kerül az ember egy dugóba. Isztambulban sosem lehet tudni.

15 perc alatt megérkeztem a céghez, ahol már az apám várakozott. Az ő régi irodájában futottunk össze, ugyanis az iroda már az enyém volt.

- Kérlek hívass ide mindenkit. Hamarosan érkezik Efsun. Nem szeretném, ha valaki hiányozna. - mondta, majd azzal el is sietett.

Nagy sóhajjal szóltam az asszisztensemnek Leylanak, hogy hivasson össze mindenkit.

Minek ekkora felhajtás. A faszom se érti.

Az órámra pillantva láttam, hogy nemsokára 9 óra, tehát lassan érkeznie kellene a kisasszonynak.

Hamarosan megtelt az irodám az alkalmazottakkal és türelmetlenül várták az új főnöküket.

Az iroda közepén egy elképesztően hosszú asztal volt ami, aminek egyik végén volt az én helyem. Mögöttem egy több méteres könyvespolc padlótól egészen a plafonig tele pakolva iratokkal és könyvekkel. Közepén nem voltak polcok, hanem helyette egy nagy TV állt, aminek kijelzőjén a cég logója feszített.
Az irodába vezető ajtó olyan volt akár egy fal csak több részes. Ugyanis részekre volt osztva pontosabban 5 rész. Mindeniket ki lehetett nyitni. Ami azt illeti nagyon vagány. Most éppen csak az egyik része vokt nyitva. Velem szemben az asztal másik végén nem ült senki, így tökéletesen kiláttam a nagy ablakon, ami a bejáratra nézett.

Éppen akkor parkolt le egy autó és az apám azonnal ott termett. Láttam amint kiszáll belőle egy női alak, de mivel nekem háttal állt így nem láthattam az arcát.

- Megérkezett. - suttogtam oda Demirnek, aki a jobb kezem felöli oldalon ült.

- Már nagyon kíváncsi vagyok rá. - mondta idegesen, mire kérdőn néztem rá.

- Veled meg mi van ember?

- Mégiscsak a főnököm lesz. Hogyne idegeskednék. - adott egy nevetséges választ, mire felvontam a szemöldököm.

A bal csuklómon pihenő órámra pillantottam.

Mi az ördögöt csinálnak. Nincs az iroda ilyen messze. Már ide kellett volna érniük.

Ezek a gondolatok cikáztak a fejemben, amikor magassarkú kopogását hallottam meg a padlón. Abban a pillanatban belibbent rajta Efsun, majd nyomában az apám.

Azt a kurva...

- Jó reggelt kívánok! - köszönt nagy mosollyal az arcán, apám.

Az alkalmazottak szinte kórusban köszöntötték őket.

Apám kimért hangon bemutatta a csapatnak az új társtulajdonost Efsun Aslan személyében.

Köpni nyelni nem tudtam. Csak lestem mint béka a csalánban. Árgus szemekkel figyeltem a nő minden mozdulatát. A társaságot pásztázta végig kissé hunyorogva, ugyanis a nap éppen a szemébe sütött.

Az aranyszőke haját a sugarak csak még angyalibbá tették, mintha nem is e földi lenne. Ezt az elméletet a kék szemei is megerősítették, ami a fény hatására áavett egy zöld árnyalatot.

Azok a tekintetek abban a pillanatban megtalálták az enyém.

- Köszöntsd már! - rugott lábon az asztal alatt Demir.

Akkor tértem csak magamhoz.

Tényleg illene üdvözölni. - mondtam magamban, majd felálltam és elindultam felé. A tekintetünk még mindig egymásba forrt. Megálltam előtte, majd felé nyújtottam a kezem.

- Üdvözlöm Efsun kisasszony! - lenézett a kezemre. - Kerem Hakanoğlu vagyok az új társtulajdonos. - mutatkoztam be úgy ahogy az illik.

A kezét lassan összeillesztette az enyémmel, majd kezetráztumk.

Micsoda puha tenyere van ennek a nőnek. És ez az illat... Mi lehet? Hm... Liliom? Igen határozottan liliom.

- Nagyon örvendek Kerem úr! Efsun Aslan.

Bólintottam egyet ezzel jelezve, hogy tudom ki ő. Mellettem az apám összecsapta tenyereit, mire kissé összerezzent Efsun. Halványan elmosolyodtam.

- Remek! Most, hogy a bemutatkozás meg volt jöhet egy gyors lábaló az üzleti dolgokról. - mondta lelkesen. - Kerem. - nézett rám, mire vettem egy nagy levegőt.

- Hogyne.

Azonnal odaszóltam Demirnek és Feritnek, hogy kezdhetik a rövid prezentációt, amit erre az alkalomra készítettünk.

Miután mindenki helyet foglalt el is kezdték vemutatni a prezentációt. Körülnézve láttam, hogy mindenki figyelmesen követi végig a két férfi beszédét.

A tekintetem Efsunra siklott. Szintén az előadást nézte érdeklődve. Rajta felejtettem a tekintetem.

Biztosan az apja halála miatt visel tiszta fekete öltözetet. - gondoltam magamban.
Talán megérezhette, hogy figyelem, mert abban a pillanatban egyenesen rám nézett.
Nem tudom pontosan, hogy meddig figyelhettük így egymást, de csak arra emlékszem, hogy Demir megszólal.

- Röviden ennyi lenne. Köszönjük a figyelmet! - mondta, majd mind a ketten leültek.

- Na milyen voltam haver? - suttogta felém.

- Szuper! - mondtam, de közben Efsunt néztem.

- Ha neked tetszett akkor Esfun kisasszonynak is tetszenie kellett. - erre felé pillantotta.

- Minden bizonnyal! - nyugtattam meg.

Ismételten az órámra pillantottam, majd megszólaltam.

- Köszönöm mindenkinek a jelenlétét, most már mindenki visszatérhet a feladataihoz.

Ezekre a szavakra, mindenki felállt, majd sorban hagyták el az irodámat.