ELŐNYÖS ÜZLET

4. RÉSZ

Az autó anyósülésén, néztem ki bambán az ablakon. A sebesség miatt minden összemosódott. Az idő borús volt. Az ég szűrkén pompázott, bármelyik pillanatban elkezdhetett esni az eső.

- Jól vagy? - zölkentett ki melankólikus gondolataimból a húgom hangja.

- Igen. - fordultam hátra, hogy ránézhessek. - Csak elgondolkodtam egy kicsit.

- Azt vettem észre.

- Vezess a kőrzeti rendőrséghez, Demir. - néztem rá a barátomra.

- Nem. Neked most pihenned kell. Hazaviszlek.

- Én abba a házba többé be nem teszem a lábam. - tiltakoztam hevesen. - Amig bent voltam abban az átkozott kirházban semmi hírt nem tudtam meg a balesetről. Egyáltalán megtalálták őket? - a teljes testemmel fordultam felé.

Ahogy selytettem csend lett azonnal. Senki sem mondott semmit.

- Mégis, hogy várjátok el azt, hogy nyugodt legyek, ha azt sem tudom, hogy megtalálták-e Efsun... - nem tudtam kimondani hangosan.

Efsun holttestét. - még most sem fogtam fel, hogy ez történt.

- Vagy te viszel el most vagy máshogy, se eljutok a kapitanyságra. - adtam tudtunkra az elszántságomat.

Már így is vártam eleget. Három napot töltöttem a korházban és nem tettem semmit. Időm sem volt meggyászolni Efsunt. Mert úgy kiütettek, hogy magamról sem tudtam, vagy annyi erőm sem volt, hogy megmozduljak.
Ezuttal senki sem állhat az utamba. Nem nyugszom míg mindenre nem kapok egy kielégítő választ.

- Elviszlek, de előtte kivesszük a patikaból a felírt gyógyszereket. - adta be a derekát Demir barátom.

*****

Fél óra elteltével begurúltunk a kőrzeti őrségre. Jóformán Demir meg sem állította az autót én már nyitottam is az ajtót, készen állva a kiszállásra.
Amennyire csak tudtam siettem. Nem tudom, hogy honnan volt bennem spiritusz, de meg sem álltam a kapitány irodájáig.

- Egyedül intézem. - mondtam mind a kettejüknek, amikor láttam, hogy velem együtt szándékoznak belépni.

- De...

- Á-á! - tiltakoztam azzal már ott sem voltam.

A kapitány az íróasztala mögött ült, amikor becsuktam magam mögött az ajtót azonnal felállt.

- Jó napot! Kerem Hakanoğlu. - köszöntem elsőként.

- Jó napot, Efe vagyok! Fogadja részvétem.

Nem kérdeztem meg, hogy honnan tudja, hogy miért vagyok itt vagy éppen ki miatt. Több mint valószínű, hogy olvassa és nézi is a híreket.

A kedves gesztusát egy bólintással tudtam le.

- Minden apró részletet tudni akarok a balesetről.

Ültem le az üres kanapére és őt figyeltem.
Ő is azt tette amit én, majd vett egy nagy lélegzetet és nekilátott.

- Ugye mint tudja a tragédia 4 nappal ezelőtt történt. - bólintottam, hogy igen tisztában vagyok vele. - A nyomozás és a keresés hatékony volt, hisz besegített a Szaúdi fennhatóság is. Már másnap megtaláltuk a repülő roncsát és az áldozatokat.

A fogaim elképesztő erővel szorítottam össze, míg az öklömmel is ezt kellett tennem, hogy uralkodni tudjak magamon.

- A vízalatt megannyi nyomot találtak a csapatjaink. A holttesteket a Duran Acıl korházba szállították, ahol... Nos alaposan ázvizsgálták őket.