ELŐNYÖS ÜZLET

7. RÉSZ

• Kerem

Még magam sem tudnám pontosan elmesélni azt, hogy mi is történt körültöttem az elmúlt három hónapban. Annyi hullám csapott össze a fejem felett, hogy nem tehettem semmit. Hagytam magam sodorni az árram és csak abban biztam, hogy nem fulladok bele a vízbe, ami megpróbált magával ragadni és elpusztítani.

De Efsun nélkül semmi sem ugyan olyan. A színek megfakultak, az illatok szintén, a nap sugara megfagyasztja bőröm. Minden megváltozott azóta, hogy elvesztettem őt és átadtam a földnek a születendő gyerekemmel együtt.

Még most sem tudom, hogyan tudtam végignézni azt, ahogy földel borítják be őt.
Űgy éfeztem ezzel tartozom neki, ki kell birnom, végig kell néznem azt, ahogy békére lel.
Ezért minden egyes nap imádkozom érte és a gyerekért.

Sedef sem viselte jó egyetlen élő rokonának a halálhírét. Szegény a temetésen rosszul lett, azóta egy korházban gondoskodnak róla, mert idegrendszeri problémái lettek. Azóta rendszeresen látogatom őt. Ő az a személy akivel őszintén tudok beszélni Efsunról. Úgy érzem nem csak nekem van rá szükségem, hanem neki is szüksége van rám.
Segítünk egymásnak túlvészelni ezt az egészet.

Talán idővel enyhül, majd a fájdalom, ami mind a kettőnk mellkasát próbálja szétvetni belülről. De együtt sikerülhet legyőzni.

A történtek után rájöttem arra, hogy képtelen lennék ott folytatni ahol abba maradt minden. Nem tudtam rávenni magam arra, hogy betegyem a lábam az irodába.
Nem akartam magam kínozni azzal is. Mindenről ő jutott volna az eszembe. Az együtt töltött pillanataink, a légyottjaink.

Nekem ez nem megy.

Amióta komolyan veszem a betegségem teljesen megváltoztam. Eldobtam magamtól a városi életet és jóval nyugodtabbra cseréltem le. Vettem egy birtokot nem messze a várostól és most ott tevékenykedem minden nap az alkalmazottjaimmal együtt. Eddig nem is gondoltam volna, hogy ennyira izgalmas dolog tud lenni a földművelés. Megnyugtat, ha az állatokkal vagy a földel dolgozom.
Nincs több nyüzsgés, idegesség csak is a nyugodtság. Mintha egy szeletet kaptam volna a paradicsomból. Elégedett voltam vele.

A mellékház teraszán üldögéltem egy hintaszékben és közben a drótból készült gyűrűt forgattam a kisujjamon, amit még Efsunnak készítettem.

A bal csuklómon az okosóra jelzett, hogy ideje bevennem a gyógyszereimet.
Elővettem a kis műanyagdobozt amiben az orvosságokat tartottam ez esetre. Ez egy megfelelő megoldás volt, higy így mindig nálam van ha szükségem lenne rá.

A fapadlón lépteket hallottam közeledni, így abba az irányba néztem.

- Az állatok a helyükön. - mondta Halil , majd miközben elhaladt mellettem megveregette a vállam és leült mellém a másik hintaszékre.

- Szép munka. - néztem rá elismeréssel.

Mielőtt megvettem volna a birtokot akkor is itt dolgozitt Halil birtokvezetőként. Úgy döntöttem ha az előző tulajdonos megfelelőnek vélte akkor nekem is megfelel. Eddig nem csalódtam benne. Remek munkaerő.

- Minden rendben? - kérdezte, miután látta a kezemben a gyógyszeres dobozt.

- Igen.

- Jövő héttől mondja a nyári viharokat.

- Jót fog tenni a szőlőnek. - néztem a szürkülő ég felé.

- Nem csak annak. Mindennek jól jön. Az ültetvényeknek, söt a szomszédos birtoktól elválasztó folyónak is kéne dagadnia. Idén sokáig tartott a szárazság, de még koránt sincs vége. A nyár még csak most kezdődik. A tavasz olyan volt mint egy sivatag. Kiváncsi vagyok mit tartogat a nyár. - mondta sokat mondóan.

Abban a pillanatban úgy nézett ki, mint egy bölcs idős. Az ötvenes, hatvanas éveit taposhatta. Sok mindent tapasztalhatott már ebben a szakmában.

- Bármi is lesz én kipihenten fogom fogadni. - álltam fel a helyemről. - De most ideje megvacsirázni. Csatlakozol? - néztem le rá.

- Most, hogy szóba hoztad a vacsorát farkas éhes lettem, úgyhogy menjünk. - pattant fel, majd elkuncogta magát. - Nincs szívem visszautasítani az ételt.

*****

Kora reggel már kidobott az ágy. Mostanában nem tudok aludni és ez rendesen kikészít. Viszont megtaláltam a módját annak, hogy ezt hogyan kezeljem. Minden kora reggel fogom magam és úszok néhány kört a főépület hátsó kertjében lévő medencében.

Gyönyörű látványt nyújtott, amint a nap első sugarai megvilágítják a medencében lévő vizet és ahogy a nagy fa átnyéka rávetűlt a negyed medencére.

Mint már pár hónapja, most is beleugrottam a kellemesen hűvös vízbe, ami beindította testi reakcióimat. A hirtelen érzés miatt már-már csípte a börömet, de nem törődtem vele.
A harag ami bennem tombolt, hogy nem tudtam aludni rendesen csak úgy tudtam leküzdeni, ha eszeveszetten úszom körbe és körbe a medencét. Le kellett fárasztanom magam ahhoz, hogy le tudjak nyugodni.

Utoljára akkor aludtam jól, amikor a korházban kiütöttek valami szerrel. Azóta csak 5-10 percet alszom, utána megébredek. Abban a rövid álomban is Efsunt látom, ahogy egy gyerekkel a karjában jön felém. De mire el3m érne, hogy megérintsem a kosfiú apró kezét felébredem.

Örvendtem ezeknek az álmoknak, hisz ilyenkor megjelent előttem Efsun. Ha nem is érinthettem meg, vagy nem beszélhettem vele, de legalább láttam őt. De nekem az a néhány perc nem volt elég. Többet akartam belőle. A családommal akartam élni, a gyönyörű feleséggemmel és a kisfiammal.

A csuklómra erősített óra csipogni kezdett, ami azt jelezte, hogy a vérnyomásom és a szívverésem túllépte a normális értéket.
Így kénytelen voltam abbahagyni az úszást. Ilyenkor vettem be egy újabb adag gyógyszert, hogy normalizáljam a dolgokat.

Kezdtem megszokni ezt a betegséget, habár sokszor roszkor jelent meg a vérnyomás probléma és a gyors szívverés.
Emiatt sok dologban korlátozva vagyok. Munka közben sokszor felüti az orrát ilyenkor meg muszáj abbahagynon egy időre a feladatot.
De megértettem azt, hogyha normális életet akarok él akkor be kell tartanom a Dila doktornő által összeállított étrendet és persze hondosan kell szednem a gyógyszereket. Na meg arról se feledkezzünk meg, hogy gyakran kell bejárnom a korházba a vizsgálatok miatt.
De mindezt hajlandó vagyok elviselni.

A reggelim fogyasztása közben a szüleimen és a barátaimon gondolkodtam.
Apám a mai napig próbál visszacsalogatni az irodába, Demirrel együtt.
De igazán egyedül csak Ayse húgom értette meg azt, hogy miért is maradok távol az üzlettől.
Sikerült meglepnem őket azzal, hogy ott hagytam a régi életem és kezdtem egy teljesen másikat.

Azt kell mondanom, hogy ez a vidéki élet sokkal jobban tetszik nekem. Ide nem kellenek elegáns öltözetek öltöny meg minden faszság. Elég ide egy kopott farmer és egy póló.

Ezelőtt csak megbeszélésekből és tervrajz készítésből állt az egész életem, viszont most teljesen feltöltött az, hogy reggel végiglovagolhatom a teljes birtokot és a természetben lehetek. Egyszerűen csodálatos. Már csak Efsun hiányzott az összeképből.