kellemes | Pető Brúnó ff.

2.

Miután megettük a szendvicseket, segítettem elpakolni majd mindketten aludni indultunk.
— Jó éjszakát Brúnó - mondta mosolyogva mielőtt a szobájába lépett volna.
— Jó éjszakát Alex - viszonoztam mosolyát majd egyszerre léptünk be a saját szobánk ajtaján. Álmos voltam már nagyon, mégis amikor lefeküdtem az ágyra a gondolataim csak a lány körül forogtak. Nem segített a helyzetemen az sem, hogy a felettem lévő szomszédnak igazán jó éjszakája van. Miközben kénytelen voltam őket hallgatni, akaratlanul is arra gondoltam én és Alexandra miket csinálhatnánk együtt. Elképzeltem ahogyan óvatosan leveszem róla azt a kellemes anyagú pizsamát és meztelenül fekszik előttem arra várva hogy kényeztessem őt. Itt a képzeletem sajnos nem állt meg, már ott tarottam hogy gyengéden csókolgatom bőrét ő pedig kéjesen sóhajtozik alattam többért könyörögve. Amint feleszméltem hol is járnak a gondolataim, rettentően piszkos embernek éreztem magam és az időközben arcomra kúszott mosoly eltűnt. Természetesen akadtak gondjaim oda lent, egy ilyen nőtől és gondolatoktól kinek ne akadt volna? De nem tettem semmit sem, próbáltam megnyugodni, rendezni a levegő vételemet és lassan aludni.

Finom illatokra kezdtem nyitogatni a szemeim és miután sikerült is, elővettem telefonomat hogy megnézzem mennyi az idő. Fél tizenegy. Nem csodálkoztam hajnali négy is volt amikor aludni mentünk szóval ahhoz képest nem is sokáig aludtam. Hasam jelzése rántott ki a gondolataimból így, hogy eleget tegyek neki, felkeltem az ágyból és miután felvettem a kapott köntösömet kibatyogtam a konyhába.
— Éppen most akartam szólni hogy ébresztő, Csipkerózsika - szólalt meg nevetve a lány miközben a pultnál vágott valamit. Csak felnevettem a becenevemen majd az asztalhoz ültem amin szinte minden volt.
— Nem tudtam mit szeretsz ezért készítettem rántottát, palacsintát, van itt gyümölcs és tettem ki kenyeret, ahhoz vajat, lekvárt és Nutellát - magyarázta miközben ő is leült az egyik székre. — Ja és van narancslé, tea illetve sima tej és hozzá kakaó por ha esetleg azt innál - tette hozzá.
— Mindenből enni fogok ha már ennyit fáradtál én általában úgyis másnapos pizzát eszem reggelire - ígyis tettem ahogy mondtam, mindenből vettem ki a tányéromra amit a lány fura tekintettel nézett végig.
— A tojással inkább ne kombinálj semmit se kérlek, sosincs jó vége - tanácsolta és miután én is átgondoltam inkább palacsintát ettem gyümölcsökkel. Tetszett hogy a lány foglalkozik velem, levakarhatatlan mosoly jelent meg az arcomon emiatt.
— Miért csak pizzát eszel reggelire? - kérdezte Alexandra pár perc csend után.
— Mert nem születtem konyhatündérnek - adtam a választ ő pedig mindent értően bólintott.
— Készítek mindjárt ebédet, ha szeretnél készítek neked is - ajánlotta fel. Nem is volt kérdés hogy elfogadom az ajánlatot, csak akkor eszek rendes házi készítésű ételt ha anyukám meglátogat, tehát két-három hónaponta. Reggeli után, miután felöltöztünk, segítettem neki elpakolni és azt is felajánlottam neki hogy a főzésben is segítek.
— Most megtanítalak főzni Brúnókám! - csapta össze a tenyerét izgatott a lány. Eszméletlen aranyos. Elmondta hogy készítünk ma paradicsom krémlevest, salátát és paradicsomos tésztát. Túl sok paradicsom maradt rá. Nekem tetszett az ötlet és tűkön ülve vártam hogy a lány kiossza a nekem szánt feladatot.
— Vágjuk fel ezeket a paradicsomokat kockákra majd itt van a turmixgép, csinálunk belőlük krémet - mondta lány miközben mutatott a turmixgépre és az elém rakott paradicsomokra. Bólintottam hiszen egyáltalán nem tűnt nehéz feladatnak és tényleg nem is volt az, szórakozottan vágtuk a zöldséget és amikor Alexandra azt mondta elég lesz, bekapcsoltam a turmixgépet és néztük ahogyan összedarálja a kis darabokat. Ezek után én csak néztem őt majd a salátához kezdtem el összevágni a zöldségeket. Büszkén mutogattam neki amint kész voltam, ő pedig jót nevettem izgatott viselkedésemen.
— Ügyes vagy nagyon - adott pacsit amikor mindennel kész lettünk.
— Mosd meg a kezed addig elcsomagolok neked mindenből - utasított, én pedig csak bólintottam és kezet mostam. Éppen hogy kész lettem, Laci kezdett hívni telefonon és mivel nekem vizes volt a kezem, megkértem Alexandrát hogy vegye fel nekem és hangosítsa ki.
— Merre jársz Brúnókám? - kérdezte köszönés nélkül.
— Neked is szia - szólaltam meg mire ő csak sóhajtott.
— Merre vagy? Itt vagyunk nálad srácokkal de csak a szemeteidet látjuk, téged nem -
— Alexandrával vagyok - válaszoltam, a háttérben pedig értetlenkedő ValMart hallottam.
— Ki az az Alexandra? - kérdezték szinte egyszerre mindhárman.
— Én vagyok az - szólt bele nevetve a telefonba a lány.
— Végre felszedtél valakit tesó?! - telefonon keresztül is éreztem hogy Peti ezt vigyorogva kérdezi.
— Sokáig!! -
— Mesélj neki rólunk!! -
— Mutasd is majd be! -
— Mióta vagytok együtt? -
— Miért nem említetted ez előtt? -
Szóhoz sem hagytak engem jutni, amin Alexandra jót nevetett majd míg én elástam volna magam, a lány kezdte el felvilágosítani őket.
— Nem vagyunk együtt a Brúnóval, tegnap találkoztunk a buliban és olyan jót beszélgettünk meg olyan sokáig hogy nem volt szívem hazaengedni ezért a vendég szobámban töltötte az estét - magyarázta miközben mosolyogva pillantott rám.
— Kapcsoljuk mán' be a kamerát azt látni fogjuk idióták - szólalt Milán amire a többiek helyeselni kezdtek. Ránéztem a lányra hogy nem-e zavarja ez őt, de ő csak megrázta a fejét és cukin elmosolyodott amikor ráirányítottam a kamerát.
— Tesóm ha neked nem kell ez a lány... szerintem meleg vagy - szólalt meg pár másodperc csend után Lacika.
— Nem mondtam hogy nem kell nekem, de ezt miért akkor kell megbeszélni amikor ő is itt van?! - értetlenkedtem kicsit zavartan, randira szeretném őt hívni de nem akarom hogy ezek miatt elutasítson.
— Simán arrébb mehettél volna Brúnóka - világosított fel Alexandra amire én csak szemet forgattam.
— Ne forgasd mert úgy marad - utánozott engem tegnap estéről. Rendben, akkor játszunk így kicsi lány.
— Legalább nem látlak - utánoztam én is őt mire csak vállon ütött.
— Bántalmazol oktalanul - tettettem sértődöttet mire ő felvonta a szemöldökét.
— Persze persze, hazudozz csak, úgyis nekem hisznek - mosolygott magabiztosan.
— És miért hinnének csak neked? - kérdeztem mélyen a szemeibe nézve.
— Mert én vagyok az ártatlan - válaszolta egyszerűen.
— Hát, ezek után kezdek kételkedni abban hogy ártatlan vagy - mondtam egy lépéssel közelebb lépve hozzá. Nem húzódott el, aminek nagyon nagyon örültem így magabiztosan közeledtem hozzá tovább.
— Nagyon szépek a szemeid - szólalt meg kis idő után. Zavarban van, ezt imádom.
— Neked nem csak a szemeid szépek - néztem végig rajta egy féloldalas mosollyal az arcomon.
— Hanem? - kérdezett rá és amikor visszanéztem szemeibe, furcsa csillogást láttam mégis olyan ártatlan tekintettel nézett fel rám..
— Nagyon szép az arcod - válaszoltam.
— Az arcom alatt úgy érted hogy a mellem és fenekem? - kérdezte talán egy kis csalódottsággal a hangjában. Teljesen félreért engem.
— Azok is nagyon szépek, formásak de tényleg csodaszép az arcod is és olyan kellemes veled lenni - mentettem magam, ahogyan tudtam.
— Tényleg? - lepődött meg. Én csak bólintottam majd óvatosan megöleltem őt, ő pedig úgy bújt hozzám mint egy kiscica.
— Tudod, arra gondoltam randizhatnánk, lehetne több. - szólaltam meg kicsit talán izgulva. — Mármint, tök jól éreztem magam veled és remélem ez fordítva is így van szóóval megpróbálhatnánk - folytattam, amikor már elengedtem őt és akármennyire is féltem, nem tudtam megszakítani a szemkontaktust.
— Én nagyon szívesen randizom veled, normális srácnak tűnsz és nagyon jó társaság vagy - mondta mosolyogva. Nagyon boldog voltam hogy egy ilyen csodás lánnyal randizhatok mint Alexandra. Főnyeremény.
— Akkor mit szólnál ha péntek este, hétre itt lennék érted - kérdeztem tőle egy hatalmas mosollyal az arcomon.
— Péntek este hét nekem tökéletes - bólintott rá.
— De jó, sok sikert a randidhoz barátom, végre egy normális lány! - kiáltott a telefonba Marics mire mindketten úgy megijedtünk hogy az hihetetlen.
— Ti végig hívásban voltatok?! - kérdeztük egyszerre Alexandrával.
— Szerinted, kinyomom a legjobb résznél? - kérdezte teljesen komolyan Milán mire tényleg nem tudtam mást válaszolni csak azt hogy hát tényleg nem is ők lettek volna.
— Azt hittük szex is lesz! -
— Jó most már hagyjatok békén - mondtam, majd letettem a telefont, mire mindkettőnkből kitört a nevetés.
— Hallod neked nagyon jó fej barátaid vannak - állapította meg a lány én pedig csak bólogattam helyeselve. Tényleg nagyon jó barátaim vannak, náluk jobbat senki nem kaphat. Beszélgettünk még egy kicsit Alexandrával majd végül búcsúzkodni kezdtünk ugyanis nekem ma még stúdióba kell mennem.
— Vigyázz magadra Brúnó, majd írj ha hazaértél - mondta, majd intett egyet és becsukta a lakása ajtaját én pedig mikor kiértem a fő ajtón, hívni kezdtem a barátaim hogy jöjjenek értem. Szerencsére sikerült rávennem őket és nem is kellett sokat várnom de persze cserébe ahogy mindig is, most is kértem valamit.

— Hát tesóm te nagyon szerelmes vagy - állapította meg Peti, amikor már végre a saját kanapémon ültem.
— Tudom - válaszoltam telefonomat figyelve, hátha válaszol nekem hamar Alex.
— Miket mesélt még magáról? Mivel foglalkozik? Hány éves? - bombázott kérdésekkel Milo.
— Húsz éves és fodrásznak tanul - válaszoltam valamennyi kérdésre.
— Hová viszed randira? - kérdezte Laci talán a legfontosabbat.
— Autósmoziban - feleltem egyszerűen. Már akkor kitaláltam amikor sétálgattunk az éjszakában és random megemlítette hogy bakancslistán van neki. A srácok is jónak ítélték meg hogy olyan helyre viszem ahova már régóta el akar menni így magabiztosan tervezgettem tovább a pénteki napot amikor ők elmentek. Feküdtem még egy kicsit majd elkezdtem megmelegíteni az ebédemet és mikor végeztem jelzett a telefonom. A világ legédesebb üzenetét olvastam fel. " Örülök hogy biztonságban hazaértél, remélem már megetted a kaját amit csomagoltam, ízlett? Izgulok egy kicsit a péntek miatt, meg tudod mondani hogyan öltözzek fel? " Természetesen azonnal válaszoltam neki, pozitívan majd közöltem vele hogy nem kell nagyon kiöltöznie, kényelmesbe is jöhet. Izgul, milyen édes.

____________________

itt is van a folytatás, remélem elnyerte a tetszéseteket 🫶🏻