kellemes | Pető Brúnó ff.

7.

— Eléggé babonásnak mondom magam és nem akarok háromszor ugyan abba a hibába esni - szólalt meg a lány amint visszatértem a fürdőből. Értetlenül feküdtem be mellé az ágyba ő pedig tovább folytatta a mondandóját.
— Ákosnak és Marcinak is túl hamar adtam oda magam, ők pedig kihasználták ezt, engem és a bizalmamat is, ők ismerték egymást és végig együtt játszottak, nevettek rajtam és mindenféle módon megaláztak engem. Tudom hogy te jó ember vagy és hidd el nagyon kedvellek de tényleg nagyon nehéz ez, sajnálom - magyarázta s mondandója végére elcsuklott a hangja. Hitetlenkedve hallgattam végig őt majd szorosan magamhoz öleltem. Ő az én mindenem és rettentően felidegesít az hogy valakik ennyire mocskos módod bántak vele. Teljes mértékben megértem azt hogy fél, talán valaki megsértődne hogy bizalmatlan, de miért bízna? Egyetlen egy randin vagyunk túl, teljesen érthető a félelme.
— Tudom hogy a bizalmat nem kérni kell, tenni is fogok érte hogy bízz bennem de kérlek, ne gondold azt hogy rossz szándékaim vannak veled - tudattam vele ő pedig megtörölte a szemeit majd újra hozzám bújt.
— Már egy éve volt, de azóta sem értem hogyan lehettem olyan naiv - kezdtem mesélni én is. Úgy éreztem nekem is mondanom kell valamit.
— Mindenki figyelmeztetett hogy Vanesszával csak nekem lesz rossz, de én mégis ellöktem mindenkit magam mellől csak miatta. Elhittem a hülye meséit, hogy csak én vagyok fontos és senki más és amikor arcon csapott a valóság, hogy ő nem is egy emberrel csalt meg engem, hanem több mint tízzel, féltem a barátaim elé állni. Féltem hogy kinevetnek engem de amikor részegen négy hónap után, sírva mondtam el nekik hogy mi történt köztem és közte meglepetésemre ők támogattak engem és akkor realizáltam csak, hogy mennyire fontosak nekem. - mondtam, majd sóhajtottam egyet és tovább folytattam.
— Mindenemet feladtam volna érte, ő volt nekem a minden, azt hittem jó a kapcsolatunk. De manipulált engem. Minden egyes alkalommal elhitette hogy nem vagyok elég, nem vagyok olyan ember akit szeretni kell vagy szeretni lehet. Miatta, minden egyes nap megkérdezem magamtól hogy tényleg megéri-e neked velem ez a dolog, elég jó vagyok-e hozzád és a barátaimhoz - meséltem a végét kissé idegesen mire a lány elengedett, hogy szemeimbe tudjon nézni.
— Persze hogy te is megérdemled a szeretetet, elég vagy, elég vagy hozzám és a barátaidhoz is. Tökéletes ember vagy - simított arcomra majd egy csókot nyomott ajkaimra. Fogalmam sincs hogy az alkohol hatására vagy csak úgy szimplán, de elérzékenyültem. Olyan régen mondta már nekem bárki is hogy szeret, vagy ha mondták is, vajon komolyan gondolták vagy csak megszokásból? Sokat jelentett hogy a lány meghallgat engem, hogy itt ölel és szép szavakat suttog a fülembe. Nyugodtságot éreztem akkor amikor velem volt, úgy éreztem nincs mit szégyellnem s amikor olyan hosszú idő után könnyeim újra arcomra hullottak, ő pedig apró kezével letörölte azokat, újra bele szerettem. Szoros ölelésbe húzott engem én pedig vállára hajtva fejemet kezdtem el újra itatni az egereket. Ezek nem voltak szomorú könnyek, ezeket a könnyeket a megkönnyebbüléstől ejtettem.
— Én is sírok ha te is sírsz - mondta szipogva majd elnevette magát s vele együtt én is.
— Köszönöm hogy meghallgattál engem és itt voltál velem - mondtam mosolyogva. Alexandra csak újra magához ölelt majd lefeküdt velem együtt. Most ő feküdt a hátán és pedig úgy öleltem magamhoz. Nem érdekel hogy kétszer körbeérem vékonyka testét, most én voltam bújós kedvemben.

Úgy éreztem hogy amint lehunytam szemeim, az ébresztő egyből zenélni kezdett, próbáltam ignorálni de amikor már a lány is mocorogni kezdett mellettem, kénytelen voltam felkelni és kinyomni. Úgy gondoltam ha már fent vagyok, kedveskedem leendő barátnőmnek egy reggeli kávéval így hát kócos hajjal sétáltam ki a konyhába.
— Jó reggelt - köszönt Flóra teljes energiával, egy nagy pohár vízzel a kezében. Nem akartam, de túl kíváncsi voltam így muszáj volt rákérdeznem.
— Te hova készülsz így korán reggel? - kérdeztem tőle miközben kávés poharakat kerestem.
— Ma vagyunk fél évesek Lacival és egy tök jó kis napot terveztem nekünk. - mesélte izgatottan.
— Már ha képes kimászni az ágyból - tettem hozzá mire ő szemet forgatott.
— Ezért van a víz, nem a semmiért fizettem százezret páros masszázsra meg ilyen faszságokra - mondta elszántan majd mosolyogva köszönt és a szobájuk felé indult. Úgy gondoltam ezt muszáj végig néznem, a kávé várhat így követtem a lányt.
— Ébresztő! - kiabálta el magát a lány majd a pohár tartalmát, alvó barátjára öntötte. Szegény ijedten riadt fel majd amikor meglátta nevető barátnőjét morcosan nézett rá.
— Miért kellett a víz? - nyafogott.
— Mert sosem ébredsz fel akkor és nekem nagyon sok tervem van mára - magyarázta a lány miután letette a poharat.
— Tervem nekem is van de ahhoz nem kell kikelni az ágyból - mondta Laci majd Flóra combjára simított aki csak keresztbe font karral állt előtte.
— Nagyon sokat fizettem a páros masszázsért szóval tedd félre a perverz gondolataid és készülődj - utasította a lány de mielőtt ellépett volna a fiútól egy csókot adott neki.
— Szeretlek - suttogták egyszerre.
— Brúnó nem fogunk szexelni, nyugodtan elmehetsz - kiabált nevetve barátom én pedig miután bemutattam neki, visszamentem a konyhába, ahol a kávékat kezdetem főzni az időközben megérkezett Petivel aki szerencsére még nem fújta be magát a borzasztó parfümjével, amit állítólag a csajától kapott. Szépen elrendezte a lány hogy senki ne menjen a közelébe mondhatom.
— Jó reggelt Alex - köszöntöttem a lányt aki már szerencsére az ágyon ült álmosan. Oda adtam neki a csészét ő pedig belekóstolt.
— Ebbe só van, nem cukor! - nézett rám mérgesen. Védekezően tettem fel a kezeimet hogy fogalmam sincs mi történt de nem is kellett magyarázkodnom, Marics jelent meg nevetve.
— Azt hiszem miattad örökre megutáltam a kávét! - Alexandra mérgében Petihez vágott egy párnát aki visszadobta azt mire a sós kávé a fehér ágynemű huzatomra borult.
— Marics Péter! - kiáltottuk el magunkat egyszerre a lánnyal mire a fiú futásnak eredt.
— Meg ne lássalak ma mert az összes kávét megitatom veled sósan! - kiabáltam be neki a szobájába ugyanis bezárkózott oda.
— Előre elnézést kértem - tettem fel a kezem védekezően újra, amikor visszatértem a lányhoz a szobába. Éppen a huzatot vette le majd miután megtette, közelebb jött hozzám.
— Kaotikus de a maga módján szerethető közösség - mondta, majd egy puszit adott arcomra. Miért egy puszi, tegnap hajnalban addig csókoltam ajkait míg volt elég levegőm, azt gondolja beérem ennyivel? Morcosan néztem rá mire ő felkuncogott és eleget téve néma követelésemnek, egy puszit nyomott ajkaimra.
— Csinálsz velem cuki képeket? - kérdezte aranyos hangon. Nem is tudtam volna és nem is akartam nemet mondani. Bólintottam egyet mire ő előkereste a telefonját közben én is elővettem az enyémet mivel nekem még nem volt vele képem így úgy éreztem itt a lehetőség. Aranyosan közelebb jött hozzám én pedig próbáltam a lehető legaranyosabban mosolyogni hogy minél szebb legyen a kép bár miatta már így is tökéletes. Nem túlzok ha azt mondom, több mint ezer képet készítettünk Alexandrával mind a kettőnk telefonjára. Nem mondtam meg neki, de valamelyiket biztosan beállítom háttérképnek.

— Mi volt az a nagy kiabálás hajnali 8-kor? - kérdezte álmosan Petra, Milán mellett sétálva. A téli álmot alvó páros. Hajnal nyolc...
— Csak Flóra ébresztette fel Lacit mert mentek masszázsra - világosítottam fel.
— Aztán valaki sót tett a kávémba, mert azt hitte olyan vicces - mondta felháborodva Alex, miközben Maricsra nézett.
— Jó jó, csak hogy megmentsem magam haragod elől, azt hittem Brúnó iszik bele előbb a kávéba - védekezett mire szemet forgattam.
— Így máris jobb - szóltam felé szarkasztikusan az ő reakciója pedig nevetés volt. Néha nem hiszem el ezt az embert komolyam. A kanapén beszélgettünk tovább miközben az álmos pár, a megmaradt reggelijét ette.
— Haza viszel vagy menjek haza gyalog? - kérdezte a lány felém fordulva. Nem akartam őt elvinni magam mellől, olyan kényelmes, kellemes volt hogy itt van, nem érzem magam egyedül, jól tudok aludni.
— Hazaviszlek persze, báár Bruni nagyon megszerette Petit - mutattam a fiú ölében alvó kutyára. Alexandra mosolyogva nézte házikedvencét majd elővette a telefonját és gyorsan készített egy képet a cukiságról.
— Elmegyek akkor összeszedem a cuccaim - mondta majd miután bólintottam, ő a szobámba indult.
— Nagyon jó lelkű lánynak tűnik, nekem szimpatikus - szólalt meg Petra. Mindenki helyeselve bólogatott aminek nagyon örültem.
— Jó mondjuk azt ne felejtsük el hogy Vanesszáról is ugyan ezt gondoltuk először - tette hozzá Peti.
— Hát én nem, szóval ez már a ti problémátok. - mondta vállát megrántva a lány. Na neki, tényleg mindig igaza van így megnyugodott bennem az a kis kételkedő Brúnó is.
— Na tesó, mi megyünk, stúdiózunk ma, holnap meg ti váltotok minket pihend ki magad - állt fel Milán majd lepacsizott velem, elmentek összeszedni a cuccaikat. Hogy ne legyek haszontalan, addig én a kiskutya cuccait szedtem össze majd a szobába mentem a lányhoz.
— Majd valamelyik nap átjöhetnél - mondta felnézve rám.
— Ma ne, mert ma a barátnőimmel leszek, már fent a laksomon várnak - tette hozzá én pedig bólintottam majd közöltem vele hogy holnap meg én nem érek rá mert stúdiózunk. A kocsiban megbeszéltük hogy akkor majd írunk egymásnak hogy kinek mikor jó és azt is eldöntöttük hogy ma Bruni nálam lesz, mivel ő nem lesz otthon így én vigyázok rá. Ezt nagyon jó ötletnek tartottam és amint kitettem a lányt a lakásánál vásárolni indultam a kutyának kaját és egyéb dolgokat.

______________________

mivel a 6. rész az olyan kis semmilyen lett nekem, ezért rögtön itt a folytatás, remélem tetszik 🫶🏻
kezd kialakulni egy jó kis kapcsolat a srácok között, van már kedvencetek közülük?🤗