kellemes | Pető Brúnó ff.

5.

Lágyan simítottam a lány derekára felnézve rá, ő csak elmosolyodott és tovább vonaglott rajtam jobban beleélve magát. Egyikőnkön sem volt már ruha így újra és újra végig tudtam nézni tökéletes testén és ami még jobban tetszett, hogy minden egyes alkalommal amikor hozzáértem ő kéjesen sóhajtozott. Tetszett. Tetszett hogy akar engem, hogy kíván de én azt szerettem volna ha jobban akarja, ha ő maga ejti ki dús ajkain mit szeretne.
— Brúnó, ne csináld ezt velem - hajolt le fülemhez és szólt nyűgös hangon.
— Mit ne csináljak kislány? - kérdeztem tudatlanságot tettetve.
— Miért nem csinálsz semmit? - kérdezte, majd mellkasomat kezdte csókolgatni. Nagyon nehéz volt visszafognom magam, főleg emiatt a cselekedete miatt de muszáj volt játszanom a saját kis játékom így hát kérdésre kérdéssel feleltem, pontosan úgy ahogy ő.
— Mit csináljak hercegnőm? - simítottam fenekére.  — Mond el nekem mit szeretnél - suttogtam füléhez hajolva majd felvettem vele a szemkontaktust. Láttam a szemében hogy akar engem, szinte hívogatott mire nagyot nyeltem de mielőtt hallhattam volna mit is szeretne tőlem a telefonom csengőhangja megzavarta szexuálisan túlfűtött álmomat. Sóhajtva nyomtam ki az idegesítő hangot majd elfeküdtem az ágyon és csak az álmomra tudtam gondolni. Túlságosan valósághű volt az egész. Mielőtt újra elmerülhettem volna gyönyörű álmomban, újra csörögni kezdtem így végül felvettem és álmosan szóltam bele.
— Igen? - kérdeztem nyűgösen, még úgyis, hogy fogalmam sem volt hogy kinek vettem fel.
— Ha zavarlak akkor visszahívlak később - mondta a lány kicsit szomorkásabb hangon.
— Jaj nem nem zavarsz, te soha - szóltam mielőtt kinyomta volna. — Csak most keltem aztán fogalmam sem volt róla kinek vettem fel - tettem hozzá.
— Most keltél? Jó későn - állapította meg majd az órámra néztem mennyi lehet az idő hogy ezt mondja. Délután egy óra.
— Csak volt egy nagyon jó álmom - meséltem neki miközben a fellegekben jártam.
— Elmeséled? - kérdezte kíváncsian.
— Talán majd máskor - vágtam rá gyorsan. Elmormolt egy bizonytalan oké-t majd inkább terelte a témát.
— Lesz második randi? - kérdezte kicsit félve.
— Szeretnél? -
— Persze - válaszolta én pedig elmosolyodtam.
— Akkor lesz második randi - jelentettem ki határozottan és bár nem láttam az ő arcát, éreztem hogy elmosolyodik.
— Képzeld, ma semmi dolgom szóval gondoltam csinálok új körmöt magamnak - mesélte izgatottan.
— Na, az tök jó és milyen lesz? -
— Nem tudom, mondj egy színt - utasított én pedig gondolkodni kezdtem. Rózsaszín körme most van, szóval egy másikat kell mondanom.
— Kék? - kérdeztem bizonytalanul.
— Köszönöm! - mondta boldogan.
— Kapcsold be a kamerád és mond meg hogy látsz-e valamilyen változást - szólalt meg hirtelen nekem pedig csak bólintani volt időm bár azt úgysem látja. Bekapcsoltam a kamerámat majd megláttam őt is ahogyan egy aranyos kiskutyát tartott a kezében aki aludt.
— Eddig is volt kiskutyád vagy egy nap alatt spawnolt oda? - kérdeztem.
— Ma délelőtt láttam ahogyan valaki éppen kidobja a kocsijából, megsajnáltam így felhoztam magamhoz - magyarázta kicsit szomorúan. Kicsit én is felháborodtam azon amit mondott a lány, kidobni egy kutyát egyáltalán nem helyes de örülök hogy végre olyan gazdája van mint Alexandra.
— Nálad most már jobb élete van - mondtam neki mosolyogva ami őt is arra késztette. Beszélgettünk még egy kicsit majd mielőtt elbúcsúztunk volna megkért hogy menjek át hozzá én pedig persze hogy igent mondtam.

Csengettem, amikor felértem a lány ajtajához aki mosolyogva fogadott majd megölelt.
— Brúnó, meséltem neki rólad és már nagyon várt - mutatott a kanapéján lévő, farkát csóváló kiskutyára. Mindketten leültünk hozzá és simogatni kezdtük.
— Miket meséltél neki rólam? - kérdeztem kíváncsian.
— Hogy milyen rendes vagy velem, az anyukájával meg milyen jóképű is vagy és satöbbi - mesélte izgatottan én pedig olyan dolgot éreztem amit eddig még soha sem. Melegség járta át testem minden pontját ugyanakkor libabőrös is lettem szavaitól.
— Hát pajti, neked csodálatos nő az új anyukád - beszéltem a kiskutyához miközben simogattam őt majd visszanéztem Alexandra mosolygós szemeibe. Válasza csak egy apró puszi volt újra az arcomra.
— Itt maradsz míg megcsinálom a körmöm? - kérdezte félénken én pedig bólintottam.
— Hogy hívják egyébként a kutyust? - érdeklődtem mire ő azt mondta nem tudja.
— Nevezzük el Plutonak - ötletem mire ő megrázta a fejét.
— Bruni - ötletelt ő is.
— Bruni? Ilyen nem is létezik, csak nevemből kombináltál - húztam fel a szemöldököm.
— Szerintem cuki, így van egy Brunim és Brúnóm - válaszolta mosolyogva mire én is elmosolyodtam amikor az ő Brúnójának hívott engem.
— Gyere ide te lány - húztam őt közelebb magamhoz ugyanis időközben Bruni itt hagyott minket. Mélyen szemeibe néztem majd tekintetem ajkaira vándorolt. Közelebb és közelebb hajoltam hozzá ő pedig egy kicsit sem húzódott el, ami csak magabiztosabbá tett engem.
— Megcsókolhatlak? - kérdeztem szemeibe nézve egy pillanatra. Erőtlenül bólintott majd lehunyta szemeit én pedig összeérintettem ajkainkat. Az övéi nagyon puhák voltak, jó érzés volt ízlelgetni őt de még mielőtt újra beindultam volna, lassan elváltam tőle ami neki talán nem tetszett annyira.
— Ne húzódj el - nézett rám nagy szemekkel.
— Szeretnél még csókolózni? - kérdeztem tőle miközben egy kósza tincset füle mögé tűrtem. Ő csak piroskás arccal, szemkontaktust kerülve bólintott. Nem is várattam tovább, újra ajkaira csókoltam ezúttal most sokkal szenvedélyesebben. Kezeimmel megfogtam arcát ő pedig átölelte nyakam, így élveztük tovább egymást egészen addig amíg volt levegőnk.
— Ez jó volt nagyon - szólalt meg a lány, duzzadt, piros ajkakkal a csók után. Válaszul csak mosolyogva adtam egy puszit homlokára ő pedig szorosan hozzám bújt.
— Ugye nem volt ez neked túl gyors? - kérdezte nagy szemekkel felnézve rám. Oh kedvesem ha tudnád hogy én már hol járok fejben.
— Dehogy volt, akkor nem viszonoztam volna egyiket se - világosítottam fel ő pedig bólintott egyet.