kellemes | Pető Brúnó ff.

8.

Mondhatni elég sok idő eltelt már azóta mióta nálam volt a lány és kutyája. Borzasztóan hiányzik nekem, de öt percnél tovább nem tudunk egymásnál lenni annyira pörög mindkettőnk élete. Új klippen, szövegen, alapon agyalunk már egy hete ami akármennyire nem tetszik, meg kell csinálnom. Ő pedig órákra jár, dolgozik, kutyázik, háztartást is vezet.

— Egy hét Brúnó, egy hét és vizsgázom! - mondta a lány izgatottan a telefonba. Egy koncertre tartunk amihez elég sokat kell utazni, késő van már nagyon de ő fennmaradt csak hogy tudjunk beszélni kicsit.
— Ha jól sikerül a vizsga mit szólnál ha kikapcsolódnánk kicsit? - kérdeztem tőle.
— Jól hangzik de mire gondoltál pontosan kikapcsolódás terén? - kíváncsiskodott és éreztem hogy mosolyog.
— Utazgatunk kicsit ketten aztán srácokkal lennénk, hiányzol nekik is - tudattam vele.
— Nekem is hiányoznak meg te is szóval benne vagyok - válaszolta izgatottan. Nagyon örültem mert így legalább egybe tudom ezt kötni egy randival és meg tudom kérdezni hogy lenne e végre a barátnőm.
— Hogy telnek mostanában a napjaid? - kérdezte álmos hangon.
— Ha álmos vagy, aludj nyugodtan édes - mondtam neki de ő ellenkezett így mesélni kezdtem neki az új projektekről, új dalról satöbbi. Kíváncsian hallgatott végig még akkor is ha legszívesebben aludt már volna.
— Hiányzol nekem nagyon, tudod milyen jó volt veled összebújva aludni? Olyan voltál mint egy nagy maci aki mindentől megvéd engem, kis komfortos, kényelmes volt - mesélte aminek hatására én is felelevenítettem azt az estét. Akkor csókolóztunk úgy isten igazából és úristen de jó volt.
— Itt vagy? - kérdezte.
— Ja ja igen csak arra az estére gondoltam - magyaráztam neki s akaratlanul is mosoly húzódott arcomra amikor belegondoltam hogy ettől a lány arca valószínűleg piroskás lett.
— Vettem új ruhákat amúgy! - terelte a témát zavartan.
— Na, milyeneket? - kérdeztem kíváncsian.
— Hátt kicsit talán ilyen extrémek hozzám, de túl szépek voltak így nem tudtam otthagyni őket, meg vettem pár hozzám illő darabokat is - mesélte és hozzátette hogy holnap felveszi őket nekem és lefotózza amire természetesen igent mondtam.
— Brúnó - szólított meg.
— Hm? -
— Én nagyon álmos vagyok és jól esne egy jó éjt puszi - mondta már szerintem félig az álmok világában. Elmosolyodtam majd küldtem neki egy puszit és hívásban maradtam még, hogy biztosra menjek, alszik és amikor megbizonyosodtam róla, letettem a telefont és szerencsére időközben a fellépésre is értünk. Fáradt voltam de egy bulihoz sosem így teljesen feldobódva szálltam ki az autóból. Megittunk már fellépés előtt pár pohár alkoholt  majd amikor végeztünk utána is. Talán nem kellett volna, de nagyon sokat ittam, meg akartam állni de egyszerűen annyira jól esett, annyira kikapcsolt hogy csak ittam és ittam egészen addig amíg a világ is forgott velem. Próbáltam megkeresni Lacit vagy Flórát, vagy esetleg a csapatunk akármelyik tagját, de amikor körültekintettem, nem a backstage falait láttam, a szabad ég alatt voltam valószínűleg a hely háta mögötti részen. Fájt a fejem, melegem volt, hányingerem támadt de mégis többet akartam.
— Hát te? - kérdezte egy ismeretlen hang tőlem.
— Alexandra? - kérdeztem vissza teljesen érthetetlenül, Alexandrának nem ilyen hangja de én mégis őt akartam.
— Nem Alexandra vagyok, hanem Fanni, de majdnem. Te ha jól látom Brúnó vagy - nézett végig rajtam mire én nehezen de bólintottam, legalábbis én bólintani akartam, nem tudom mi lett belőle.
— Jó veled találkozni - mondta mosolyogva majd közelebb lépett hozzám, nagyon közel és erőszakosan ajkaimra tapadt. Lefagytam, nem tudtam megmozdítani magam de amint sikerült realizálnom mi is történt a lány már tovább is állt, én pedig azonnal kijózanodtam és realizáltam hogy elkövettem életem legnagyobb hibáját. El kellett volna löknöm magamtól, sőt, hozzá se kellett volna szólnom, innom se kellett volna és akkor nem történik meg ez. Nem tudtam mihez is kezdhetnék ezért csak leültem a földre és sírni kezdtem.
— Tesó minden oké? Mindenhol kerestünk már - jött oda hozzám Laci.
— semmi nem oké - feleltem elcsukló hangon úgy ahogyan csak tudtam.
— Jó majd később megbeszéljük, gyere - mondta, majd segített felállni és a kocsihoz mentünk. Már mindenki bent ült, csak engem vártak és mind értetlenül néztek amikor meglátták a kisírt szemeim.
— Mi történt Brúnó? - kérdezte lágy hangon Flóra.
— Minden olyan hírtelen történt, egyszer csak oda jött hozzám, közel és random megcsókolt engem, tudta hogy ki vagyok, mondta is a nevemet meg az övét is, de arra nem emlékszem  de én nem csókoltam vissza! Esküszöm! - hadartam el kétségbeesve.
— Tesó ez semmi nem volt, el sem kell mondanod Alexnak, ez semmiség tényleg - nyugtatott Laci.
— De nem akarom hogy titkaink legyenek egymás előtt - nyavalyogtam.
— Szerint ha elmeséled neki hogy mi történt, azért jobban kiakad hogy konkrétan hullára ittad magad mint hogy megcsókolt valami random csaj - mondta nevetve Flóra. Ez talán igaz. Hazafelé úton sokat gondolkoztam azon hogy hogyan is mondjam el a lánynak mi is történt, nem pánikoltam annyira de volt bennem egy kis félsz, hogy mit szól majd ez egészhez. Alapjáraton nyugodt és megértő, de nagyon zaklatott volt amikor először meglátta a holt részeg Petit és nem tudom hogy mit fog majd gondolni rólam ezek után. Hazaérve az első dolgom volt hogy dobtam neki egy üzenetet amiben leírtam hogy épségben itthon vagyok, zuhanyozni és aludni megyek. Természetesen nem kaptam választ, aminek nagyon örültem mert nem akartam hogy miattam maradjon fent sokáig és legyen fáradt napközben.