kellemes | Pető Brúnó ff.

4.

Mielőtt a lányhoz mentem volna még elugrottam a rendelt tulipán csokromért amit kifejezetten neki készíttettem rózsaszínűekből mivel az Alexandra kedvenc színe. Próbáltam magabiztosságot sugározni miután becsengettem a lányhoz, fogalmam sincs mennyire sikerült főleg miután megláttam hogyan nyitott ajtót. Az állam konkrétan a földön volt és csak a lány halk kuncogása miatt eszméltem fel.
— Nagyon csinos vagy, nézd ezt neked hoztam - nyújtottam felé a csokrot amit ő hatalmas mosollyal fogadott el.
— Úristen ez nagyon szép, emlékeztél hogy ez a kedvenc virágom - nézett rám csillogó szemekkel én pedig csak bólintottam. Persze hogy emlékszem. Kért pár perc türelmet amíg keres a kapott ajándéknak egy vázát, majd amíg bezárta az ajtót, én újra végig néztem őt és megbeszéltem magammal hogy ez a ruha tökéletesen áll rajta. Halvány rózsaszín bokáig érő testhez simuló ruha volt rajta, ami az alján kicsit lengébb hogy azért tudjon benne menni és az egyik oldalt volt egy kis bevágás ami szintén a járást segítette illetve jól is nézett ki. Hosszú ujja volt a ruhának így nem vett fel rá semmit, maximum ha fázik oda tudom adni neki a felsőm. Nem igazán értek a sminkekhez de szerintem nem volt rajta sok, bár tökéletes arca van szóval felesleges. Ékszerek terén sem vitte túlzásba, egy sima gyöngysor volt rajta és hozzá illő egy pár fülbevaló. Egyszerűen elképesztően gyönyörű. Miután megbizonyosodott róla hogy tökéletesen bezárta az ajtót elvette tőlem a cipőjéhez illő fehér táskáját amit nekem adott hogy fogjak meg és leindultunk a kocsihoz. Szerencsére jó hangulat volt, beszélgettünk majd mivel negyven percet kellett utaznunk úgy döntöttünk kábé a felénél hogy zenét hallgatunk. Életem legjobb döntése volt hogy bekapcsoltam neki a rádiót.
— Úristen imádom ezt a zenét! - ült fel izgatottan amikor a Talk Dirty következett Jason Derulo-tól. Mivel én is szerettem mindketten énekelni kezdtünk én egy kicsit visszafogottabban de a lány felhőtlenül táncolt és énekelt még ülve is.
— Our conversations ain't long... But you know what it is... - énekelte vagy inkább kiabálta miközben rám nézett egy nagy mosollyal az arcán, én természetesen folytattam.
— I know what the girl dem want, London to Taiwan... - fejeztem be és most rajta volt a sor folytassa amit meg is tett.
— I got lipstick stamps on my passport, I think I need a new one! - fejezte be nevetve majd fáradtan hajtotta fejét vállamra persze csak kevés ideig aztán már táncolt is következő zenére.
— Take me down to your paradise! - kezdte énekelni a szám végét teljesen belélve magát.
— Dont be scared, cause I'm your body typee! - fejezte be majd hatalmas mosollyal az arcán rám nézett. Időközben megérkeztünk és amikor feltűnt neki hogy már nem őt nézem hanem el mellette, megfordult és amikor meglátta az autósmozi feliratot ugrándozni kezdett.
— Te vagy a legjobb Brúnó, köszönöm köszönöm - ölelgetett meg miután sikerült sikeresen leparkolnom és leállítanom a kocsit. Úgy mosolyogtam mint aki beszívott valamit de most kivételesen nem, hanem csak jó érzés volt olyan boldognak látni a lányt. Olyan volt mint egy kisgyerek akit elvittek Disneyland-be.
— Remélem az is tetszeni fog amit vetítenek majd - mondtam mielőtt kiszálltam volna a kocsiból nasikat venni. Természetesen kérdezősködni kezdett hogy mi lesz az de gondoltam húzom egy kicsit tovább a kíváncsi agyát így azt sem mondtam el neki.
— Most már elmondod mit nézünk? - kérdezte amikor visszaültem az autóba. Olyan boci szemekkel nézett rám aminek nem tudtam ellenállni így hát elárultam neki.
— Az eredeti Addams family-t vetítik - közöltem vele. Szerencsére a mosolya nem lett kisebb és hozzá is tette hogy szereti ezeket a filmeket így szerencsére érdekelten ültünk a vetítő előtt. Nevettünk sokat a film közben így hamar el is repült az idő, minden chips és üdítő amit vettem elfogyott amiket a lány dobott ki hogy megmozgassa egy kicsit magát.
— Úgy érzem magam mint egy terhes - mondta miközben beszállt a kocsiba.
— Nincs is nagyon hasad - válaszoltam rápillantva.
— Dehogynem, nézd - mutatott a hasára amit simogatni kezdett nevetve így én is felnevettem. Bolond nő.
— Ha terhes vagy akkor ki az apa? - kérdeztem tőle. Valószínűleg ezzel a kérdéssel megleptem mivel nem igazán tudott rá egyből mit válaszolni.
— Lehetsz te az apa ha akarsz - válaszolta végül könnyedén.
— Szóval nálad csak ez így megy? - fordultam felé kérdő tekintettel.
— Mi az hogy nálam így megy? A gyereket a gólya hozza a nők pedig csak apát választanak - mondta teljesen komoly arccal de szemeiben mégis ott csillogott a gyermeki huncutság. Úgy gondoltam nem szakítom meg a kis játékát így egy újabb kérdést tettem fel.
— És milyen lesz a gyerekünk? Lány vagy Fiú? Vagy ez Kinder meglepetés? -
— Pontosan ahogy mondod - helyeselt bólogatva majd végül nem bírta tovább és elnevette magát. Vele együtt nevettem én is de próbáltam koncentrált maradni, hiszen vezettem.
— Amúgy nagyon jó illatod van - közöltem vele azt amit már amúgy rég akartam de most éreztem a megfelelő alkalomnak.
— Azt hittem már észre sem veszed, köszönöm szépen - köszönte meg kedvesen.
— Hamarabb is észre vettem hogy illatozol mint egy virág nyugi - mondtam.
— De ugye nem túl sok?! - kérdezte ijedten miközben csuklóját szagolgatta.
— Nem sok, nyugodj meg édes - nyugtattam őt majd bátorságot szedve, felé eső kezemet combjára csúsztattam. Oldalról nézve látszólag egy kicsit megleptem őt de pár másodperc után kényelmesen helyezkedett el és hagyta hogy kezem ott pihenjen, sőt még rá is simított.
— Csinálok egy képet a barátnőmnek ugye nem bánod? - kérdezte halkan, azért mert talán félt hogy zavar. — Nem kell ide nézned - tette hozzá én pedig mindkettőre bólintottam. Nem néztem oda de azért elmosolyodtam és miután kész lett a kép egy pillanatra rápillantottam. Aranyos volt ahogyan most is énekelgetett a zenékre de azt mondta hogy ezek most nem olyan jók szóval nem igazán élte magát bele.