Mert a szerelem egy drog, és ha eljön az idő Immunissá válunk. (Peti x Barni)

3-tudod Barni...

Lassan a másik három fiú is megjött kicsit késve. Ők is hoztak egy csomó kaját, meg innivalót. Nagyrészt csak olyan dolgokat, amikről tudják, hogy Peti megeszi, és nem kerüli el. Peti még mindig nem volt toppon, sőt, egyenesen rosszul volt. Láza volt, fájt a feje meg nagyon csúnyán köhögött. Zsoma végig mellette ült, és "vigyázott„ rá. Nyilván ez a kisebbnek nagyon jól esett, hogy törődik vele valaki, de inkább másra vágyott. Nem is másra, hanem valakire. Barnira. Szerette Zsomát, de jobban örült volna, ha Barni ül ott egész végig vele. Próbáltak vele beszélgetni meg ilyenek, de a végére már nagyok szarul volt a kicsi, úgyhogy orvost hívtak hozzá a faszik. A vizsgálat szokásos volt, megnézték, hogy hogy veszi a levegőt, a szívverését, satöbbi. Közben kiderült, hogy Peti elkapott valami vírust, ami hála az égnek nem fertőző, de rá elég nagy hatással van. Hányinger, hasigörcs, fejfájása volt folyamatosan. A végére már Barni is mellette állt, nem mutatta ki, hogy mennyire örül. A legjobb barátja vigyázik rá, ami nagyon jó érzés. Az idő telt, és a fiúknak menni kellett haza, már este nyolc óra volt. Elkezdtek összepakolni, meg összeszedni a saját cuccaikat. Egyesével köszöntek el Petitől, kivéve egy ember, aki még nem ment sehova.
Ő még maradni szeretne és maradni is fog Peti örömére.

-Barni te nem jössz?
Nézett hátra az olasz a nagyobb barátjáta, aki hozta őt.

-én még maradok egy kicsit. Ha persze neked sem baj.
Nézett az ágyban fekfő beteg fiúra, aki a szokásost válaszolta;

-dehogy baj, maradj csak.

-Gio hozzánk még beférsz. Ti meg vigyázzatok magatokra.

-oké. Szerintetek a cuccaim beférnek hozzátok?

-persze, van még hely hátul is.

-király. Na akkor sziasztok.
Intett hátra az olasz, a többi faszival együtt, majd bezárult az ajtó. Ketten maradtak. Nem gondolták volna, hogy ez ilyen könnyen menni fog, és ilyen könnyen itthagyják őket ketten. Nyilván a faszik tudták, hogy valami van, de direkt nem kérdeztek rá. Nem akarják őket kellemetlen helyzetbe hozni egy kicsit sem. Mint ahogy már egyszer említve lett, nem szeretik ha vakai erről kérdezősködik. A kisebb még mindig rosszul volt, és ezen a nagyobb változtatni akart. Valamivel a kedvére akart járni.

-Csináljak teát?
Bökte meg egy kicsit a kisebb vállát, aki bólogatott, majd a nagyobb kiment a konyhába elkészíteni az említett italt. Tudta, hogy melyik a kisebb kedvenc teája, ezért azt vette ki a táskából, és azt kezdte el megcsinálni neki. Barni egy kicsit álmos volt, talán azért, mert az este nagy részét írással töltötte, másrészt pedig azért, mert... a sok hirtelen esemény miatt. Reggel még úgy kelt fel, hogy nyomnak egy próbát, beszélgetnek, faszán elvannak, és utána lehet, hogy átmegy Petihez... végülis itt van Petinél, de nem olyan "formában„, ahogy ő azt tervezte. És nem is csak ő, hanem a kisebb is.
Igazából valahol ugyan azt érezték a másik iránt, de ezt nem merték kimutatni egymásnak. Egyedül Barni a Peti és én-nel, de az meg be lett magyarázva egy "Ez a zene nem erről szól„ mondattal. Mindig furcsa volt a kapcsolat, főleg, amikor csak ketten vannak. Flörtölések flörtölések hegyén, szemkontaktusok ezrei, "láthatatlan„ tapintások milliomjai. Igen, tényleg elég fura egy kis baráti kapcsolat.
Közben Barni kész lett a tea készítéssel, és az összepakolással. Bevitte a kisebbnek a teát, aki már nem feküdt, hanem ült az ágyában. A nagyobb letette mellé a teát, amit egy köszönöm követett. Barni a nagy kezét a kisebb arcához nyomta, aki egy kicsit meglepődött a hirtelen mozdulaton. Igazából hagyta magát, hiszen jól esett neki.

-Szerintem még mindig lázas vagy. Hoztam gyógyszert, kérsz?

-igen, szerintem jól esne egy.

A nagyobb ahhoz a sporttáskához lépett, amiben hozta a kisebbnek a cuccait, majd kikotort belőle egy kisebb dobozt. Abban sok-sok gyógyszer volt berakva, amiből elővett egyet. A kisebbhez sétált vele, majd oda adta a kezébe.
-ebből majd felezni kell, jó? Egyszerre nem jó bevenni egy egészet.