Mert a szerelem egy drog, és ha eljön az idő Immunissá válunk. (Peti x Barni)

17- 3. Nap: ki

Peti este még próbált gondolkodni azon, hogy pontosan mit kéne mondania a nagyobbnak: Semmi ötlete sem volt arra, hogy hogyan kérjen bocsánatot a barátjától. Arra is gondolt, hogy először megpróbál csak barátilag kibékülni vele, aztá újra megpróbálni, illetve arra is, hogy egyből lecsap rá. Ez viszont azért nem volt jó ötlet, mert ha Barni nem akarja, akkor már mindegy. Mindig is szerette, ha Peti kicsit "vadabb", és nem tudja irányítani magát de ilyen helyzetben lehet, hogy nem örült volna annyira neki. Végül könnyes szemekkel sikerült neki elaludni.

Barninál volt. A házat elárasztotta az alkohol szag. Peti az ajtóban állt szótlanul, amit nemrég csukott be. Csak nézte az ismerős folyosót felmérve minden egyes zugát. Amikor a lába már nem volt a földhöz tapadva lerúgta a cipőjét, és keresni kezdte a nagyobbat. Az alkoholon kívül is érzett valami brutális büdöset, ami a hálószobából jött ki. Lassú léptekkel próbálta megközelíteni az ajtót, de a lába megint a padlóba gyökerezett. A száját sem tudta először kinyitni, annyira lefagyott.

-Barnabás?...
Ezt az egy szót tudta nehézkesen kiejteni a száján, nem tudta, hogy miért. Válasz persze nem érkezett, még egy kis mozzanat sem. Közelebb lépett az ajtóhoz, és lenyomta a kilincset. Először csak becsukta a szemét, nem merte kinyitni, majd egy csomó hezitálás után képtelen volt belökni az ajtót.

Barni a nagy szobában volt holtan, amit Peti először fel sem fogott. Csak sokkosan nézta azt, hogy a barátja halottan lóg le a plafonról egy kötélen. A lába majdnem érte a földet, de mégsem érte le annyira, hogy ne fulladjon meg...

Peti sírva rohant oda a halott barátjához, akinek a nevét sokszor kiejtette a száján sírva. Megpróbálta leszedni a kötélről ami sikeres is volt. A földre fektette a fiút, és azonnal elkezdte újraéleszteni, de hiába. Próbálta szájon át is, de az sem ért többet a semminél. Sírva, üvöltve hajtott a fejét a nagyobb mellkasára, és ölelte őt át utoljára. Tudta, hogy ez az ő hibája volt, és egész életében kisérteni fogja őt ez a nap. Egyszer csak eltűnt Barni a házzal együtt, és Peti a feketeségbe találta magát. Csak sétálgatott amikor Barni megint megjelent előtt. Meg akarta ölelni, de valami visszatartotta. Egyszer csak vakami megfogta a bokáját, és a mélybe rántotta, a tengerbe. Próbált kijutni, de nem tudott. Belefulladt a fájdalomban.

Time skip: másnap reggel.

Reggel Peti annyira hírtelen kelt fel, hogy leesett az ágyról levegőért kapkodva. Szörnyen sírt már akkor, amikor felkelt. Szörnyű fájdalmat érzett a mellkasában, és a szívében. Barni meghalt. Ez mind miatta történt. Ma sem tudta pontosan felismerni a helyet, ami csak rontott a helyzeten. Giorgio szinte futva tört be az ajtón megnézni azt, hogy mi is a baja a zöldszeműnek. Amikor Peti meglátta őt rájött, hogy ez csak egy álom volt, és semmi rossz sem történt. Továbbra is sírt, de megkönnyebülten. Az olasz szorosan magához ölelte a fiút. Nem is tudta felfogni, hogy mi történt a barátjával. Már remegett is a szegény fiú, aki élete legrosszabb álmát látta életében. Hangosan sírt, zokogott a nappali padlóján. Az olasz nem tudta, hogy mi történt a barátjával, ezért teljesen be volt parázva.

-Peti, mi történt?

-meghalt...

-ki halt meg?
Az olasz továbbra sem értette, hogy miket beszél a zöldszemű össze vissza.
-csak egy rossz álom volt, Peti. Nincsen semmi baj.

-Barni meghalt...

-nem halt meg, nyugi. Minden rendben van vele...

-de meghalt...

-nem halt meg, és szeretném, ha mindent elmesélnél.

-barninál voltam... nem találtam, és..
Elcsuklott a kisebb hangja, miközben az olasz mellkasához volt bújva.

-és?

-megölte magát...
Girogio lehunyta a szemét, és csak sóhajtott egyet.

-de ez csak egy álom volt, Pötyi. Nem kell félned semmitől sem, oké?
A két fiú még hosszas percekig ölelgették egymást. Giorgio amikor azt érezte, hogy elég nyugodt a kisebb elkezdte egy kicsit lögdösni, hátha már jobban van. Peti csak mormogott egyet jelezve, hogy mostmár "jól van", majd segítségért nyújtotta a kezét az olasznak. Persze segített neki felállni és közösen mentek ki a konyhába kávét inni. Peti még mindig feszült volt, de már sokkal jobb, mint ezelőtt.

Még azt sem beszéltek meg nemhogy Barnival, de még egymás közt sem, hogy mikor, hogyan, kivel mennek. Mit mondanak majd? Mi van, ha otthon se lesz? Igazából semmit sem tudtak azon kívűl, hogy Petinek muszáj lesz kibékülni vele.

A zöldszemű azonnal a nagyobbhoz akart menni. Meg akarta tudni, hogy jól van-e, vagy meghalt. Ez az álom biztos traumát fog benne hagyni örökre. A kávét sem akarta meginni, csak a kanalat lögdöste benne az egyik oldalról a másikra. Az olasz persze végigkövette a tekintetével azt, ahogy Peti nem bír megszólalni sem a feszültségtől. A kezét a kezére vezette, amire a zöldszemű fel is kapta a fejét. Giorgio szeme, viselkedése és a nézése mindent elárult. Peti nem nézett a szemébe, de értette, hogy mit akar.

-nem kell feszültnek lenned. Egyél valamit, és utána elmegyünk hozzá.

-nem szeretnék enni.

-de, szeretnél. Van még palacsinta, azt meg tudjuk enni. Ameddig előszedem légyszi menj el öltözni.

-oké...

Peti az olasz nagy szekrényében turkál valami normális ruhát keresve magának. Az egészet széttúrta csak egy olyan pólóért, amit még nem látott rajta. Ugyanis lehet, hogy a Héra fiúnak nem tetszene az, ha az olasz pólójában menne el hozzá. Ugyan így választotta ki a nadrágot is. Utána a ruhákkal a kezébe a fürdőbe ment kicsit fésülködni, fogat mosni, meg jéghideg vízzel megmosni az arcát. Nem igazán tudta kiverni az agyából azt a bizonyos álmot, ezért muszáj volt neki valamivel felébresztenie magát. Amikor kész lett kiment az olasz mellé enni.

Nem nagyon tudott három falatnál többet enni. Tényleg nagyok feszült volt, és azt is alig bírta nézni, hogy az olasz eszik.

Giorgio is elment felöltözni. Addig ő a barátja ajándékat igazgatta, hogy tökéletes legyen. Nem is tudta pontosan, hogy mit érzett akkor, amikor megcsalta egy lánnyal. Boldog volt? Szomorú? Nem is emlékszik rá. Csak azt tudta, hogy Barnit egy életre megtörte, és már soha nem lesz a régi. Lassan az olasz is megérkezett, és közösen kezdtek el pakolni. Telefon, ha valami baj lenne, kulcs, pénztárca, meg persze az ajándék. Még egyszer átfutották a panelt, hogy kell-e még valami, majd kívülről kulcsra bezárták az ajtót. A panelban elég gyorsan lépkedtek le a lépcsőkön -az olasz majdnem le is borult, amin mind a ketten hangosan nevettek reggel, hétvégén. ( szomszédok nem örültek) -.

Az út szótlanul telt, illetve nem. Az olasz olyan elveteműlten vezetett, hogy a zöldszemű szinte üvöltött vele, hogy lassítson már le. Ilyenek az olaszok.

Az ismerős panel előtt leparkolt az olasz, majd a zöldszeműre nézett.

-nagyon szurkolok neked, Peti. Ha valami van légyszi hívj, oké? Akkor is, ha maradsz, mert akkor elmegyek.

-rendben, szólni fogok.

-akkor sok szerencsét, Pötyi.

-köszi.

Peti kiszállt a kocsiból, és a bejárat elé sétált. Vett egy nagyon mély levegőt, beírta a kódot, és bement a nagy panel lakásban, ahol a nagyobb lakott. Barninak eszébe sem jutott az, hogy ma hívatlan vendége lesz.

———

Na hello. Kicsit késve, de itt van ez a rész is. Remélem tetszik, ha látsz helyesírási hibát légyszi szólj. Köszi!
Puszi💛: Laura