Mert a szerelem egy drog, és ha eljön az idő Immunissá válunk. (Peti x Barni)

6-tedd meg, Barni. Én is akarlak.

Barni délután három óra körül kelt fel sok óra alvás után. Legelőször azt vette észre, hogy nagyon melege van, és legszívesebben bemászna egy fagyasztóba, másodjára pedig azt, hogy valaki átkarolja őt, és fujja ki a mély lélegzeteket a mellkasára. Amikor lenézett a zöldszemű volt szorosan hozzábújva. A száját vigyorra húzta, majd szorosan megölelte őt. Sajnos az arcát nem látta a kisebbenk, mert teljesen eltemette a takaró és a saját mellkasa. Peti egész idő alatt ébren volt. Neki is mosolyt csalt az arcán az, ahogy a nagyobb bánik vele.
Lassan kidugta a fejét a melegségből, és a nagyobb szemébe nézett. Az utóbbi csak szélesen mosolygott, majd kitúrt egy-két fürtöt
A kisebb homlokából. Tartották a szemkontaktust néha-néha megszakítva, de akkor is csak a másik ajkát nézték folyamatosan. Csend volt az egész lakásban addig a pontig, ameddig egy nagy csattanást nem hallottak. Erre mind a kettőjüknek kinyílt a szeme, majd először a nagyobb szakította meg a már vagy 10 perce tartó szemezést, vagy éppen némán flörtölést. Mind a ketten az erkély irányába néztek, majd Peti kikelt az ágyból. Őt a barátja követte, aki mellé mászott az ágyon, felállt, és segített a kisebbnek felkelni az ágyról. A mellkasuk összeért miközben Peti felkelt, és csak mosolyogtak, majd kézenfogva mentek a zaj irányába. Azon a részen, ahol ők laknak gyakoriak a rablások, és ezzel tisztában is voltak. Barni kitette a kisebb elé a kezét jelezve, hogy maradjon egy kicsit még, és majd ő kimegy megnézni. Nyilván a zöldszemű nem azt csinálat, amit a nagyobb akart, és a kezét megszorítva ment vele tovább. Amikor kiértek a nappaliba semmi különöset sem láttak az első tíz másodpercben. Peti megpillantott egy galambot az erkélyükön, miközben a földön hevert. A fiú kiment, csak meg akarta nézni, hogy él-e még szerencsétlen állat. Barni is észrevette az állatot, majd ment a kisebb után. Amikor kinyitotta az ajtót a madár megijedt, és elrepült. A fiúk csak néztek a távolba utána, ameddig el nem tűnt egy panel mögött.

-neki repült az ablaknak?
Kérdezte a nagyobb, miközben még mondig az eget nézte.

-aha.
Mondta ki határozottan a kisebb, akivel még mindig fogták egymás kezét. Peti egy kicsit rászorított a nagyobb kezére, aki csak mosolygott, és visszaszorított. Ezt játszották egy ideig, ameddig már majdnem nevetve húzta magához Peti a Barátját. Barni halkan kuncog rajta, majd egy kicsit megszorítja a kezei között lévő fiú derekát. Peti a nagyobb nyakára súgta;

-annyira szép vagy, Barnabás.
Barni nem gondolta volna, hogy először a kisebb fog lépni, illetve amúgy nem is tudja pontosan, hogy ki lépett először mert már évek óta ez megy köztük.

-te is gyönyörű vagy, Péter.
A kisebb csak egy kisebb "köszönöm szépen, annyira szeretlek!" Hangot adott ki, vagyis csak édesen kuncogott egyet. És végre lépett a nagyobb is, mert már biztos volt abban, hogy ugyan azt érzik egymás iránt. Kicsit eltolta magától a kisebbet, de csak épp annyira, hogy a szemébe tudjon nézni. A szíve mindennél hevesebben vert, gyorsan vette a levegőt. A kisebb nem igazán sejtette, hogy azt akaja mondani neki, amit végül kimondott, de viszont ugyan azt akarta.

-Peti.

-igen?

-meg akarlak csókolni.
A kisebbnek felcsillant a szeme, hisz már mióta erre vár! Egy nagy vigyor jelenik meg a szája sarkában, majd válaszol a nagyonbank;

-tedd meg, Barni. Én is akarlak.
Barninak nem is kellett több, lágyan a kisebb ajkába kostolt, ami viszonozva is lett. Már mióta erre vártak mind a ketten, és végre...végre megtörtént. Kimutatják az egymás iránti szeretetüket. A testük összesimult, Peti a nagyobb nyaka körül fonta össze a kezét, Barni pedig az egyik kezével a kisebb derekát, a másikkal meg az arcát fogta. Már alig volt levegőjük, így képtelenek voltak leszállni a másik ajkáról. Mielőtt leszálltak volna Peti egy kicsit mélyítette a csókot, és a kezét a nagyobb hajába túrta. Sajnos semmi sem tart örökké, mind a kettőjüknek végleg le kellett szálni egymás ajkáról. A kisebb széles mosollyal ölelte meg a nagyobbat, aki ugyan olyan szeretetet kimutatva ölelte őt vissza. Hírtelen eltűnt minden problémájuk, és csak ők ketten voltak egymásnak a nagyvilágban. Lassan az ölelés is végetért. Mélyen egymás szemébe néztek, miközben összedöntötték a homlokukat.

-Barni, én annyira szeretlek basszameg...

-Peti, én még jobban. Ha tudnád, hogy mióta akatom ezt... én is szeretlek.

Peti nem bír magával, és most ő csókolta meg a nagyobbat. Most elég mélyre sikerült az egész, és már egymás ajkát harapdálták. Egyre mélyebb és mélyebb volt a csókcsata, és Peti elkezdte húzni a nagyobbat a szoba felé. Barni egy kicsit hátrált, hisz vigyáznia kéne a barátjára, nem pedig lefeküdni vele. Petinek eszébe jutott a fogadás Gio-val, és azt hitte, hogy elvesztette a fogadást, ami nem így volt. Gio és Zsombor már tegnap este kimutatták az egymás iránti szeretetüket, csókolóztak, örültek a viszontott szerelemnek, szexeltek. Lassan levált Barni Peti ajkairól, majd az utóbbi kérdőn nézett a nagyobbra.

-nem akarod? Nem muszáj ezt csinálnod, Barni.
Mondta a kisebb, miközben a nagyobb arcát a két keze közé fogta.

-de akarom, Pötyi, már mióta akarom, de beteg vagy, és vigyáznom kell rád. Azt akarom, hogy boldog legyél.

-de engem te teszel boldoggá, Barni. Akarlak.

-nem tudom, Pötyi...legyen. De ha valami baj van, akkor szólj, oké?

-az lesz az első.

Lassan beérnek a szobába, és csak akkor vetkőznek, amikor épp nem egymás ajkát falják. Lassan Barni befektette a kisebbet az ágyba, már csak egy szál alsónemű volt rajtuk. Így utólag kiderült, hogy fölösleges volt elfektetni a kisebbez az ágyon, hiszen Peti gondolt egyet, és átlökte a nagyobban a hátára. Az alsógatyájához nyúlt, majd kérdőn nézett a nagyobbra;

-levehetem?

-persze.

Azzal az erővek Peti le is húzta a nagyobbról a gatyát, és a szájába vette a másik tagját. Barni csak nyőgött egyet, majd Peti lassan húzogatta rajta a fejét. Barniból minden izgalom és feszültség kiszabadult, oda se figyelt arra, hogy épp milyen hangosak, aminek meg is lesz az eredménye. Visszatérve Peti abbahagyta, majd a hátára dőlt, és megadta magát a nagyobbank, vagy inkább rábízta magát. Hagyta neki, hogy azt csináljon vele, amit csak akar.

-Figyi. Bármi fáj, azonnal szólj légyszíves, oké?
A kisebb csak némán bólogatott, már nagyon akarta a nagyobbat. Az említett lassan belényomúlt, amire csak hangos nyőgések jöttek ki a kisebb száján.  Petinek a kezei a feje mellé vannak esve, amikbe egy kis idő után Barni belemarkol, majd felgyorsul. Egy már biztos volt mind a kettőjük számára;
Életük legszebb szexszén vannak túl a mai nap folyamán.

Peti kényes pillantásokat vet a nagyobb felsőtestére, majd a gyönyörűszép barna szempárokra. Már teljesen el van veszve a gyönyörben, és nem tudja irányítani a nyőgéseit úgy, ahogy a nagyobb sem. Inkább az említett hátába szúrja a hosszú körmeit, és karmolássza a nagyobb hátát, miközben
néha-néha beleharap a nyakába.

Már a vége felé járnak, amikor Barni a kisebb felé hajol, és megcsókolja. Teljesen elfelejtették, hogy milyan hangosak is voltak, meg hát ügye szeretjük a legjobb barátainkat, azaz a kartonfalakat. Az is rá tesz egy lapáttal, hogy mellettük lakik egy lány, akit Zoénak hívnak. Tudni kell róla, hogy borzasztóan szerelmes Barniba, és ő ezt az egészet végighallgatta a másik lakásból. Talán kicsit traumatizálva.

A két fiú egymás mellett fekszenek az ágyon, lihegve, majd egymást mélyen megcsókolva. Mind a ketten biztosak voltak abban, hogy nagyon szerelmesek, és, hogy ez volt életük legjobb napja.

———

Na hello. Remélem tetszik mindenkinek ez a vad rész, szerintem nem lett   annyira durva, mint amilyennek terveztem :( kicsit más mint a többi, és ez most nem annyira tetszik, de mindegy.
De minden esetre itt van, remélem tetszik, bocsi, hogy rövid, ja és légyszi
Szólj, ha látsz helyesírásu hibát. Köszi!
Puszi💛: Laura