A pultos lány élete (Pető Brúnó ff.)

Irány haza!

2021/12/01

Jó volt ez a 1 hét Párizsban, úgy ide költöznék, de nem lehet, Budapest a városom és ott van a munkám, amit nagyon szeretek és ott lakik az életem szerelme Brúnó és ott Magyarországon van az összes barátom. Na mindegy is, szomorúan fel ültem és néztem magam elé. Kezet éreztem a hátamon, halványan el mosolyodtam és rá néztem a kómás Brúnóra. Látta rajtam, hogy nincs jó kedvem, amit szóvá is tett.

Brúnó: Mi a baj kicsim? - kérdezte.

Én: Nem akarlak már a problémáimmal már reggel felkavarni. - mondtam.

Brúnó: Figyi Emma, egy pár vagyunk már lassan 5 hónapja. Meg tanulhattad volna, hogy mindig meghallgatlak, ki nem szarja le, hogy reggel van. Szóval baby, mi a baj? - kérdezte.

Én: Rendben, igazad Bruncsi. Kurvára nem akarok el menni haza. Olyan jó volt itt az a 1 hét. - mondtam szomorúan.

Brúnó: Gyere ide baba. - mondtam.

Mellkasára feküdtem.

Brúnó: Néz rám légy szíves. - mondta.

Fel néztem és el mélyültem a szemében, amibe csak két dolgot láttam, az a együttérzést és a szeretetett.

Brúnó: Figyi kicsi lelkem, bármikor eljöhetünk. Azon ne múljon. - mondta.

Én: De nem jöhetünk mindig, mert rohadt messze van és te egy énekes vagy.
- mondtam.

Brúnó: Rapper vagyok szivi. Eddig robotoltunk, nekünk is kijár a kikapcsolódás és a pihenés. Aki ezt nem tudja megérteni, az nem igazi rajongó és azért jönnek a koncertjeinkre, mert helyesek vagyunk és rajtunk akarják csorgatni a nyálukat. - mondta.

Én: Akkor Rapper. Meg is tudom érteni, hogy valaki azért megy el a koncertjeitekre, mert nyálát akarják rátok csurgatni és ettől félek már elejétől fogva. Hogy az egyik rajongód el vesz tőlem. - mondtam.

Brúnó: Figyi baba, ettől te ne félj. Egyik rajongónk sem ér fel hozzád, ezt már 1000x el mondtam. Te vagy a párom Emma és ezek a kislányok nem fognak el venni tőled. - mondta.

Én: Remélem Brúnó. - mondtam.

Feljebb csúsztam, meg simogattam az enyhén borostás arcát és el mosolyodtam.

Én: Le kéne borotválnod az arcodat. Kicsit böksz. - mondtam.

Brúnó: Nem nagyon bök, addig jó. Nekem így tetszik, kicsit férfiasabbá tesz engem.
- mondta.

Én: Én meg a baba arcodat szeretem, ami olyan sima, mint a baba popsija.
- mondtam.

Brúnó: Akkor azt mondod, hogy egy segg vagyok? - kérdezte sértődve.

Láttam rajta, hogy csak teteti, hogy meg sértődött, fel húztam a szemöldökömet, látta, hogy nem vettem be a játékát, ezért el nevette magát.

Brúnó: Látom nem vetted komolyan a sértődésemet. - mondtam.

Én: Ismerlek Brúnó, meg látom, ha komolyan gondolod. - mondta.

Brúnó: Baszki, jól ki ismertél asszony.
- mondta.

Én: Ilyeneket mondasz, akkor lehet, hogy mindig manipulálsz? - kérdeztem.

Brúnó: Nem szoktam mindig manipulálni, de ha kedvem van hozzá, akkor csinálom és ez a szívemnek is jót tesz. - mondta.

Én: Akkor engem is szoktál manipulálni?
- kérdeztem.

Brúnó: Dehogy is, téged soha a büdös életben nem manipulálnálak. - mondta.

Én: Szerencséd, hogy hiszek neked. Észre venném ha csinálnád, mert pasik akikkel együtt voltam, mint manipuláltak, szóval észre veszem, ha azt csinálnád. Szóval el se kezd, mert nem lesz jó vége. - mondta.

Brúnó: Oké, megértettem. - mondtam.

Megsimította az arcomat, el mosolyodott.

Brúnó: Megcsókolhatlak? - kérdezte.

Én: Mi ez a fasz kérdés Brúnó? Persze, hogy megcsókolhatsz. - mondtam hülyén.

Közelebb hajolt és lágyan megcsókolt. Rám mászott, úgy folytattuk a csók csatát. Egyszer csak el vált az ajkamtól.

Brúnó: Mit szólnál, ha egy utolsó Párizsi szeretkezéshez? - kérdeztem.

Én: Benne vagyok. - mondtam.

Le vetkőztünk és megtörtént. Izzadva mellém dőlt és hasát fogta.

Brúnó: Basszameg, ez most kurvára jól eset. - mondta.

Én: Tényleg jó volt. Nem megyünk le enni? - kérdeztem.

Brúnó: Én már megreggeliztem baba. - mondta perverz mosollyal.

Én: Istenem Brúnó. Te perverz disznó. Én rendes kajára gondoltam. - mondta.

Brúnó: Le mehetünk, úgy is kajás vagyok. - mondta mosolyogva.

Fel keltünk, fel öltöztünk és le mentünk, ahol Laciék nagyban reggelizek. Ki kértük a reggelinket és oda mentünk.

Én: Bonjour, pouvons-nous nous asseoir? (Jó reggelt, le ülhetünk?) - kérdeztem.

Laci fel nézet és el mosolyodott.

Laci: Bonjour, bien sûr, asseyez-vous. (Jó reggelt, persze, üljetek le.) - mondta mosolyogva.

Le ültünk. Lucára néztem, aki kicsit szomorú.

Én: Mi a baj Luci? - kérdeztem.

Luca: Ma megyünk haza. - mondta.

Én: Hidd el én sem akarok el menni, mert rohadt jó volt itt, de Magyarország a mi szülővárosunk és legyünk hűek a mi országunkhoz. - mondta.

Laci: Grat kicsi, jól összefogalmaztad, szép volt. - tapsolt meg.

Laci el mosolyodott.

Brúnó: Tényleg szépen megfogalmaztad, látszik, hogy te nem iskola mellé jártál baby. - mondta.

Én: Köszi srácok. - mondtam mosolyogva.

Luca: Emma, egy nagyon képzet nő. Ő nem iskola mellé járt, mint ti srácok. Nektek fontosabb volt a bandázás, mint az iskola, egyáltalán tudjátok, hogy mikor volt Forradalom és szabadságharc? - kérdezte.

Brúnó: 1848-49. - mondta.

Én: Ügyes vagy Brúnikám. Látom azért voltál bent a suliban. - mondtam.

Brúnó: köszönöm baby. - küldött puszit.

Luca: Drágám, mi a víznek kémia képlete?
- kérdezte.

Laci: Soha nem voltam jó kémiából, de ezt tudom. H2O. - mondta.

Én: Ügyes. Most fel teszek egy olyan kérdést, amire nem tudod a helyes választ, akkor nem vagy igazi Magyar. - mondtam.

Brúnó: Én már sejtem, hogy mit fog fel tenni. - mondta mosolyogva.

Laci: Na had halljam kicsi. - mondta.

Én: Ki írta a Nemzeti himnuszt?
- kérdeztem.

Laci: Egyértelmű Petőfi Sándor. - mondta.

Luca: Most te most kevered a Nemzeti dallal szívem. Nemzeti dalt azt Petőfi írta, de a himnuszt azt nem ő. - mondta.

Brúnó: Tesó, azt én is tudom, ne tedd magad hülyének. - mondta.

Laci: Megvan bazdmeg. Kölcsey Ferenc írta 1823-ban. Egyből rá akartam vágni.
- mondta.

Én: Megadjuk Laca, ügyes vagy.
- mondtam

Megreggeliztünk, össze pakoltunk, le adtuk a kulcsot, ki mentünk, be pakoltunk és el indultunk.

Én: Irány haza! - mondtam kicsit szomorúan.

Brúnó: Ne legyél légyszi szomorú. Mondtam, egyet gondolunk és el jövünk.
- mondta.

Én: Okés. - mondtam és halványan el mosolyodtam.