A pultos lány élete (Pető Brúnó ff.)

Betti, be kell vallanom valamit! 1/2

Mindig néztem Laci szemét, amiben kis düht és érzelmeket láttam. Laci közelebb jött és hajtincset és halványan el mosolyodott.

Laci: Gyönyörű vagy Betti. - mondta.

Én: Persze, Brúnó is ezt hajtogatta és mégis megcsalt. Összes pasi olyan, csak játszák a szépet, közben félre kurroggatnak. Szerettem őt Laci, kurvára megbíztam benne. Lehet most is szeretem, most sok érzelem kavarog bennem. Egy ideig biztos nem akarom látni. - mondtam.

Laci: Én őszintén szépnek talállak kicsi. Tudom, hogy szereted, én látom rajtad. Egy ilyen ember nem érdemel meg téged Betti. Brúnó a haverom, de ilyen ember nem érdemli meg a szeretettedet. - mondta.

Én: De minden szép volt Laci. - mondtam könnyezve.

Laci: Tudom, én biztos nem csináltam volna meg veled. - mondta.

Én: Aha persze. - mondtam legyintve és ki néztem az ablakon.

Laci: Betti, be kell vallanom valamit!
- mondta.

Államnál fogva, fordított vissza a fejem és bele nézet a szemembe.

Én: Mondjad Spacci. - mondtam.

Laci: Szerelmes vagyok beléd, azóta mióta megismerkedtünk. - mondtam.

Én: Mi? Szerelmes vagy belém?
- kérdeztem.

Laci: Igen. - mondta.

Én: Megvártad, hogy Brúnó félre lépjen?
- kérdeztem.

Laci: Nem mertem el mondani, mert Brúnó kinyírt volna. Az a gyerek még nálam is magasabb, pedig én sem vagyok alacsony.
- mondta.

Én: Az biztos Laci. Ugye nem ittál?
- kérdeztem.

Laci: Dehogy ittam, vezetettem. Olyankor nem szoktam inni, tudod jól. - mondta.

Én: Oké, mondanám, hogy csak a pia beszél benned, de nem ittál. Mi van Nikivel? Nem szeretetted már? - kérdeztem.

Laci: Már nem olyan a kapcsolatunk, mint elején. Állandóan hisztériázik és ezt nem bírom tovább Betti. Lehet szakítok vele.
- mondta.

Én: Már évek óta ismerem és egyszer sem hisztériázott. - mondtam.

Laci: Lehet barátságban tartsa magád.
- mondta.

Én: Lehet Laci. Sajnálom, hogy össze tettelek egy, hisztis lánnyal ez az én hibám. - mondtam.

Közelebb jött, fejét a homlokomra tette a bele nézet a szemembe.

Laci: Ugyan már kicsi, nem te tehetsz róla.
- mondtam.

Én: Ezt ne mond légyszi, te is tudod, hogy az én hibám, csak nem akarod be vallani.
- mondtam.

Laci: Tudod, én mindig ki mondom amit gondolok és az a illető lehet nő vagy férfi és mondom, nem a te hibád kicsi. Akikkel együtt voltam, el mondásuk szerint, én tettem azzá amilyen lett. - mondta.

Halványan el mosolyodtam és a szemem le tévedt az ajkára.

Én: Figyi Laci, én is bevallok valamit.
- mondtam.

Laci: Mondhatod kicsi. - mondta.

Én: Ki cseszettül kívánom az ajkad Spacci.
- kérdezte.

Laci: Akkor birtokba vehetem? - kérdezte.

Én: Igen Spacci. - mondtam mosolyogva.

Nem szabad ezt meg tennem, de Brúnó is megcsalt, vissza adom azt a szív fájdalmat, amit ő okozott nekem. Laci le hajolt és lágyan megcsókolt. Istenem. Baszki. Bele húzott az ölébe és úgy folytattuk tovább a csókolózást. Egyre szenvedélyesebben faltuk egymás. De ezt a romantikus élményt a oxigénhiány vágta félbe. Homlokát az enyhémnek támasztotta és szemembe nézve egyenlítette a lélegzetét.