Táltosok és Színes Tincsek

4: Törött darabok

Bea

-Micsoda? - nézett rám Enid válaszokat várva.

-A sámán köve háromszög alakú. Ebből letört egy darab. Lehet ezért így történt az egész - gondolkodtam hangosan, miközben Enid semmit sem értett.

-Mit értesz ezalatt? - kérdezte.

-Lehet, hogy a kő eltörésével az erő is kettétört. Ez azt jelenti, hogy akkor összesen nem négy, hanem öt örökös van, és abból valaki a képességek másik felét birtokolja - válaszoltam.

-És hogy érted, hogy emiatt volt így az egész? - kérdezett újból, mire én összeszedtem a gondolataimat és válaszoltam.

-Lehet az úgynevezett életfa megmászása akart most előjönni, de mivel ez a képesség is letörhetett, így te erre nem vagy képes, csak egy szintig. Lehet ezért láttad homályosan, ezért szakadt félbe, és ezért ájultál el majdnem, mert a képesség nélkül az agyad és a tested ezt nem tudja befogadni. De persze ezek csak elméletek - ecseteltem, mire Enid úgy nézett rám, mint akinek éppen atomfizikát magyarázok.

-Tehát akkor a kő kettétört, ezzel az erőm is, és ezért nem ment - foglalta össze röviden, amire én csak bólogattam. - És akkor több embert kell megkeresnünk?

-Gyakorlatilag igen - feleltem. Hirtelen Enid telefonja csörögni kezdett.

-Bocsi, fel kell vennem - mondta, majd óvatosan, még kicsit szédelegve felkelt a földről és arrébb ment egy pár lépést. Én addig kikaptam a táskámból a jegyzetfüzetem, és írni kezdtem. Leírtam a próbálkozásunk eredményét, hogy mire jöttem rá, és lefirkantottam hogy néz ki a kristály, és hogy hogyan nézhet ki a hiányzó darabja. Az egész annyira furcsa volt, nem tudtam elhinni, hogy valaki képes volt kettétörni, hiszen ezek a kristályok törhetetlenek. Felírtam, hogy milyen erővel rendelkezik Enid, majd azt, amire nem volt képes. Pont letette a telefont és visszaült velem szembe a fűbe.

-Bocsi, anyum szólt csak, hogy mi lesz az ebéd, mert nem lesznek otthon, ha hazaérek - magyarázkodott, pedig egyáltalán nem volt erre szükség.

-Szüleid mivel foglalkoznak? - érdeklődtem, hátha kicsit oldódik a hangulat.

-Anyukám zenész, apukám pedig pszichológus - válaszolt. - Azt mondják mindkettőjük munkája meglátszik rajtam - nevetett.

-Hogy érted? - kérdeztem.

-Imádom a zenét, és az emberek sokszor lenyugszanak mellettem - mondta zavarban.

-Értem. - A füzetembe beleírtam Enid eddig felírt képessége mellé: nyugtató aura???

-És a te szüleid? - kérdezett vissza, én azonban nem számítottam a kérdésére.

-Anyukámmal élek, ő tanár - hazudtam az első dolgot, ami eszembe jutott.

-És mit tanít? - kérdezte. Nem akartam jobban belemenni, nem volt ínyemre a hazudozás.

-Matekot - vágtam rá.

-Az tök jó - mondta. - Elváltak a szüleid?

Ja, így is mondhatjuk - mondtam magamban.

-Igen - mondtam végül hangosan. Eléggé elcsendesedtünk. Elkezdtem agyalni, hogy mi legyen, mit csináljunk.

-Ha gondolod, akkor hazamehetünk - mondtam el gondolkodásom eredményét. Át kell gondolnom a dolgokat, amiket ma megtudtunk.

-Nem megyünk el még valahová? - érdeklődött Enid.