Táltosok és Színes Tincsek

6: Szúrás, kitörés, szellemek!

Bea

Telefonom folyamatos pittyegésére ébredtem. Álmosan vettem kezembe a készüléket, hogy megnézzem mi, vagy ki okozza ezt a hangot. Enid üzenetei jelentek meg a képernyőn, az órára nézve realizáltam, hogy tíz óra elmúlt, pedig reggeli pacsirtának tartom magam.

Enid: Bea! Ma találkozzunk, kérlek! Híreim vannak!

Enid: Nem fogod elhinni, alig várom, hogy elmondhassam!

Enid: Mikor tudunk találkozni? És hol???

Enid: Mondjuk lehet alszol még, bocsiiii

Igen, aludtam még.

Bea: Délután a parkban?

Enid: Okééé!

v

Már rég elmúlt dél, én pedig a park felé sétáltam zenével a fülemben. Oké, ezzel csak meggyaláztam a sétálás fogalmát: szó szerint vánszorogtam. Az azelőtti napom nehéz volt, egész nap egy kisboltban árut pakoltam, és nagyon kimerültem. Hamarosan megláttam Enidet, aki amint meglátott, elindult felém.

-Szia! - köszönt lelkesen.

-Hali! - köszöntem vissza fáradtan. - Szóval? Milyen hír?

-Rájöttem egy képességemre! - mondta, mire én csitítani kezdtem.

-Shh, halkabban azért! De ez nagyon jó! Sőt! - ámuldoztam. - Na és mi az?

-Hangulat befolyásolás - mondta.

-Váó - mondtam meglepetten. - És hogy jöttél rá? - érdeklődtem.

-Tapasztalat - mosolygott sejtelmesen.

-Azért mégis, megoszthatnád velem hogyan kell ezt elképzelni.

-Ha kitörnek belőlem az érzelmek, akkor az átragad másokra. Például kitör belőlem a sírás, akkor a körülöttem lévők is sírni fognak. De ez bármilyen érzelemmel működik! - mesélte lelkesen.

-Ez jó! Ez nagyon jó! - mondtam. - És esetleg arra van ötleted hogyan jöjjünk rá a többi erődre?

-Pont most térek rá. Van egy olyan érzésem, hogy ott fogjuk megtalálni a választ, ahol a kutatást kezdtük.

Nem gondoltam volna, hogy három napon belül kétszer fogok a temetőben járni. Odafele úton Enid nagyrészt szótlan volt, csak akkor beszélt normális mennyiséget, ha az erőkkel, a küldetéssel vagy a felkészüléssel kapcsolatos volt. Mikor odaértünk, Enid sokkal rutinosabban ment befelé, mint két nappal azelőtt, alig ismertem rá.

-Szerintem a lelkekkel kapcsolatosan van még valami - gondolkodott, mikor beértünk. Igazából fogalmunk sem volt, hogy hogyan is álljunk hozzá, és tíz perc gondolkodás után csalódottan ültünk le a már megszokott helyünkre.

-Mi van, ha csak ennyi? - kérdezte.

-Mármint mi?

-Ha csak ennyire vagyok képes? - mondta szomorúan. Nem tudtam mit szóljak.

-Nincs azzal se semmi gond - próbáltam megnyugtatni. - Miért foglalkoztat ez?

-Segítség akarok lenni, nem egy felesleges tényező - sóhajtott. Láttam szemében az aggódást ezzel kapcsolatban.

-Nem vagy felesleges - néztem rá.

-Dehát egy harcban mit segít az, hogy szellemeket látok, vagy megsiratok valakit? - kérdezte visszanézve rám.

-Hidd el, hasznosak a képességeid, jobban, mint gondolnád! Meg amúgy hova tűnt az előbbi lelkes Enid? Mikor cserélték ki? - viccelődtem, mire elmosolyodott.