Natural Elements Academy -A Villámlás Gyermeke

7.rész

Az idő gyorsan repült, és mire észbe kaptam, már Szeptember volt. Mindez idő alatt szerencsére jobban összeboronálódtam Eagal-al és (Pipper és a könyvek segítségével) többet megtudtam arról a világról, amiben mind eddig élnem kellett volna.

- Elkészültél?- kopogtatott anya az ajtón.
- Pillanat..- sóhajtottam, miközben a bőröndömet megfogva, a hátizsákomat is a vállamra dobtam.
- Pipper felhívott.- támaszkodott az ajtó félfának.
- Nem tud elkísérni a repülő térre, mert az édesapja újra kórházba került.- folytatta, miután az első felszólalásra nem kapott választ.
- Oh, majd útközben felhívom, hogy jól van e.- egyenesedtem ki elkészülve.
Anya mosolyogva végig nézett rajtam, majd a fejét megrázva nevetve megindult felém.
- Olyan gyorsan felnősz.- ölelt át.
Minden szülő ezt mondja.

A repülőtér még üres volt a korai órákban, csak pár ember ült a váróterem padjain a telefonjukba merülve.
Tekintve, hogy még volt három órám a felszállásig, úgy döntöttem, hogy keresek magamnak egy ülőhelyet. Viszobt előbb anyától kellett búcsút vennem, hiszen egyedül utaztam az akadémiára.
- Szeretlek, kicsim.- ölelt át szorosan és éreztem, ahogy a teste remegett.
- Minden rendben lesz, tudok magamra vigyázni.- nyugtattam egy apró mosollyal az arcomon, amit ő nem látott, mivel a vállamra borulva szorított magához.
- Tudom, édesem.- mondta, majd elengedve szembe állt velem és egy apró integetéssel elindult a kijárat felé.
Egy ideig néztem, ahogy kisétál, aztán eltűnt az épület falain kívül.
Sóhajtva néztem körbe a túlméretezett váróteremben, ahol rengeteg üzlet volt, csak sajnos nem voltak nyitva.

Egy díszpálma meletti padon találtam egy üres helyet magamnak. A bőröndömet felállítva a lábam mellé raktam, a kis hátizsákom pedig magam mellé, a padra.
Érdeklődve néztem körbe, hátha találok valamit, vagy legalábbis amíg nézelődök, legalább le foglaltam magam.
Az előttem levő üzletsorok egy dm, egy H&M, KFC, Martha néni ajándék boltja, és egy Barber shop-ból állt.
Balra tőlem egy mozgó lépcső vezetett fel az emeletre, ahol még több üzlet volt.
Születésnapomkor a barátaimmal mindig elszöktünk a reptérre, mert itt mindent túlméretezett csomagloásban lehetett kapni. Ahogy a kirakatokat néztem, mosolyogva nyugtáztam, hogy ez azóta sem változott.
A mozgó lépcső felett egy TV-n az F1 egyik újrafelvett köre ment, amikor valaki megkocogtatta a vállam.
Meglepődve fordultam meg, és egy kábé velem egy korú, vörös hajú sráccal találtam magam szemben.
- Szia.- mosolyodott el.
- Szia.- viszonoztam a kedves gesztust.
- Foglalt ez a hely?- bökött a mellettem levő üresen hagyott padra.
- Nem.- ráztam meg a fejem elgondolkodva.
- Akkor, nem gond ha ide ülök?- tette le a táskáját, én pedig mosolyogva bólintottam, hiszen már úgyis mindegy volt a válaszom.
A srác megkönyebbülve leült és elővéve a telefonját a menetrendet kezdte el pörgetni.
- Te merre mész?- kérdezte, fel sem nézve a telefonjából.
- Én?- fordultam felé pislogva, mivel nem figyeltem rá. Túlságosan elvoltam foglalva az egyik reklám vásznon levő modell sráccal.
- Aham.- mondta, majd lassan felnézett.
- Williams Lake.- válaszoltam, felfedve úticélomat egy vad idegen előtt.
- Komolyan?- könyökölt a térdére, és úgy nézett rám, mint aki nem hitte el, amit hallott.
- Igen..- mosolyodtam el kínosan.
- Hát ez...- nézett maga elé boldogan, elkerekedett szemekkel.
- Én is pont oda megyek!- nézett rám nevetve.
- Tébyleg?- vontam fel a szemöldököm, és a szám elé rakva a kezem dőltem hátra, miután rájöttem, hogy ez a hirtelen felszólalásom eléggé illetlen volt.
- Igen! - vágta rá.
- És mondcsak, mi szél fúj téged arra?- ült egy kicsit közelebb, jelezve, hogy ez hosszú beszélgetés lesz.
- Egy akadémiára megyek.- mondtam, újra gondokodás nélkül.
- Én is!- csapott a combjára nevetve.
- Ha már ennyi egybe esés van, akkor azt is elmondhatnád, hogy mi a neve annak az akadémiának.- mosolyodott el.
Valószínűleg, ha el mondtam volna, hogy mi a neve, hülyének nézett volna, de bízva abban, hogy soha többé nem látom és nem fog arra emlékezni, hogy milyen mesebeli akadémiára megyek, őszintén vallottam.
- NEA.- mondtam, mivel így se nem hangzott cikinek, és csak akkor tudta mit jelent, ha ő is oda készült.
- A Natural Elements Academy-re mész?- nézett rám még izgatottabban.
- Igen..- húztam el a szám kételkedve. Őszintén, megijesztett a fickó.
- Na nee. Én is! Azt a mindenit!- vágta hátra magát a padon, és tátott szájjal mosolyogva meredt maga elé.
- De jó.- erőltettem magamra egy mosolyt. Sokszor nehezemre esett társaságban mosolyogni.
- Az! Te is kíváncsi vagy, hogy ki vagy valójában?- fordította felém a fejét.
Érdeklődve húztam össze a szemem. Pipper is ugyanezt mondta.
- Igen.- válaszoltam röviden, majd egy hangos recsegést hallva a hang irányába kaptam a fejem.
Az egyik édesség üzlet rácsát pont akkor húzták fel.
- Bocsi.- húztam ki a srác lába alól a hátizsákom és a pénztárcámat előkajtatva a bolt irányába indultam.
- Várj!- kiáltott utánam a srác, mire azonnal megfordultam és kérdőn vontam fel a szemöldököm.
Az övtáskájából előhúzta a pénztárcáját és gyors léptekkel utánam indult.
- Kell a snack a hosszú útra nem?- vigyorodott el, amikor mellém ért.
Elmosolyodva bólintottam, majd folytattam az utat a csábító üzlet felé.