Léna és Máté

4. Fejezet - Eső után szivárvány

Másnap reggel elég gatyán ébredtem. Egész este forgolódtam, végig Mátén járt az eszem. Bármikor, mikor eszembejutott elöntött valami teljesen új érzés amit nagyon nehezen fogadtam be.

Reggel az ágyból kikelve felvettem a legnagyobb fekete pulóveremet, egy hatalmas kényelmes baggy nadrágot és egy fekete converse cipőt. A hajamat simán csak hátracsaptam, nem is sminkeltem ki magamat. Mikor indultam volna suliba még utoljára belenéztem a tükörbe és rá kellett jönnöm, hogy totál úgy nézek ki, mint egy zombi akit beletettek egy kukászsákba. Hurrá. Akkor induljunk...

Mivel Hanna közel lakik hozzám, és egy suliba is járunk, együtt utaztunk be a suliba.
Hannának sem volt valami egetrengetően jó kedve, de azért én jobban a béka segge alatt éreztem magamat.
Egyszerűen annyira nem értem miért pont én kellenék Máténak, több száz ezer rajongója van, illetve tuti, hogy sokkal szexibb-csöcsös csajok is rámennek, hiszen írtó jó csávó. Állandóan ezen agyalok és nem is tudom, hogy egyátalán válaszoljak-e arra, amit Máté írt nekem vagy egyszerűen csak...

-Vagy szerinted ronda vagyok? Léna?!?!? Hahó? Figyelsz rám? - vibrált az aurámba Hanna.
-Bocsi... kicsit elbambultam, mondtál valamit?
-Mondtam-e valamit? Tesó, eddig Dávidról rageltem, nem értem miért nem ír rám, tiszta ideg vagyok emiatt! Vagy nekem kéne ráírjak?
-Ahj nemtudom csajszi...
-Minden okés Léna? Vagy beteg lettél? Nem tűnsz valami frissnek ma csajosom - pásztázott végig engem Hanna. Hurrá, egyszer nem vagyok kisminkelve és már úgy nézek ki, mint egy beteg ember? Ez most komoly?
-Persze... én csak... áhh nemtudom...
-Na mondjad! Tegnap mi volt még Iceal? Beszéltetek?
-Öhm... ja... persze...
-És?? Mi volt az utolsó dolog?
-Ja hát... leseenelt... - füllentettem. Hanna kicsit tovább fürkészte a tekintetemet, nemtudom, hogy rájött-e, hogy hazudok.
-És emiatt vagy ennyire ki? Ne viccelj már! Sokkal rosszabb dolgok is vannak az életben! Örülj, hogy nem vagy például vak!
-Mivan?
-Komolyan mondom! Ne hisztérziázz már ezen! Majd ír ha akar tőled valamit. De amúgyis ő kezdeményezett, szóval szerintem te is ráírhatnál valamit legközelebb - ajánlotta Hanna én pedig nagyon elsüllyedtem szégyenemben, hiszen nem is volt igaz amit mondtam neki Mátéval kapcsolatban.
-Öhm... Jaja... Majd írok neki...
-Írjunk neki most! Küldjünk egy képet!!!
-Most? Nem látod, hogy úgy nézek ki, mint egy felmosórongy?
-Csaj... mindig jól nézel ki... megoldjuk... na add a telód!
-Nem!
-De!!!
-Nem!! Hanna... add vissza... - kérleltem Hannától a telefonomat, de késő volt, kikapta a telefont a kezemből, és látta az instagram üzeneteim között Máté függőben lévő üzenetét.
-Hé... "Mármint ketten?" Ez mi? Ez az utolsó üzenete? Nem azt mondtad, hogy... - kereste a tekintetem Hanna, én pedig teljesen elsüllyedtem szégyenemben, bele sem mertem nézni a barátosném szemeibe - Mivan???? Milyen ketten??? Léna!!!! Azonnal mondd ez mi!!!
-Najó... - és akkor kitálaltam Hannának. Az érzéseimről, a gondolataimról és, hogy valóban mit beszéltünk Iceal. Hanna megértette a nagy agyalásomat, tisztában van vele, hogy érzékenyebb/agyalósabb vagyok, így sok megerősítést kaptam tőle.

Közben beértünk a suliba és egész nap azon agyaltunk, erre mit válaszoljak. Titkon már picit attól féltem, hogy Mátét elveszítettem ezzel, hogy beghostoltam. De aztán...

Teltek-múltak az unalmas tanórák, mire Mátétól jött egy üzenetem; double textelt nekem.

ICE: Mondjuk ma, sulid után?

Mikor megjött ez az üzenetem Hannával egymásra néztünk és elkezdtünk visongani. Az osztálytársaim ezt már nem nézték akkora örömmel, ahogyan a tanárunk sem. Emiatt elnémultunk és csendben virgonckodtunk tovább. Egy idő után rájöttem, hogy ma baromi rosszul festek, ezért a nagyszünetben Hanna kezelésbe vett a lánymosdóban. Mindkettőnk sminkcuccát összesítve nyomtunk egy menő sminket a fejemre, Hannával felsőt cseréltünk, felfrissítettem a hajamat és máris embernek éreztem magamat. Mi lenne velem Hanna nélkül?
A nagy készülődések közepette rájöttünk, hogy Icenak válaszolni is kéne.
Megírtam neki, hogy jó lenne ma és, hogy mikor végzem. Ice totál benne volt (bár bennem is lenne haha, na mindegy), így a viharos állapotom egyértelműen kivirágzott.

A sulinak vége, az a pár óra amit még bent töltöttünk a suliban, mintha évekbe teltek volna, közben a gyomrom egy teniszlabda méretére zsugorodott. Néha elkezdtem izgalmamban remegni, majd ez abbamaradt. Ezt játszottuk. Nagyon kellemes volt mondhatom...

És akkor... Kiértem a suliból és ott várt rám Máté a suli kapuban...