Léna és Máté

16. fejezet - Kds és Hanna bonyodalma

Hanna: Kds visszament a barátnőjéhez. Teljesen ki vagyok borulva. Amióta hazaértem bőgök. Holnap mesélek suliban, de most muszáj aludnom. Szeretlek csajos.

-

Kora reggel szinte kipattantak a szemeim a helyükről úgy ébredtem fel. Ez nem csak amiatt volt, mert este szinte megállás nélkül zakatoltak gondolataim, hogy vajon mi történhetett Kds és Hanna között, hanem azért is, mert realizáltam: elaludtam.
Emiatt konkrétan kiugrottam az ágyamból, és azonnal készülődni kezdtem. Egy nagy kék pulcsit vettem fel, egy színes szoknyával, plusz egy színes bucket hatet és beraktam egy hatalmas ezüst karikafülbevalót a fülembe. Plusz egy fekete converse cipő. Mesés.
Egészen menő szettet állítottam össze, annak ellenére, hogy közben tizenöt buszt késtem le, na mindegy.

Mivel iszonyatosan késésben voltam, ezért minden tömegközlekedési eszközhöz loholtam, ahogyan csak tudtam. Hannát sehogyan sem értem el, ezért kicsit tépelődtem, mert rendkívűl aggódtam érte. Késésem miatt nem is együtt utaztunk, szóval gondoltam, majd a suliban mesél el mindent.
A buszon még váltottam pár szót Iceal (napi szinten beszélgetünk, love love love) és a rászkódó úton felraktam egy kis szájfényt az ajkaimra.

A suliba beérve a folyosón csámpáztam be éppen órára, halk duruzsolást hallottam a tantermekből amit egyedül a tornacipőm csoszogása zavart meg.
A terem előtt sóhajtottam egy nagyot és készen álltam, hogy milyen kínos lesz úgy belépni órára, úgy, hogy iszonyatosan elkéstem.
Ez az aggasztó állapot csak másodpercekig tartott, (adta ég!) majd ötezerszer bocsánatot kértem a késésemért és helyetfoglaltam.
A mellettem ülő, vagy inkább szenvedősen gubbasztó Hannára rossz volt ránézni. Egy fekete hoodieban ült, egy kényelmes macinaciban és tornacsukában. Szemei bágyadtak voltak és láttam rajta, hogy teljesen le van törve.
Hanna egy nagyon erős személyiség, nagyon nehéz elérni azt az állapotot nála, amely jelenleg ránehezedett. Éreztem, valami komoly dolog van tényleg a háttérben. Kedvesen megsimítottam a vállát, de nem beszélt hozzám.

Szünetben kisétáltunk az udvarra és leültünk egy padra.
-Hogy érzed magad? - kérdeztem Hanna tekintetét fürkészve.
-Nem kellett volna lemosnom tegnap azt a bazi menő rúzst amit sminkeltem aznap reggel - mondta majd az arcába temette tenyereit és zokogni kezdett.
-De mi történt? Mi az, hogy visszament a barátnőjéhez? Mikor találkoztunk Kéjdivel suli után teljesen normálisan viselkedett.
-Az egész találkozón teljesen semleges volt. Minden a legnagyobb rendben volt. Meghívott a Simonba kajálni, jóízűeket nevettünk és még csókolóztunk is meg minden. Csodálatos volt az egész. Aztán mikor indultam haza - csuklott el a hangja - gondoltam hazakísér. De nem tette. Elkomolyodott és azt mondta beszélnünk kell. Elmondta, hogy a napokban kibékültek a barátnőjével, és közösen eldöntötték, hogy újra megpróbálják a kapcsolatukat és igyekeznek jól meglenni egymás mellett. Mondta Kds, hogy egy örömteli utolsó találkozót szeretett volna velem még megélni, de sajnos meg kell szakítanunk a kapcsolatunkat. Egy időre biztosan.
-Szerintem nem volt jó ötlet, hogy egy "utolsó jó randit" élhettetek át együtt. Az elején kellett volna tisztáznia, hogy mi a helyzet aztán hagyni az egészet. És még meg is csókolt...
-Igen, nem egyszer.
-Hát ez gáz - harapdáltam a még szájfényes ajkaimat.
-Annyira nem értem ezt Léna! Nagyon megszerettem őt! Azt hittem minden okés lesz, ott hagyja a barátnőjét, mert mondta, hogy nagyon rossz már a kapcsolatuk erre... na erre nem számítottam - jelentette ki Hanna majd krokodil könnyeket ejtett az arcára.
-Nagyon sajnálom. Tényleg. Ez nem volt szép. De sajnos tudatosan léptél harmadikként ebbe az egész kapcsolatba. Valamennyire tisztában lehettél vele, hogy ez ezzel jár.
-Tudom, de tudod milyen vagyok! Nem egészen érdekelt ez az egész dolog! Azt hittem én fogok nyerni! Úgy voltam vele, mert tényleg Kds ezt mondta, hogy köztük valószínűleg minden vége lesz!
-Hát ez tré.
-Hát ez, nagyon tré - ismételte szavaimat Hanna, majd a pulcsija ujjával törölgette szemeit - Ice nem mondott semmit rólunk?
-Nem. De ez nem rá vagy ránk tartozik.
-Borzasztóan érzem magamat Léna - bújt belém Hanna én pedig szorosan átöleltem őt.
-Tudom. Nagyon sajnállak tényleg.
-Ha ilyen Kds, akkor vajon Ice milyen lehet?
-Ezt hogy érted?
-Hát ahogyan Dávid viselkedett most, az iszonyat gáz. Szerintem vigyázz Mátéval. Amúgyis az elején teljesen beghostolt téged és...
-Na állj meg! Lehet, hogy Dávid nem volt rendes tényleg ebben a szituációban, de Iceot ne keverd ebbe bele légyszi!
-Én csak azt mondtam, vigyázz vele. Mert haverok. És ha az egyik tuskó akkor valószínűleg a másik is! - jelentette ki Hanna nem túl kedvesen én pedig emiatt kicsit megijedtem.
-Figyelj, most nagyon zaklatott vagy, nem gondolod át amit beszélsz.
-De igen! Ice vagy én?
-Hogy mi?
-Jól hallottad! - teljesen ledermedtem. Mi a fenéről beszél Hanna?
-Hanna! Hahó! Az én Hannám hol van?
-Itt ül előtted. És válaszra vár.
-Na jó, hagylak kicsit gondolkozni, de ez rohadtul nem fer, amit mondtál, hogy Ice vagy te! Imádlak mindkettőtöket!
-Pedig ha őt választod akkor viszlátot mondhatsz a barátságunknak! - vágta hozzám Hanna én pedig teljesen elkerekedett szemmel néztem rá. Erre a kijelentésére már nem is válaszoltam csak ott hagytam egyedül őt a padon. Nem akartam cserben hagyni, de eléggé felzaklatott. Tisztában voltam vele, hogy majd megbeszéljük a dolgokat, de úgy éreztem nem fer az, hogy Hanna rajtam tölti ki a dühét. És azért őszintén szólva eléggé fájt ez az egész ami történt.

Az iskolai tanórák nagyon hűvösen teltek, egyik órán sem ült mellém Hanna és állandóan a telefonján lógott.

Hazaérve rengeteg érzelem volt bennem és nem bírtam ki, elkezdtem izomból zokogni. Ez az egész annyira nem fer Hanna részéről, ez annyira érzelmi zsarolás volt tőle! Gyerekkorunk óta barátok vagyunk, nem teheti ezt velem, hogy választás elé állít a szerelmem és közte! Teljesen tanácstalan voltam mihez kezdjek, aztán hirtelen felindulásból írtam Dávidnak:

Léna: Szia, tudunk találkozni? Beszélnünk kell.