Léna és Máté

17. Fejezet - Meglepetés meglepetés hátán

Teljesen tanácstalan voltam mihez kezdjek, aztán hirtelen felindulásból írtam Dávidnak:

Léna: Szia, tudunk találkozni? Beszélnünk kell.

-

Az ágyam sarkán csücsülve a lábaim vadul doboltak és nagyon tépelődtem ebben a helyzetben. Rohadtul nem tudtam mit szeretnék mondani Dávidnak csak azt tudtam, hogy beszélni szeretnék vele.
Icenak mondtam, hogy délután tanulok otthon, nem akartam elmondani mi történik körülöttem. Vagyis, most nem. Majd később.
Nemsokára Kéjdi válaszolt is nekem.

Kds: De persze. Mikor?

Léna: Ki tudsz jönni hozzám? És akkor beszélünk.

Kds: Persze. Lassan indulok. Írok ha ott vagyok.

Léna: Rendben. Majd szólj.

Ezután próbáltam elütni az időt de nem igazán sikerült mivel. A vége az lett a dolognak, hogy leültem az íróasztalomhoz és vadul firkálgatni kezdtem. A végeredmény egész szép lett, lerajzoltam magamat és Iceot. Sajnos a firkálásomat Kds üzenete zavarta meg: megérkezett.
Lesiettem a lépcsőn és ajtót nyitottam. Kds egy csokor rózsával állt a házunk előtt.
-Szi...Szia - mondtam zavartam a virágok láttán.
-Hali. Nem zavarok? Bejöhetek?
-Gyere persze - engedtem be.
Kds lerakta a virágokat a konyhapultra meg egy csomag valamit (?) majd helyet foglalt a kanapénkon. Lehuppantam mellé majd vettem egy mély lélegzetet.
-Na mi a hézag? - kérdezte, mintha semmi sem történt volna.
-Hát sok minden... Kinek lesz a virág?
-Hannának - válaszolta kissé kellemetlenül és el is kapta a tekintetét rólam - illetve még a virágok mellé hoztam egy csomag olivabogyót is.
-Hannának? Rózsa? Olivabogyó? - képedtem el.
-Igen. Örültem, hogy áthívtál, mert ezután elmegyek hozzá és odaadom neki ezt a kis kedvességet és megpróbálom helyrehozni azt, ami köztünk történt. Rózsát figyelmességből hoztam, az olivabogyó pedig a kedvenc kajája.
-Valóban.. és okés de... Figyelj nem akarok ilyen "pletykásnak" tűnni, de tudom mi történt köztetek. És most beállítasz elé egy csokor rózsával? Ezek után ami lezajlott köztetek?
-Szakítottunk. Végleg. Az előző barátnőmmel - jelentette ki én pedig roppantul meglepődtem.
-Oh. Megkérdezhetem mi történt? Egy nap alatt??
-Persze. Igazából rájöttem, hogy nagyon megszerettem Hannát. Az előző barátnőmmel rengeteg gondunk volt. Rájöttem, hogy ezek többé nem kísérhetnek a mindennapjaimban. Nagyon leszívta az energiámat már. Lépnem kellett. Rengetegszer próbáltuk újra a dolgokat, elég volt. És nem engedhettem el Hannát, úgy, hogy rájöttem, mennyire megismerném jobban. Nagyon megszerettem őt. Emiatt szakítottam a barátnőmmel - mondta őszintén miközben idegesen ropogtatta ujjait.
-Értem. Ez nagyon kedves tőled. Biztosan örülni fog. Ma nagyon letört volt az iskolában.
-Tényleg?
-Tényleg. El sem bírod képzelni mennyire.
-Nagyon remélem, hogy megbocsájt. Annyira elbaltáztam ezt az egészet.
-Hát ez benne van. De még szerintem abszolút időben vagy, hogy helyrehozd. Neki sem vagy közömbös, de szerintem ezzel nem mondtam újat.

Ezután még kicsit beszélgettünk Dáviddal majd hamarosan elindult Hannához. Viszonylag közel lakunk egymáshoz a csajosommal, így Kdsnek könnyű dolga volt megközelíteni Hannát. Kikísértem a kapuig a vendégemet, majd így szólt:
-Örülök neked és Máténak. Amióta az életében vagy annyira megváltozott. Sokkal motiváltabb és vidámabb. Rá se ismerek. Legutóbb ilyen jó érzéssel az töltötte el, mikor Pogány Induló kiadta az új albumát - ezen a kijelentésen felnevettem majd egy öleléssel elköszöntem Dávidtól.

Végignéztem, ahogyan a fiatalember elhagyja a terepet egy csokor rózsával a kezében és elmosolyodtam. Éppen ment le a nap az utcánkban minden olyan csendes volt, egyedül a madarak csiripelése hallatszódott. Milyen szép is a szerelem! Amíg a távolba bambultam egyszercsak észrevettem, hogy valaki a házunk felé közelít. Egyre ismerősebb volt az alak majd rájöttem, EZ MÁTÉ!
A kapunkból futni kezdtem felé és ahogyan megláttam őt szorosan magamhoz öleltem és mélyen beszívtam az illatát. Annyira hiányzott!
-Te meg mit keresel itt? Bár nem is érdekel! Annyira jó, hogy itt vagy! - öleltem szorosan lehunyt szemekkel.
-Meg akartalak lepni Kicsike - nyomott egy puszit a homlokomra - Holnap nincsen egyetem, szóval alap, hogy veled töltöm a napot.
-De nekem suliba kell mennem!
-Nem gáz Kölyök. Addig chillezek nálatok.
-Az ágyam alatt?
-Hát lehet nem fogok beférni, mert nem fog egybe maradni ha megmutatom ma mennyire imádlak - borzolta össze a hajamat én pedig éreztem, minden egyes porcikámat átjárja a bizsergés.
-Találkoztál Kdsel miközben jöttél?
-Jaja, lepacsiztunk. Láttam, hogy vitt Hannának egy csokor gazt. De szeretem!
-Egy csokor gaznak én is örülnék!
-Nálam csak egy csomag gumi van.
-Hülye - vágtam oldalba finoman majd kézenfogva visszasétáltunk a házamhoz, ahol egyébként nyitva maradt a kapu, hiszen ahogyan Mátét megláttam vadul futni kezdtem felé. Szerintem ötvenszer kiraboltak minket addig, de mindegy.

Hazaérve boldogan konstatáltam, hogy nem történt semmilyen rablás a lakásunkban. Iceal vacsorára sütöttünk egy mirelit pizzát és közben a napjainkról beszélgettünk, amikről chaten már csevegtünk, de így élőben mégis más. Sokat nevettünk együtt meg természetesen mentek a smárpartik rendesen és a rendszeres ölelkezések.

A szobámban folytattuk ezeket a csúcs tevékenységeket. Ice éppen indult mosdóba mikor az íróasztalom fölött megállt. Nem értettem mit néz annyira majd rájöttem... Ott volt a befejezetlen rajzom. A fenébe!
Gyorsan odamentem az íróasztalomhoz és kislányos zavaromban megfordítottam a félkész alkotásomat.
-Dábölju a rajz Davinci - mondta majd megpuszilt.
-Bocsi ez annyira...
-Aranyos? Kedves? Imádlak Kölyök - csókolt a nyakamba én pedig azt sem tudtam hol vagyok olyan hevesen vert a szívem.
Kicsit gáznak tartottam ezt a rajz dolgot de örültem, hogy Ice így reagálta le.

Miután Ice visszajött, egyik percről a másikra kicsit elkezdtem agyalni.
Örülök, hogy Kéjdi és Hanna kibékülnek (HA kibékülnek) de engem még mindig frusztrált az, amit Hanna a fejemhez vágott. Emiatt kicsit feszült voltam. Elmeséltem Icenak a történteket és azt is, hogy emiatt eléggé szorongok most.
-Meg fogjátok beszélni Kicsike, én tudom. Hanna csak fel volt dúlva. Nem tudta mit beszél.
-Tudom én is tisztában vagyok vele. Csak fáj.
-Tudod mi fájna?
-Na?
-Ha rád esne egy kamion.
-Mi van?
-Hát ja. Ezek csak érzelmek. És Hanna a legjobb barátnőd, meg fogjátok beszélni.
-Persze. Tudom - mondtam Icenak, aki közben a hajamat babrálta folyamatosan, amit imádok - Egy kamion?
-Csak fel akartalak vidítani - nevetett aranyosan.
-Te mindig felvidítasz akármit mondasz - mosolyodtam el majd Ice megcsókolt engem.