Léna és Máté

9. fejezet - Csak én

Meg is vettem a bérletemet a legközelebbi buszmegállóban, mikor megláttam Dávidot... Mindketten meglepetten meredtünk egymás felé... Mit keres itt Kds???

Mivel már találkoztunk korábban, ezért értelemszerű volt, hogy odamegyünk egymáshoz. Miközben Kds felé sétáltam ezer kérdés volt a fejemben.
Egymás elé állva köszönésképpen megöleltük egymást, majd megkérdeztem:
-Te meg mit keresel itt? - kiváncsiskodtam.
-Erre lakik a nagymamám, megyek hozzá vacsorára - jelentette ki Kds, de közben folyamatosan elnézett és éreztem, hogy valami furcsa ebben a helyzetben.
-Oh! Melyik utcában lakik?
-Öhm az... izé... Erdős utcában... - mondta Kds szaggatottan.
-Hát Dávid, én mióta megszülettem ezen a környéken lakom, és szerintem itt nincsen ilyen utca. Szóval vagy nagyon eltévedtél vagy ez nem igaz - fontam keresztbe a kezeimet és láttam Dávidon, hogy kezd ideges lenni.
-Najó... - vett egy nagy levegőt - Hannához megyek. - mondta, én pedig ledermedtem. Nem csak azért, merthogy Kds megy Hannához, hanem, mert nem értettem, hogy Hanna nekem miért hazudott nekem. Rájöttem, hogy valószínűleg ezért sem hívott vásárolni magukkal: mert nem is mentek vagy, mert ugye Kdsel találkozik. Idegesen az ajkaimat harapdáltam és nem értettem a szituációt. Egyre kellemetlenebbül éreztem magamat... Azon is elkezdtem agyalni, hogy kérdezzek-e Iceról, de úgy voltam vele, hogy Máté és az én kapcsolatom csak ránk tartozik. Plusz Dávidot sem akartam kellemetlen szituációba hozni, hiszen már így is sikerült, mert itt kérdezgettem, hogy hova megy.

Ameddig cikáztak a fejemben a gondolatok Dávid is csak a földet pásztázta és unalmában egy kavicsot rúgdosott ide-oda én pedig idegesen próbáltam visszatartani a valódi érzéseimet.
-Hát akkor - vettem egy nagy levegőt - jó szórakozást! - jelentettem ki majd sarkon fordultam és elkezdtem hazafele sétálni...
-Hé Léna!!! - loholt utánam Kds - Figyelj... Nem mondhatod el ezt senkinek... Hannával azt beszéltük ez a kettőnk titka marad de...
-De? De mi? Neked nincsen barátnőd? Ne haragudj, de ez undorító amit művelsz! A megcsalás egy rohadtul visszataszító dolog!
-De van barátnőm, de ezt nem értheted mi már...
-Dávid! Nekem ne magyarázkodj! Ez a ti dolgotok Hannával! De szerintem ez így nagyon nem helyes! Ez egy L chat. - jelentettem ki ingerülten majd tényleg elkezdtem hazafele menni. Már nem jött utánam Kds, én pedig a könnyeimmel küszködtem, hogy csak otthon robbanjon ki minden érzelem ami bennem van.

Hazaérve a szüleim teljesen tanácstalanok voltak, hogy mikor elmentem otthonról teljesen rendben volt a lányuk, majd hazaérve egy összeomlott embert láttak maguk előtt. Leültem a konyhába és folyamatosan zokogtam. Nagyon nagyot csalódtam Hannában, Mátéban és senkivel sem tudtam beszélni a valódi érzéseimről. A szüleimmel csak-csak megosztottam a dolgokat, de az más.
Hannával sosem vesztünk még össze, nemtudtam mihez kezdjek de tényleg...

És akkor... valami átkattant bennem. Elegem lett. Elegem lett, hogy másoknak sokkal rosszabb sors jut, nekem meg mindenem megvan. Igen, ez egy rossz időszak, jól átb*sztak azok, akiket feltétlenül szerettem, de bíztam benne, hogy lesz ez még másképp is. Megígértem magamnak, hogy ez a hétvége rólam és a javulásomról fog szólni, így nem is cselekedtem másképpen: eldöntöttem, hogy összeszedem magamat és jól leszek.

Mivel már este volt, ezért eldöntöttem, hogy a telefonomat repülőgép üzemmódba teszem, hogy tényleg ne keressen senki. Viszont, mikor ezt megtettem láttam, hogy 20+ olvasatlan üzenetem van Hannától, aki kérte, hogy azonnal beszéljünk és mindent megmagyaráz. Nagyon nehéz volt ez a döntés: de nem írtam neki. Tényleg elegem lett. Úgy éreztem senkiben sem tudok bízni. Maradtam egyedül. Csak én.