Léna és Máté

7. Fejezet - "Én mosogatógépet akarok venni"

Remélem holnap ír. Hannával az ezer órás telefonálásunk végetért, és már kezdett fájni a fejem a "kds-daltól" amit költött annyit dalolta nekem, szóval nemsokára ágybabújtam és próbáltam elaludni...
Mikor aludtam volna el már hajnalok hajnalán (mert amúgy holnap iskola van a "kölyöknek"... [fenébe, mindenről Máté jut eszembe:( ]) hirtelen jött egy értesítés a telómra...

Már minden lámpám le volt oltva a szobámban és a telefonomért vadul kalimpáltam a sötétben (amit sikeresen le is ejtettem a földre és olyan hangos volt, hogy csak remélni tudtam, hogy az országot nem ébresztettem fel vele) majd láttam, hogy...
Hanna csak elküldte hangüzenetben, ahogyan énekli a KDS dalt, amit kitalált. Hurrá... Najó, azthiszem megyek aludni mostmár tényleg...

-

Hát jóreggelt. Vagyis jó? A frászt... A reggelem hasonlóan alakult, mint a tegnapi. Eleve alig bírtam felkelni az ágyból annyira magam alatt voltam. Az alvásom, akárcsak tegnap, eléggé sikertelen volt. Végig forgolódtam és állandóan jelenetek bukkantak fel a fejemben, ahogyan Ice néz rám, fogja puha kezeivel a kezeimet, vagy éppen csak finom ajkaival a számhoz ér... Ezek a gondolatok sokszor bömbölésig kísértek, így reggel, miután arcotmostam örömmel pásztáztam magamat a tükörben és arra lettem figyelmes, hogy kissé be voltak dagadva a szemeim a sírástól. Hurrá.
Na mindegy.

Az outfitem, konkrétan a tegnapihoz hasonló volt, egy ilyen "depis-fit", hatalmas fekete pulcsim, felcsapott kócos haj, nulla smink és egy baggy nadrág, plusz a kedvenc fekete converse cipőm. Kényelmes-depis-kukászsák szett. A legjobb az ilyen napokra.

A szüleim értetlenül nézték végig a jelenetet, ahogyan tegnap felhőtlenül boldogan ugráltam végig a lakást, ma pedig összegörnyedve, bedagadt szemekkel és nulla szemkontaktussal hagytam el a házat. Kicsit aggódtak értem, de jeleztem, majd elmesélem, csak kicsit aggódok. Kicsit? Hát az nem kifejezés.

Lehet túlzásba viszem a dolgokat az agyalásommal, mert tényleg nem történt semmi egetrengető dolog, de, mint említettem még sosem volt fiúm korábban és úgy éreztem Màtéba nagyon beleestem. Az, hogy nem írt semmit este nagyon furcsa érzéseket keltett bennem és nagyon negatív gondolatokat teremtettem a fejemben ezáltal.

-Miért nem írsz rá te? - kérdezte Hanna, akivel együtt elindultunk a suliba szokásosan.
-Nemtudom, én nem vagyok az a kezdeményezős típús.
-Valószínűleg ezért sem volt eddig senkid.
-Kösz - mormogtam magamban.
-Na! Ezt nem úgy mondtam! De basszus! Ne várd a sültgalambot a szádba! Simán írhattad volna, hogy tök jól érezted magadat vagy bármi és onnan beszélgetést indítasz! Ne csináld már! - vágta a fejemhez Hanna, és teljesen elgondolkoztam. Ez miért nem jutott eszembe? De akkoris... Ice tökre kezdeményezte a talit, ő írt rám először... ez nem vall rá, hogy a találkozó után nem írt nekem. Nem volt jó előérzetem - Ahelyett, hogy itt mártírkodsz nem veszed észre, hogy amúgy minden a legnagyobb rendben! Mátéról ordít, hogy full bejössz neki, nemtudom mi történt de biztos vagyok benne, hogy keresni fog! - bíztatott Hanna.

A suliban percenként néztem a telefonomat és semmi. Szinte egész nap lehajtott fejjel kopogtattam a homlokommal a padot és alig beszéltem bárkivel Hannán kívűl. Bár ez máskor sem szokott másképpen lenni, mert Hanna az egyetlen akivel megtaláltam a közös hangot az osztályban.
Többször kérdezték a tanáraim is a suliban, hogy rendben vagyok-e, de értelemszerűen azt válaszoltam, hogy persze, csak kialvatlan vagyok. Nem egyszer mentem ki a mosdóba néhány könnyet lejteni és elmélkedni, hogy mégis mi a bánat folyik az életemben...

...Hát eltelt a nap... tényleg borzalmasan magam alatt voltam egész nap. Hanna viszont próbált a kedvemben járni, tolta a hülyeségeit amin akaratomon kívűl is néha felnevettem. Hanna sokat chatelt Dáviddal de ő sem volt felhőtlenül boldog, hiszen a háttérben ott volt a dolog, hogy Kdsnek elvileg barátnője van.

Hazafele menet Hanna nem hagyta, hogy hazamenjek depizni, "kötelező-csajos sleepovert" tervezett nála a társaságomban.
Hannánál sütöttünk brownie-t, ami kicsit kikapcsolta a folyamatosan zakatoló agyamat. Hanna apukája is otthon volt, aki nagyon jóarc, neki is elmeséltem mi a helyzet. Ő csak megmosolyogta a helyzetet és mondta, hogy majd jön más, kamaszok vagyunk. Ez tök korrekt válasz, de addig mit csináljak, hogy ne kössem fel magamat a legközelebbi fára amit látok?
Felmentünk Hanna szobájába a sütikkel és egy üveg nagy cherry colával.

-Hallod... Streamelnek. Twitchen. Nézzük azonnal!!!!!! - mondta Hanna izgatottan. Jelen állapotomban én túl felkavartnak éreztem magmat ahoz, hogy nézzem a liveot, de végül belementem.
Ice szokásához híven nagyon jókedvű volt, tolta a dumáit. Egyszerre éreztem dühöt és csalódottságot. Utálom a férfiakat. Komolyan mondom... mi volt ez a tegnapi nap akkor? Nem jelentett semmit? Menj Tálas Máté a francba!!!

Éppen nagyban néztük a Liveot mikor megkérdezte valaki Icetól van-e barátnője...
Erre Ice csak így felelt:
-Nem nekem nincs barátnőm chat, én nem is akarok barátnőt most, én mosogatógépet akarok venni - válaszolta. Én teljesen elkerekedett szemmel hallgattam ezt az igen "szórakoztató" választ, de közben éreztem, mindjárt megfulladok a könnyeimben. Izomból bömbölni kezdtem, Hanna elkezdett engem nyugtatni, de semmi sem segített. Egyszerűen nem értettem a helyzetet. Azt is kérdezték tőle, nem-e tetszik neki valaki, de erre is egy határozott nemmel felelt.
Hanna kikapcsolta a liveot és csak engem próbált csitítani de nem ment.
Örültem neki, hogy most állt belém a sírógörcs, mert tudtam, hogy másnap nincs suli (hétvége bicsiz) ezért nem volt bennem az, hogy másnapra kéne bármivel is készülni vagy bármi.

Addig bömböltem ameddig álomba nem szenderültem...