Dr. Molnár Ákos még csak 28 éves, de már most kiváló pszichiáter. Minden idejét betegeire fordítja. Egy nap Virág édesanyja kér időpontot az orvoshoz, mert a lánya magába zárkózik és nem akar enni. Ákos mindenáron segíteni szeretne, de először el ke...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Szerencsére ma nem nekem kellett ébreszteni, mert anya péntekenként nem dolgozik, de mégsem indult jól a reggel. Anya és Márk a konyhaasztalnál ültek és rám vártak.
- Gyere csak kislányom!
- Igen anya?
- Nem akarsz nekem valamit mondani?
- Mit kéne mondanom?
- Például, hogy bunkó voltál tegnap az egyik tanárral? Meghülyültél? Vagy mi? Mert mi rohadtul nem erre tanítottunk apáddal!
Ezért szívás, ha a testvéreddel egy osztályba jársz, aki mellesleg minden adandó alkalommal meg akarja keseríteni az életedet.
- Sajnálom amit tettem anya.
- Ne nekem sajnáld! Nem velem voltál bunkó. Holnap bocsánatot kérsz a tanártól, úgy, hogy a testvéred is hallja!
- Nem bízol bennem annyira, hogy elhidd, tényleg bocsánatot fogok kérni?
- Ezek után már nem. És ha így fogod folytatni, akkor nem csak pszichiáterhez kell majd járnod, de be is záratlak a zártosztályra!
Ennél rosszabb már nem lehetett ez a nap. Az iskola sem volt jobb. Az egész osztály rajtam röhögött, aki pedig nem az szúrós szemmel nézett, mintha egy véres rongydarab lennék. Ma is matekóra volt az utolsó, ami jól is jött. Kicsengetés után megvártam míg mindenki kimegy, kivéve a drága testvéremet, mivel neki ,,kötelező" volt maradnia.
- András bácsi, tudnánk beszélni?
- Persze, mondd csak. Mit szeretnél?
- Csak bocsánatot akartam kérni a tegnap történtek miatt. Nem kellett volna így viselkednem magával.
- Semmi baj! Csak nem tudtam mi történt. Sosem láttalak még ilyennek.
- Tudom és sajnálom! Csak...most minden sok egyszerre és nem bírom.
- Gondoltam, hogy valami történt és ez rajtam csapódott le. Szeretnél beszélni róla?
Elnémultam. Nem tudtam mit mondani. Ha Márk nincs ott, lehet beszélgettem volna, de így nem ment. Néztünk egymás szemébe és láttam, hogy aggódik. Senki nem nézett még így rám. Elsírtam magam és kimentem a teremből. Féltem bárkinek is a szemébe nézni. Otthon bezárkóztam a szobámba és egész hétvégén feküdtem. Hétfőn és kedden nem volt iskola. Kedd délután anyám kopogás nélkül rontott be a szobámba.
- Virág! Holnap délután pszichiáter!
- Tudom anya. Kérlek ne kiabálj.
- Ne feleselj, mert felpofozlak!
Azzal a tudattal feküdtem le aludni, hogy holnap délután egy órával kevesebbet kell itthon töltenem.
