Hétfő reggel gyomorgörccsel keltem. Nem akartam az osztálytársaim közé menni. Szerettem iskolába járni és most is szeretek, de számomra az osztályom a rettegést és a pokol legmélyebb bugyrát jelenti. Mindig én voltam a különc, akit lehetett piszkálni. Aki folyton csak tűrte, hogy bántják, de sosem szólt vissza vagy kért segítséget. Próbáltam kerülni a gyerekeket, de így is megtaláltak. Még be sem léptem az osztályba, már én lettem a célkereszt.
- Mi van aranyom, kiszabadultál a toronyból?
Próbáltam nem tudomást venni róluk. Ők mégis folytatták.
- Anyuciék büntiből bezártak a szobádba, mert későn értél haza?
Mire bejött a tanár, én már alig láttam a könnyektől, amik a szememet nyomták. Matekórával kezdtünk, ráadásul témazáró dolgozattal, így még szarabbul éreztem magam. Órán nem tudtam befejezni, ezért szünetben bent maradtam még írni. Kivittem András bácsinak a lapot és már mentem volna ki a teremből, de megfogta a csuklómat és visszahúzott magához.
- Mondj valamit Virág! Mi a baj?
Szólásra nyitottam a számat, de gyorsan vissza is csuktam. Helyette kiszabadítottam a kezemet és lementem az öltözőbe. Tesióra következett, de felmentésem van, így csak ültem a padon és vártam, hogy teljen az idő. Míg a többiek játszottak, engem Timi néni odahívott magához. Elindultam felé, de nagyon szédültem és alig bírtam megállni a saját lábamon. Azt még láttam, hogy András bácsi is ott áll, de ekkor minden elsötétült.
VOUS LISEZ
Nehéz elnyerni a bizalmat
Non-FictionDr. Molnár Ákos még csak 28 éves, de már most kiváló pszichiáter. Minden idejét betegeire fordítja. Egy nap Virág édesanyja kér időpontot az orvoshoz, mert a lánya magába zárkózik és nem akar enni. Ákos mindenáron segíteni szeretne, de először el ke...