꧁Maradj Velem꧂[Luke Hemmings] [Befejezett]

3. Fejezet

(Lisa és Anna első napja az Egyetemen.)

Anna oda ment az ajtóhoz, hogy megnézze kiaz, de nem volt senki sem az ajtó túloldalán.

Valaki szorakozik. Mondotta Anna, majd felhuzta szemöldökét.

Sz*rj rá. Reagált nem törödöm jelleggel. Lisa

Kajás vagyok. Együnk. Fogdosta meg korgó gyomrát Lisa.

Menjünk le a kajádába. Hát ha lesznek jó pasik. Egy újabb pasizos ötlet Anna-tól.

Ááá.. Akkor inkább az Udvarra. Inkább váltani akart helyszint Lisa.

Jól van.. Nehezen de beleegyezett Anna.

Elindult a két leányzó az udvar felé, de Anna kicsit lemaradt. Na vajon miért?

Lisa gondolatai:
(Hova a francba tünt ez a csaj..)

Majd maga mögé nézett.

(Áháá.. Pasizik -.-)
(Szokása szerint. Na nézzük meg jobban ezt a) (csávót.)

Elbújt a beton gerenda fal mögé és hunyorított, mert nem látta tisztán őket.

(Ahaa.. Szőke haj, kék szem. Hááát a pólója sokat) (takar.. Fordulj meg... Fordulj meg.. Hadd lássam a) (seeeee -ggeeeed!!!!!!!!!
Kiabálta a szó masik felét, amikor hirtelen lecsúszott Lisa keze, a beton gerenda széléről és "pofára" esett.

Anna és a srác Lisa felé fordultak.

Lisa körül, a diákok rendesen kiröhögték.

Lisa felpattant és rendesen járt benne az ideg. Ökölbe szorította kezét..

-Mi a f*szt kell itt vihogni?? Az ember nem eshet pofára kiröhögés nélkül??? Amugy se láttam semmit. naaa.

Menten elhallgattak a vihogó hangok és az arcokról lemosódott a vigyor.

Lisa gondolatai:
(Már most agyf*szt kapok, mi lesz késöbb?)
(Agyp*nát kapok??)
Mérgelödött.

Majd ahogy maga mögé fordult, a fűves terület felé,
hirtelen szembe nézett egy sráccal, akitől halálra rémült..

-Aztaaa k*rva.. Te.e meg.g mit állsz itt?
Halálra rémisztettél.

-Elnézésedet kérem. Azért jöttem ide hozzád, mert ott hátúl a fiúk, elég cifra dolgokat mondanak rólad. Úgy véltem ez tisztességtelen veled szemben és ezért szerettem volna szólni.
Mosolygott Lisa-ra a magas jó kinézetű srác.

-Aha. Kössz. Lisa flegmázott az udvarias aranyos srácal.
-El mondtad igaz? Kérdezte Lisa.

-Igen.

-Jó akkor most leléphetsz, kedves...ő.. Hogy hívnak? Nézett a fiúra felhuzott szemöldökkel.

-Carl Johannson a nevem.

-Jójójó jó. Na szóval. Kedves Carl. Értékelem azt, hogy szóltál. De te még nem hallottál arról, hogy amiről nem tudsz az nem fáj?? Hmm??? Tahó módon épitette le Cart, Lisa.

- Ne haragudj rám! Igérem többet nem szólok.
Mondotta Carl és elment.

Lisa Gondolatai:
(Akkor sem engedek magamhoz közel senkit.)
(Mit képzelt ez is? Ide jön aztán vált velem egy két) (szót és minden Happy-lesz?)
(Hahahaha... Hát nem.)
(Hova lett Anna?)
(Jaj már sejtem.)

Fogta Lisa a szendvicsét és keresett egy üres padott.

Nagyban a szenvicsét majszoltgatta, amikor meglátott egy srácot, aki épp pont őt pásztázta egy fának dölve, karbatett kézzel.
Igényes barna haj, barna szem, bár a srác szeme színét olyan messziről nem látta Lisa.
Egy fehér ing volt rajta, egy fekete zakóval a vállán.

Maximálisan Lisa ellentéte volt az a srác.
Hamar le is vette tekintetét a srácról.

Lisa Gondolatai:
(Nem tudom hogy most mihez kezdjek.)
(Ma nincs órám, a "szobámba" nem tudok bemenni.)

(Talán.. Hallgatok egy kis zenét és olvasok egy netes) (könyvet vagy valamit. )

Végig sem gondolta az egészet, máris szedte elő a táskájából a telefont és a fülest.

Nem sokáig élvezhette a zenét és a még, meg nem talált netes könyvét, mert egyből társaságot kapott.