Mr Survivor

chapter 2

Egy hatalmas kapuval szemben álltunk, amire a Youth Camp felirat volt rögzítve. Koszos és lepukkantnak látszott az egész tábor, melyen belül, már sokak által látogatott, faházak sorakoztak.

Nem mindenkinek a vonzó az első szó, ami eszébe jut, de már ekkor láttam, hogy kalandos lesz ez a két hét. Alig vártam, hogy lepakoljak, és meglássam a beosztást, hogy kikkel leszek egy kisházban. Alig vártam, hogy barátokat szerezzek.

Türelmetlenül már, de azért türtőztetve magam, várakoztam, hogy az én nevemet is megemlítsék már, amikor hirtelen csoda történt.

- Miss Flinn! - mondta be Katherin, a rajztanárom, akivel még a legrózsásabb a kapcsolatom, talán az egész bagázsból.

Hamar felkaptam a fejem és egy eszeveszett, izgatott képet vágva, szinte odarohantam az orra elé.

- Hello Jade! - mosolygott rám barátságosan, ami következtében egy lenge fuvallata szállt meg a nevetésnek. Mindig legszívesebben kuncogni kezdenék, amikor visszaemlékezem arra, hogy csak pár embernek engedte meg, hogy tegezzék, és én köztük vagyok.

- Hello! - vigyorogtam bohókásan, s a szemeimmel a névsorba próbáltam bele-bele kukkantgatni, ami fel is tűnt neki.

- Látom már nagyon izgatott vagy, amiatt, hogy hova kerülsz! - aprót bólintottam - Elárulok egy titkot! - suttogta bizalmasan, közelebb hajolva, miközben szemei nevetőráncokban végződtek - Gondoltam szükséged lenne egy pár barátra, ezért utánanéztem a beosztásnak, és egy-két apró változást hajtottam végre benne! Ismerek hasonló lányokat, mint te, és szerintem jól kijönnétek együtt.

A bajkeverős kacsintása felébresztett bennem egy csepp reményt, ami teljesen lázbahozott, s nagy hálálkodásba csaptam át, Katherin pedig alig tudott elcsitítani.

- Jól van, jól van! Inkább szaladj és pakolj le, mert még sokan várnak mögötted! - nekiindultam, de még utánam kellett kiáltania - Jade! 36-os ház!

Az a hóbortos fejem!

***

Mikor benyitottam már két szempár pislogott rám. Egy barna hajú, szemüveges lány, és egy sötét-szőke, porcelánbaba kinézetű.
Maga a kunyhó belülről, ugyanolyan szűkös volt, mint amilyennek kívülről gondoltam. Csak két emeletesággyal, egy nagyobb- és egy hosszabb éjjeliszekrénnyel volt berendezve. Plusz oldalt az ajtó, ami valószínűleg a fürdő helye volt.

A friss levegő és a napfény beszűrődött a nyitott ablakon, s az egész háznak olyan kellemesen otthonos, nyugodt légkört teremtett.

Széles mosolyt festettem arcomra, amit a két lány hasonló örömmel viszonzott.

- Jade Flinn vagyok! - mutatkoztam be illedelmesen.

- Én Rosie vagyok! - nyújtott kezet a barna hajú, amit örömmel el is fogadtam.

- Én meg Cassie! - villantotta ki szégyenlősen, csillogó fogsorát, a másik, akinek még a hangja is olyan volt, mint egy igazi játékbabának.

Miután bemutatkoztunk, megtudtam, hogy Cassie nagyon tehetségesen fest és rajzol, annak ellenére, hogy ő ezt szerényen tagadta, Rosie pedig egy igazi belevaló csaj, akinek mindenről tökéletes és kerek véleménye van, s emellett bolondul a könyvekért, főleg a komoly, irodalmi regényekért, s ezért is jön ki ő is olyan jól Katherinnel.

Túlestünk azon a részen, miben a kínos bemutatkozósdi folyik, majd ezután belefeledkeztünk a csevegésbe.

- Lányok! El kell mondanom valamit! - kezdtem bele a monológomba, s bizalmasabb hangnembe váltottam - Őszintén megvallva, nekem nincsenek barátaim, és soha az életben nem gondoltam volna, hogy valaha ilyen jól ki fogok jönni, a korosztályomból bárkivel is! - fújtam ki, nyugtatgatva magam, a levegőt. Túl vagyok a nagy vallomáson.

- Nyugi! Én bírlak! - lökött oldalba Rosie - Bár ebben a két órában még nem volt alkalmunk mindent megtudni rólad, de ha nem derül ki, hogy egy pszihopata gyilkos vagy, akkor már nyert ügyed van!

Mindhárman hangosan felnevettünk és megnyugtattam őket, hogy valóban nem szoktam gyilkolászni.

- Jade, szerintem jól ki fogunk jönni... - szólalt meg édes hangon Cassie - és az igazat megvalva, én is hasonló cipőben járok, mint te. Egy olyan néma lánnyal, mint amilyen én vagyok, hidd el, nem sokan igyekeznek barátkozni. - sütötte le szemeit, kicsit szomorkásan.

- Cass! Nehogy már itt elszontyológgy nekem! Majd mi Jade-del ketten kompenzáljuk a te hallgatag műfajodat! Én külön szeretem, ha valaki nem olyan nagypofájú, mint amilyen én vagyok! Engem meg pont ezért nem kedvelnek annyian! - vigyorgott önelégülten, s igazított egyet szemüvegén.

- Én ezt nem értem! Az emberek tisztára meghülyültek! Én már most nagyon bírlak titeket! - csatlakoztam én is be a beszédbe, azzal, ami épp a legjobbnak tűnt és ide illett.

- Tudjátok mit?! A suliban a kölykök mind meghibbantak! Majd mi hárman leszünk barátok! A többiek meg mind bekaphatják!

Tetszett Rosie, jelleméhez illő, bátorító beszéde. Mély együttérzésünket mi is kifejeztük Cassievel, s az idő további részét, végignevetgéltük.

Hárman, mint az újdonsült barátok.

Nohh, szerelmeim 😄💗
iszonyatosan édesek vagytok, hogy már az első fejezetet is ilyen sokan csillagoztátok😍

Lehet másnak nem nagy szám, de nekem hihetetlenül jólesik😊💘
Pedig valljuk be azért, nem volt valami nagy szám az első rész, meg annyira még ez sem, de a kövik már izgikké válnak 💬😋

Jelezzétek bátran, ha bejön és kész!😁😛💓

Puszikaa; Bog💕🐱