Mr Survivor

chapter 28

Ha eddig tényleg egy hideg lelkű picsának tartottak is, Derekkel az élen, most igenis felhevültem. Szinte lángolt mindenem a vágytól. Tehát akaratom ellenére is ilyen hatással lehet rám valaki, akitől inkább távol kéne tartanom magam.

Képtelen voltam megbánni ebben a pillanatban azt, hogy ez az egész megtörtént. Ez már az előttünk álló holnap problémája volt, én nem akartam ezzel foglalkozni, éppen most. Átadtam magam a történéseknek, hogy minden úgy tudjon zajlani, ahogyan annak kell.

Tisztában voltam vele, hogy össze fogja törni a szívemet, de ez se érdekelt. Semmi se. Csak ő. Mindenemet ő kötötte le. A számat, az eszemet. A racionalitás szélére sodródtam, fel se foghatta agyam, mi lesz ennek a következménye, hiszen az apró idegsejtek csak a csókkal kapcsolatos információkat szállították el neki, elsőbbséget adva Dereknek. Még a saját testemet is Derek irányította. Mintha minden csak neki engedelmeskedne.

A keserves felismerés súlyosan csapott fejbe, s lehunyt szemeim kipattantak. Éreztem, ahogyan a vaksötéttől szokik vissza a pupillám, a hold vakító fényének tükröződéséhez.

Miért kapaszkodok annyira ebbe a momentumba?

Talán azért, mert tudom, hogy ez csak nekem ilyen számottevő és meghatározó pillanat. Én leszek az, aki élete végéig emlékezni fog erre, nem... ő. Ez nekem fontos csak. Ha én nem fogódzkodok annyira ebbe, akkor ki fog?

Nekem az első, neki meg ez csak egy újabb "kaland", egy újabb részegen meghódított lány. Viszont nekem az egész "első csók dolog" túlságosan sok jelentőséggel bírt. Midig is valami különleges szituációt képzeltem el... és ez nevezhető annak végül is, de nekem ez még így is kevés, hiszen tudom, hogy olyannal volt, akivel semmi jövőm és pont hidegen hagyja, hogy mennyit jelent nekem.

Eltoltam magamtól, ezzel megszakítva életem talán legszebb percét.

Mintha már el is könyveltem volna annak.

Tudtam, hogy ezzel ő nem fog vitatkozni, hiszen nem számítok neki. Csak el akartam tűnni, hogy kijózanodjak. Nem az alkohol hatása alól, hanem Derekből, mivel az őt körülvevő szenvedéllyel teli légkör, a csontjaimig hatolt és megbűvölt.

Kényszerűen felálltam és fordultam volna el, amikor megragadta a kezem. Vissza se mertem nézni rá, mert attól tartottam, hogy tovább babonáz, s elveszi a maradék erőmet is, ami segített kitartani amellett, s újra felébresztette bennem, hogy mennyire nem kéne vele lennem.

Érdekes ez a felállás is. Azt mondom kényszerűen. Ennek a szónak a jelentése, hogy valami a saját akaratunk, hajlamunk elleni. Saját magammal kell Derek miatt vívódnom, mert annyira megzavart, hogy azt se tudom mi a jó nekem.

Nagy levegőt vettem, összekapartam magam és rászegeztem tekintetemet. Akármennyire is fájt, tiszteltem még ezek után is annyira, hogy a szemébe nézzek. Valójában magamon éreztem, a szemem alá kiült karikák jelenlétét, s hogy arcom fakóvá színeződött.

Nem volt újdonság, hogy nem tudom kitalálni gondolatait, de azért próbálkoztam. Mintha egy józanabb pillanata lett volna, szemei tágabbra nyíltak és ráébredt, hogy mi zajlott le kettőnk között még másodpercekkel ezelőtt.

Igen Derek, már nem lehet visszapörgetni az időt...

Lázasan meredt rám, szempárjában tükröződött az én szenvedésem, bár azt nem tudhattam, ő valójában miként vélekedik.

Még mindig kezemet markolta, de olyan volt mintha, ezzel egyetemben a szívembe is kapaszkodott volna. Szinte láttam a lelki szemeim előtt, ahogyan egy ördögi kéz belemar, s szívem izmának rostjait szaggatja fel, és én semmit sem tehetek, csak tűröm a kínt.