Mr Survivor

chapter 26

Helló Wattpad!

Nagyon sajnálom, hogy eltűntem, de amíg a suli tartott, még az utolsó csepp energiámat is a hajtásra kellett fordítanom.

Elöször is bocsánatot akarok kérni az összes imádnivaló itteni barátomtól, amiért elhanyagoltalak titeket! 😿
És ezzel együtt a hihetetlen olvasóimtól is, akiket szintén cserben hagytam erre az időre!🙀

Nagyon szeretlek titeket!!💘😽

És mostmár végre kitört a nyár, visszakóborolt a kissziszátok, és nagyon reméli, hogy éppolyan jól telik nektek is a szünet, mint neki😸😻

- Jadee! Gratulálok! Most nyertél felvételt, a kiskorúak alkoholista klubjába! - próbálta elfojtani széles vigyorát, és komolyságot erőltetni magára, minthacsak egy valódi felvételt közölt volna velem.
A meglepettség egészen addig ott motoszkált a fejében, amíg oldalba nem löktem és fel nem eszmélt, hogy igen, ez még mindig önmaga.

- Ha egyszer végre kijutunk innen... - csuklott el a hangom, mert még mindig nem nyeltem le az ital egészét, és egy része majdnem a torkomon akadt.

Azért az oké, hogy nem szoktam piálni, de attól még inni és nyelni még tudnom kéne. Ohh mondjuk ez már annyira mindegyis, hiszen nem kell egy pillanatig sem véka alá rejtenem annak az igazságát, hogy nem vagyok egy bulis csaj.

Köhögtem egyet, majd végre visszaállt tokom és szám körül a rend, s folytattam :

- Szóval, ha visszajutunk az életünkbe, egy szót se merj erről szólni! Értve?! Maradjon csak meg az a kép rólam, amit már felépítettem.

- Tehát, hogy egy rideg és unalmas picsa vagy? - vágott flegma fejet, miközben sóhajtva a kezemben tartott üvegért nyúlt, lemondóan elfordult, majd meghúzta a tartalmát.

Ha lett volna még mindig valami folyadék a számban, kétségtelenül félrenyeltem volna, s fulladozásban törtem volna ki, de így, csak mint egy partra vetett hal, levegőért kapkodtam.

Mi az, hogy hideg picsa??!

Még az unalmassal egyet is érthetnék, mivel ezt a témát, alig percekkel ezelőtt tárgyaltam le magammal, viszont a másik két jelző, igenis fájt!

- Tessék? - hallatszott halk, szomorú hangvételű hangom, amely néhány csöndesen búgó rovar csattogásától, alig volt magabiztosabb - Ezt gondolják rólam az emberek...?

Még mindig magam elé meredve, a Derek kezéért tapogattam magam mellett, a vak homályban, hogy visszaszerezhessem azt a nedűt, ami fő feladata, hogy az embereket jó kedvre derítse, és nekem most pont erre volt szükségem.

Nem láttam az arcát, de biztosan éreztem, hogy nehezére esik erről beszélnie velem. Bár nem vagyunk jóban, most úgy éreztem, amiatt, hogy szán engem, és ennek melléknevével címkézne fel, erős érvnek bizonyult, hogy egy fokot visszavegyen gőgjéből.

- Nézd, teljesen őszinte leszek veled! Nem tudom, hogy most a pia miatt érzem-e magam ilyen jótevőnek, vagy azért akarom eljátszani ezt a szerepet, de neked tényleg komoly segítségre van szükséged ezen a téren - teljes testével felémfordult és amennyire láttam, mélyen a szemembe fúrta az övéit.

Utáltam magam és őt is amiatt, hogy újból arra a következtetésre jutottam vele kapcsolatban, hogy... szép.
Tudom, ilyet nem mondanak fiúkra, mintsem azok a kijelentések, hogy helyes és társai, de Derek szó szerint szép volt!

Ahogy itt előttem a Hold sugarai játszottak arcán, elképzeltem, hogy egy mesét nézek, amiben ő a daliás herceg, a jótevő, és még azzal se törődtem, hogy a belső tulajdonságai, még távolról sem esnek egybe, a szőkehercegével.

Mintha egy új lényt fedeztem volna fel, és mivel oly törékeny, nem szabad hozzáérnem, nehogy baja essen.

Derek még mindig engem nézett, s nem értette mi ez a lágyság a szememben, hisz most az egyszer semmiféle gyűlölet nem kavargott bennem, vele kapcsolatban. Csak a csodálat.

Meg kellett állapítanom, hogy Derek Robins arca, olyan tökéletesen világított előttem, minta csak angyalok faragták volna, és csillapíthatatlan vágy tört fel bennem, hogy ezt a felfedezésemet megoszthassam a világgal.

Bár egyértelmű volt, hogy ezt mások is így látják, én mégis csak erre vágytam, ebben a másodpercben, hogy szétkürtölhessem.
De ehelyett, csak némán bambultam tovább, szemeimet rajta legeltetve.

Minden egyes vonását fel akartam fedezni, megismerni, itt és most, majd rádöbbentem, hogy ezzel már a beteges rajongás pengéjén táncolok.
Mit tesz a fejemmel egy kis bor?!

Máskor is ittam már, de csakis családi összejövetelekkor, ahol a szüleimmel és a nagyimékkal, épp ha fél pohárral lenyeltem, miután jól bevacsoráztunk.
Nem kellett attól tartanom, hogy esetleg megárt, de most, egészen éhgyomorra ittam. Azt a pár karika ananászt még én se gondolhattam komolyan, mint ételforrás.
A gyomrom már összébbszűkült, ezért gondoltam, hogy eleget ettem.

Ivott pár kortyot még az üvegből, mivel nekem végül nem sikerült megkaparintanom, majd folytatta.

- Állandóan csak tanulsz, sose jársz bulizni és...

- De Derek! Nem tudok mit csinálni, érted?! - vágtam közbe hebegve és kétségbeesetten - Tanulnom kell! Ez a dolgom 16 évesen! Mi mást csinálnék? És valljuk be, sose lennék képes olyan lánnyá válni, mint akiket én is lenézek, mert hót részegen dugjatják magukat a bulikban! - kibuktam magamból, és ezen az őszinte monológomon még én is meglepődtem.

Büszke voltam magamra, amiért még nagyon elhanyagolhatóan ittas állapotban is megmaradtak ezek a gondolatok a fejemben, és hű maradtam a nézeteimhez.

Derek szemei kikerekedtek és mintha most belelátott volna egy minutumnyira a fejembe, ahol a sok kusza gondolatszálak közül, egyet sikeresen elkapott volna.
Az is újdonságnak számított neki, hogy csúnyán beszéltem, és mintha ezzel közelebbinek érzett volna magához, mintha ezt tetszetősnek találta volna. Most olyan lehettem számára, mint a többi tini. Kétségbeesett és elérhető.

- Jade! Te nagyon okos vagy, ilyen eszes lánnyal még nem is találkoztam, mint amilyen te vagy! - fakadt ki belőle értetlenkedve, s vígasztalóan.

- Hát ezen annyira nem vagyok meglepve... Ne haragudj, de ha olyanokkal lógsz, mint mondjuk Violet, mindenki okosnak tűnik mellette - csóváltam a fejem, s ezt inkább egy keserű élménynek éltem meg, mintsem bóknak.

- Hallod magad?! Most dícsértelek meg, te meg Violettel vagy elfoglalva! Te őrült vagy! - összeszűkített szemeiből sugárzott a sértettség és az összeszavarodottság, ami érzékelésére, az is rátett egy lapáttal, hogy megfeszült, szétágazó ujjaival, fejéhez kapva hesegette el, mellettem szóló érveit.
Tehát, gondolom ebben a percben mondott le arról, hogy valaha is jóban lehetünk.