Moszkva [Befejezett]

21. Tánc

  (Kostja szemszöge)

  Megvetem, ha egy férfi kukkol, de ezután a vonulós-jelenet után komolyan elgondolkoztam, hogy máskor is kilessem-e Milkát. Bevallom, nem szép dolog, de istenem, az a test, a járása, az egész csaj! Nem tudtam volna megmondani, pontosan mit érzek iránta: A szerelemhez nem ismerem elég jól, és hogy tetszene? Nem tudom, de az biztos, hogy a megjelenésétől teljesen beindulok.

  Egy gyors fürdés után kilestem a folyosóra, és láttam, hogy még ég a nőiben a lámpa. Visszasiettem a kézmosóhoz, kinyomtam a fogkrémet a fogkefére, majd visszarohantam az ajtóréshez, s vártam.

  Egyre csak vártam, de nem jött. Egy hang sem szűrődött ki, még a víz csobogása sem, síri csend honolt az egész házban.

  Mikor már épp feladtam volna, kinyílt az ajtó, és kilibbent rajta Ő. Egy francia bugyinak megfelelő méretű, fekete rövidnadrág volt rajta, meg egy sportmelltartó. A törülközőt kiteregette, hadd száradjon meg, a ruháit szennyesbe rakta, így teljesen szabadon, üres kézzel lépett ki a helyiségből. Ahogy visszafordult, hogy lekapcsolja a lámpát, hasán megcsillant egy köldökpiercing, amit eddig nem volt esélyem megfigyelni, s most rögtön beindult a fantáziám. Láttam lelki szemeim előtt, ahogy fekszik az ágyon a puha párnák között, én pedig... Nem, Konstantin, állítsd le magad!


  Megvártam, míg visszaoson a szobájába, majd én is kiköptem a fogkrémet, kiöblítettem a számat. Már a saját ágyamban voltam, mikor arról kezdtem fantáziálni, mi is lett volna, ha akkor este nem lök el magától. Most talán velem lenne, és nem Mischával.

  Mikor ma megláttam az iskolában, ahogy ott áll Milka szekrényével Vele és Tatianával, azt hittem, beverem a képét, hogy takarodjon a közeléből. Milka nem is tud róla semmit! Lehet, hogy úgy érzi, de nem! Bármiben fogadni mernék, hogy Mischa nem avatta be mindenbe.

  Régen jóban voltam vele, míg el nem kezdett drogozni. Akkor teljesen elfordult mindenkitől, de egy fél évre rá leszokott - állítólag. De ebben az időben priuszt is szerzett magának, a szülei kidobták, és most illegálisan csövezik egy elhagyatott épületben, a motorját meg lopta. És, hogy honnan tudom én mindezt? Miután leszokott, elkezdte visszahízelegni magát, és ezt mind bevallotta, de ekkor már nem bírtam. Nekem ne legyen közöm egy ilyen emberhez.

  És Milka vele jár...! Egyáltalán miért jár bárkivel is, ha úgyis csak egy évre jött, és június elején hazamegy Csehországba? Jó, ezzel eléggé magam ellen beszélek, de akkor is...! Most igenis ér ilyeneken agyalnom, mert nem velem van. Hmm... Még.

(Milka szemszöge)

  A reggel határozottan furcsa volt.

  Először is, mikor felébredtem, Jekatyerina már nem volt az ágyában. Hirtelen megijedtem, hogy elaludtam, de mint kiderült, szobatársam csak valami mesét néz a nappaliban, mert hamar felébredt.   Gyorsan felöltöztem én is, bedobtam az irodalom szöveggyűjteményt a táskámba, s kibaktattam a konyhába. Ott kivettem két almát a hűtőből, az egyiket a számba vettem, s ráharaptam, míg a másikat bedobtam a táskámba, hadd barátkozzon a versekkel.

  Ami a másik furcsaságot illeti... Kostja próbálta leplezni, de végig, míg otthon voltam, a szeme sarkából méregetett. Szó. Szerint! Komolyan, szinte fel-le jártatta a szemét rajtam, mintha valami gyilkos lenne, és azt fontolgatná, hogy hogyan öljön meg! ... Csak, hogy egy egyszerű hasonlatot mondjak.


  Második nap a suliban. Ma olyan órák voltak, hogy nagyjából egyikre sem kellett beülnöm, a könyvtárban meg elaludtam volna - megint -, így felmentem a médiakör termébe, hátha van ott valaki.

  Naná, hogy volt. Tatiana.

 - Milka! - örült meg nekem. - Nincs órád? Nekem se. Éppen a havi munkát nézem át, gyere csak. - Szóhoz jutni sem hagyott, de azért engedelmesen mellé álltam, s az előtte lévő füzetre pillantottam. Végül csak két percbe telt, mire elolvastam, hogy "Szeptember: Művészet"

 - Művészet? - néztem rá.

 - Bizony! - lelkesedett. - Mindenféle képek és videók fognak készülni! - tapsikolt, mint egy öt éves gyerek. - Már ki is találtam, mi lesz a feladatod! - Ajjaj. - Tegnap, mikor tesid volt, épp mentem haza, de még bekukkantottam hozzád, hogy minden okés-e, és pont láttam, milyen szép gyakorlatsort csináltál, így beszéltem pár sráccal, akik vezetik ezt az egészet, és beleegyeztek, hogy meghívjuk egy-két fotózás erejéig Jurij Bogdanovot a tánckarból, és veled fogjuk lefotózni. Hát, nem izgi? - ugrándozott. Esküszöm, mint Jekatyerina, mikor megígértem neki, hogy babázok vele. - Jurij végzős, biztos láttad már, ilyen magas, szőke srác, aki mindig feketében jár - Igen, lehet, hogy már tényleg láttam... - És tavaly megnyerte a sulinak az országos bajnokságot. - Természetesen csak logikából értettem meg az "országos bajnokság" kifejezést...

  Azt hiszem, tudom, melyik az a srác... Nem volt időm elgondolkozni azon, vajon melyik az: az alacsony vagy a magas, merthogy mindig párban járnak, mint a lányok, ugyanis kinyílt az ajtó és belépett az, akin épp a gondolataim jártak.

  A magasabbik volt az. Utáltam, mikor megláttam a folyosón, mert mindig egy csapat nyafogós lánnyal járt, akik szinte istenítették, és legszívesebben felvilágosítottam volna, hogy ő is csak egy halandó, mint mi, nem isten, bármennyire is azt hiszi. Szőke, kócos haja volt, és fekete bőrdzsekije, ami alatt fekete ujjatlant viselt. Hát, nem tudom, mit esznek rajta a lányok, nekem speckó egyáltalán nem tetszett. Jó, jó, csúnya nem volt, de nem akarnám, hogy vele lássanak... És most vele fognak lefotózni és feltenni a sulihonlapra, valamint megjeleníteni a sulimagazinba. Remek.

  Ja, igen, itt nem ám az a fekete-fehér suliújság van, itt rendes magazint olvashatnak a diákok gyakori kiadással, mint a profik.

 - Milka? - bökött rám köszönésképpen, és kezet nyújtott. Annyira megdöbbentett, hogy csak egy szép, cseh káromkodással tudtam felelni neki. - Micsoda?

 - Örülök, hogy megismerhetlek - mosolyogtam, és elfogadtam a felém nyújtott jobbot. Arrogánsnak tűnt, és legszívesebben undorodva végigmértem volna, hogy vajon milyen állat ez itt, de türtőztettem magam. - Akkor mi a terv? - fordultam vissza Tatiana felé, nehogy beszóljak valamit Jurijnak és a nagy arcának.

 - Ma suli után elmegyünk édeshatosban, és készítünk pár képet rólatok. Megyek én, ti ketten ugye, Mischa fog fotózni, és jön egy-egy sminket is nektek. Nem a profil a lényeg, hanem a táncotok...

 - Tánc? - kerekedett el a szemem. Jól hallottam? Nem is tudok táncolni!

 - Nem kell semmi nagyra gondolni, nyugi! - nyugtatott meg gyorsan Tatiana. - Jurij csak megforgat majd, meg kézen fogva spiccelsz egyet. Tornász voltál nem? Akkor alap balettot csak kellett tanulnod...

 - Ne várj tőlem csodát...

 - Remek, akkor ma fél háromkor találkozunk a kapunál - tapsikolt lelkesen.

Na, erre kíváncsi leszek.