All The Legends Are True

10.fejezet

-Figyelj, Catherine...-kezdett bele, de félbeszakítottam.
-Nincs mit magyaráznod. Ha tetszik neked, akkor tetszik. Nem tudsz mit csinálni. Nem fogok másként tekinteni rád. Az a lényeg, hogy...-nem tudtam befejezni, ugyanis a fájdalom belenyillalt a vállamba. Alec aggódó tekintettel a szemembe.
-Hé, jól vagy?-kérdezte.
-Jaja, semmi gáz. "Az Angyalra, nem szeretem, ha gyengének látnak."
-Szóval, ott tartottam, hogy nekünk össze kell tartanunk.-fejeztem be a mondanivalómat.
-Tudom, Cathy...de...nehéz. Undorok magamtól. Az Angyalra...ez...azt hittem, hogy az Árnyvadászoknál nem fordul elő. Annyira szégyellem magam. Utálom ezt az egészet.-nagyon nehezen buggyantak ki belőle ezek a szavak. Szomorúan felsóhajtottam, majd belekezdtem:
-Ne fordulj el ettől az egésztől. Akár tetszik, akár nem, ettől még ez is te vagy. Jacenek pedig nem szabad megtudnia. Barátok vagytok. A szüleid...szüleink se tudhatják meg.
-El akarom rejteni. Nem tudhatja meg senki. Így is félek, hogy neked elmondtam.
-Attól félsz, hogy elmondom az öcsémnek? A parabataiom vagy, konkrétan a bátyám! Tudok titkot tartani-szóltam vissza élesen, mert tényleg nem hittem a fülemnek. Alec csak hitetlenkedve nézett rám, majd megállt, szembefordult velem, a vállaimra tette a kezeit, ezzel egy minimális fájdalmat okozva. Kényszerített arra, hogy rá nézzek. Szigorú pillantásokat lőhettem felé, ugyanis felnevetett, majd nyugodt hangon szólt hozzám:
-Catherine Herondale. Azért választottalak harcostársamnak, mert tudtam, hogy bármit rád bízhatok. A ruhámat, az íjamat, az irónomat, az életemet. Ezt fontos, hogy tudd. Egy titok az, amit bármikor rádbíznék. Akármekkoráról is van szó...mint például a mostani.
Annyira gyönyörű volt ez az egész. Bárcsak tudná, hogy mennyivel többet jelentett ez nekem, mint azt ahogy ő gondolja...
-Köszönöm-suttogtam neki, mire ő óvatosan magához ölelt. Belemosolyogtam az ölelésébe, és biztatóan magamhoz szorítottam.
Ekkor egy suhanást hallottam magam mögött. Kibontakoztam Alec öleléséből, és a szeráfpengém után nyúltam. Alec is észlelhette a hangot, ugyanis tőr után nyúlt. A fák felől hallottam a hangot, de a gazdáját nem találtam. Alec úgyszintén. Visszafordultam hozzá, és folytattam a vele való beszélgetést:
-Mit akarsz elrejteni?
-A..melegséget. Az énem egyik részét. Szabálykövető leszek, a családot helyezem előtérbe. Én nem számítok.
-Nekem számítasz-jegyeztem meg halkan.
-És Jace-it is el kell felejtenem. Nem szabadna a közelébe mennem.
-Ezt te se gondolhatod komolyan-nevettem fel kínosan-harcostársak, barátok vagytok. Csak ügyesen kell titkolnod.
Alec bólintott.
Ekkor Izzy szaladt oda hozzánk lélekszakadva. Döbbenten néztünk rá. Alec odalépett hozzá, és a vállára tette a kezét.
-Iz, mi a baj?-kérdezte aggódóan.
-A mondén-mondta zilálva-Simon eltűnt.