All The Legends Are True

31.fejezet

Alec bizonytalan léptekkel és savanyú arccal indult el a nő felé, miközben mi Izzyvel kicsit se feltűnően bámultuk őt.

Nem hallottuk, hogy mit mond neki. Ami lejött, hogy hatalmas vigyorral az arcán kiborította a vizet, majd a beléptető kártyát felénk lökte. Izzy egy ügyes mozdulattal elkapta majd intett, hogy óvatosan kövessem. A terv ugyanis az volt, hogy lekapcsoljuk az áramot, és így Claryék el tudják hozni Luke cuccát, közte a Végzet Kelyhét. 

Kinn találkoztunk velük. 

-Meg van a Kehely?-kérdeztem izgatottan.

-Elméletileg.-válaszolta bizonytalanul Clary.

-Elméletileg?-kérdezte meghökkenve parabataiom. 

Ő és a vöröske még civakodtak, majd Jace félbeszakította őket.

-A különféle elméleteiteket Clary erejéről majd akkor folytassátok, ha visszaértünk az Intézetbe! Szerintem sietnünk kéne, ugyanis zsaruktól loptunk. 

-Srácok....szerintem nem a mondénok miatt kéne a legjobban aggódnunk.-nézett mellkasára Isabelle, ahol a Magnustól kapott nyaklánc vörös fénye figyelmeztetően világított. 

-Legalább tudjuk, hogy a nyaklánc működik. Egyik nap se unalmas. Menjünk!-jelentette ki az öcsém.

Kis csapatom elindult, de Clary nem tudta tartani a lépést velünk. Nekiütközött egy idős hölgynek. Vagyis valaminek, ami egy idős néni alakját vette fel. Én fogtam fel leggyorsabban a dolgot, ezért Castiel után nyúlva visszafordultam.

-Nagyi!-szólítottam meg a démont, majd a hasába döftem a pengémet. 

-Mi a franc? 

-Vigyázz a szádra a nagyi előtt!-vigyorogtam rá.

-Honnan tudtad, hogy démon volt?

-Figyelned kell a részletekre.-válaszolt Jace. 

Körülöttünk egyre több démon gyűlt össze.

-Oké, túl sok van belőlük.-szólt a vöröske.

-Nem mondok ilyet sokszor, de egyetértek Claryvel. Menjünk!-szólt a parabataiom.

Egy raktár elé értünk. 

-Mi is a nyitó rúna?-fordult felénk Clary, irónjával a kezében. 

Jace nemes egyszerűséggel berúgta az ajtót.

-Szezám tárulj.-vigyorgott elégedetten, majd beterelt minket a raktárba. 

Alec elővette a nyilait és az íját. 

-Mit csinálsz?-kérdeztem tőle. 

-Feltartóztatom őket. 

-Mi? Nem, gyere velünk! 

-Vigyétek el Claryt az Intézetbe! 

-Ne harcolj nélkülem!-néztem mélyen a szemébe. 

-Ne aggódj miatta. Tucatszor mentette már meg mindenki életét. Most is menni fog neki.-biztatott Izzy, de nem nagyon hittem neki. Azért bólintottam egyet parabataiomnak, majd Claryék után futottam.

Egy ideje gyorsan mentünk, amikor Clary megszólalt.

-Bocsi Jace!

-Semmi baj, megállhatunk egy kicsit pihenni. 

-Nem azért....

Érezük Izzyvel, hogy ez most egy kettejük közötti romantikus pillanat lesz, ezért tovább mentünk. 

Nemsokkal később a gerlepár is követett minket. Egy kisebb térbe értünk. 

-Srácok...pulzál a nyaklánc.-informált minket Izzy. 

-De hol vannak?-kérdezte Jace.

-Nem tudom..olyan, mintha itt lennének, de nem látom őket. 

Hirtelen föntről Jace-re ráugrott egy, de hamar elintézte. Számára ez nem volt kihívás. 

-Oké, az Intézet csak pár háztömbnyire van. Mi feltartjuk őket, te fuss, Clary!-kiáltotta Jace. 

A vöröske egy pillanatig habozott, majd befutott az egyik alagútba. 

Shax démonok tucatja jött felénk. 

-Na gyertek csak babáim!-hasítottam egyet a levegőbe Castiellel. 

Egy kiadós harc után sikeresen kijutottunk az alagútból. Igaz, Clary nélkül. 

-Hol van Clary?-idegeskedett Jace.

-Nem jött ki...már lehet, hogy az Intézetben van. -gondolkodott Izzy.

-Rendben, menjünk.-iramodott neki Jace.

Az Intézet központjában Jace rögtön intézkedni kezett. Gyors pillantást vetett a térképre, kiadta az Árnyvadász társainknak az információkat. Épp indította volna őket, amikor Clary lépett a helységbe. 

-Jace!-futott oda hozzá, majd megölelte. Tovább beszélgettek, de én elléptem tőlük, és parabataimhoz mentem.

-Jól vagy?-kérdeztem, mire csak feszülten bólintott egyet, ugyanis Claryéket figyelte.

Clary egy hirtelen mozdulattal megcsókolta az öcsémet.

Parabataiom halkan felszisszent, majd kisétált a Központból. 

Ennyire féltékeny?