All The Legends Are True

34.fejezet

Hogy merészeli ez a kis szőke liba, hogy csak úgy átveszi az irányítást az Intézet és LIghtwoodék fölött? Kinek gondolja ő magát? Razielnek?

Ezek a gondolatok uralták az agyamat miközben teljes erőbedobással ütöttem, karmoltam és rúgtam a magam előtt álló boxzsákot. Szegényt már kezdtem megsajnálni, amikor Isabelle lépett be az edzőterembe. 

-Vigyázz a zsákra! Tudod, hogy milyenek a szüleink. Ezt is az orrunk alá dörgölhetik.-húzta el a száját.

-Igazad van.-engedtem el véglegesen kis barátomat.-Csak ki kellett adnom a feszkót, ennyi az egész.

-Lydia miatt van?

-Ohh hogy ez a neve? Azt hittem, hogy csak a Főnökasszonyra vagy a Ribancra hallgat.-mondtam halál komolyan, mire Izzy elnevette magát.-Jut eszembe, hol van Jace és Clary?

-Nem tudok sokat róluk, valamit Simon körül ügyködnek.-válaszolt kishúgom.-De figyi, miért zavar ennyire Lydia? Konkrétan látszik a tekintetedben, ha ránézel, hogy ki akarod nyírni hat féleképpen. 

Még nem mondhatom el neki Alecet. Még nem.

-Téged nem idegesít, hogy csak úgy betoppan az Intézetbe, miszerint ő a Klávé embere, és konkrétan átveszi a szüleink munkáját?

-De...csak hát...tudom, hogy ők nem az igazi szüleid, ezért lepődtem meg, hogy ennyire aggodalmoskodsz.

-Figyelj.-néztem a szemébe.-A családunk Jace-szel meghalt. Ti fogadtatok be minket. Ti vagytok a családunk.-mondtam, mire elmosolyodott.

-Van itt valami amiről még tudnod kellene-

-Herondale! Hívd fel Magnus Bane-t, szükségünk van rá! Meg kell vizsgálunk az Elhagyatottat. -lépett be a szobába Lydia, majd a mondandója után el is viharzott. 

Amikor már tuti nem láthatott, szalutáltam egyet, mire Iz felnevetett.

-Majd később elmondod, jó? Azt hittem, te szereted a biológiát. Gyorsan jelentkezz Magnus mellé.-tanácsoltam neki, mire egy bólintás után el is indult kifele. Én pedig feladatomhoz híven, fel is hívtam Magnust.

-Szia kicsi Cathy! Miben segíthetek neked újból? Minden rendben? Alexander jól van?

-Igeen, mindenki jól van. Amúgyis, miért érdekel, hogy hogy van Alec?-kérdeztem, de nem vártam rá választ.-Na a lényeg az, hogy megtámadta a Jade Wolfot egy Elhagyatott, akit sikeresen kinyírtak a vérfarkasok. Alec elhozta ide, boncolásra, ugyanis valami különleges van benne. Kellene a varázserőd.

-Áhh, mivel megszánom a szegény Klávét, lemondok mai programjaimról, és elmegyek. Csak akkor persze, ha megfizetik.

-Persze, meg lesz minden fizetséged.-forgattam a szemem.

-Remek! Mindjárt ott vagyok.

Miután letettem a telefont, informáltam a megfelelő embereket arról, hogy Brooklyn Fő Boszorkánymestere hamarosan megérkezik. Mivel úgy éreztem, hogy nincs több dolgom, a szobámba mentem, hogy gyorsan lezuhannyozzak.

Miután rendbeszedtem magamat, gondoltam, hogy megkeresem parabataiomat. De előtte írtam egy SMS-t az öcsémnek.

Merre vagytok?

A Jade Wolfban. Clary Luke-kal beszélget.-érkezett rögtön a válasz.

Így már teljes nyugalommal indulhattam a másik felem keresésére.

Alec akárcsak én az előbb, boxolt. Úgy néz ki, hogy neki is vannak problémái. Mondjuk ez számomra nem volt meglepetés: a kötelékünkön keresztül éreztem, hogy valami van, amiről nem tudok.

Hiába akartam, nem tudtam elmenni a látványa mellett: ébenfekete haja pár tincse a homokához tapadt, homlokát enyhén összeráncolta, amikor újabb és újabb ütést vitt be. Gyorsan összeszedtem magam, és eléléptem.

-Szia..-köszöntem, de csak jó pár másodperccel később vett észre.

-Oh, szia. Bocsi, hogy nem vettelek észre csak....-akadt a torkán a szó. 

-Csak mi?

Nem válaszolt.

-Alec, érzem, hogy van valami. Mondd el. 

-Tudod, ez nem egy olyan dolog, amit csak úgy random elmond az ember valakinek.

-Már bocsi, de én nem csak "valaki" vagyok, hanem a parabataiod! Emlékszel, hogy hogyan mondtad el, hogy meleg vagy pár napja?-a meleg szóra csúnyán nézett rám, de nem érdekelt, folytattam.-Éppen sérülten feküdtem, és csak úgy random elmondtad! Nem hiszem, hogy ennél nagyobb dologról lenne szó, akkor is elmondanád-

-A szüleink! A szüleink, ezek a hazudozodós emberekről van szó! A Kör tagjai voltak! Bizony ám! Éveken keresztül hazudtak nekünk arról, hogy kicsodák! Végülis ne mondjuk el az Árnyvadász gyerekeinknek, hogy a legnagyobb elleség oldalán álltunk ki tudja mennyi ideig! És még ők akarnak engem megházasítani...

Egy pillanatig nem kaptam levegőt. A torkom szorított. Meg akarják házasítani? De miért? És ha nem kérdezek rá, el se mondta volna?

Egyszerűen nem voltam képes megszólalni. Alec nagyon furán nézett rám, de nem érdekelt. 

-Hát az az én khm..szüleim is Kör tagok voltak, de-...nem tudtam befejezni a mondatot, ugyanis azt akartam mondani, hogy még így is milyen jó emberek voltak, de azt a kort már nem élték meg. 

Ez egyszerre nekem túl sok volt. A szüleim, a halott szüleim, Alec házasítása...egész egyszerűen csak kifutottam a teremből. 

Sikerült kibírnom a szobámig. Csak utána dőltem neki az ajtónak, és kezdtem el csendben sírni.

Nem vagyok sírós, de ez sok volt.

Túl sok.